Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2867 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2868 tokról, feladatokról. A mi világunk szocialista gondolkozású embere egyre többet törődik közügyekkel, valóban magáénak érzi a törvényjavaslatban jelentkező feladatokat. Ügy gondolom, a terv valóra váltása csak odaadó, becsületes munkával, az önként vállalt fegyelem általánossá válásával biztosítható. Párdi elvtárs expozéja felhívta a figyelmet arra, hogy a tervtörvény jóváhagyása után a vállalati és tanácsi tervezőmunkának milyen fontos szerepet szán a gazdaságpolitika. Engedjék meg, hogy mint tanácsi területen dolgozó, e fontos megállapításhoz néhány megjegyzést fűzzek. Tanácsaink a negyedik ötéves tervezés kapcsán új feladatokkal ismerkedtek meg. Ezek közül is első helyen említeném meg a területi tervezés feladatát. Ügy látom, hogy objektív, vagy szubjektív okoknál fogva még nem minden tanács élt kellően a területi tervezésben rejlő lehetőségekkel, pedig e tevékenység szoros összefüggésben van a tanácsok önállóságának kérdésével is. Láthatólag a tanácsi önállóságra a tervtörvényjavaslat is épít, noha a szövegtervezetben e kérdéssel természetesen nem foglalkozhatott részletesen. A területi tervezést mi eszköznek tekintjük a tanácsi önállósághoz, az ebből fakadó feladatok ellátásához is, és így nemcsak a népgazdasági irányítás szolgálatában áll. Éppen ezért nagyjelentőségűnek kell tartanunk azt a felhívást, hogy a megyei tanácsok készítsenek közép távú komplex terveket. Ezáltal a korábbi bezárkózottságból kiléphetnek és terürületüknek egyre inkább gazdáivá válhatnak. Ebben a munkában figyelembe kell vennünk, hogy egyes népgazdasági ágakban a tanácsok részvételének mértéke meghatározó, ezért a feladatok megvalósításakor az ágazatok jelentős részében a tanácsok elhatározása dominál. Éppen ezért reálisnak látom, hogy a megyék részt vegyenek a területi tervezésben. Emellett tapasztalataink szerint rendelkeznek is a megfelelő felkészültséggel és szervezettel. Ebből persze az a kötelesség is következik, hogy a tanácsoknak véleményt kell formálniuk a területi tervekről, sőt, minthogy egyes esetekben irányadó lesz ez a vélemény, ki kell elégíteniük a realitás követelményeit. Nem hallgathatom el, hogy a területi tervezésnek vannak nehézségei is. Mindenekelőtt az információs áramlás gyengeségére utalnék. A központi tervező szerveknek tehát intézkedéseket kell tenniük, hogy az információáramlás hatékonyabban segítse a megyei tanácsok területi tervezésének munkáját. A tanácsok gazdasági környezetében természetesen lezajlanak olyan folyamatok is, amelyeknek formálásában külső tényezők játszanak meghatározó szerepet. Ügy gondolom tehát, erősítenünk kell a megyei szintű tanácsok szerepét a területükön működő gazdasági egységek közötti koordinációban minden olyan fejlesztési kérdésben, amelynek jelentős hatása van a terület együttes gazdasági fejlődésére s ahol a területi összhang biztosítása szükséges. Hozzá kell tennem, hogy e munkánk természetesen lehetne magasabb színvonalú is. Másrészről talán nem szükségtelen azt is hangsúlyoznom, hogy a tanácsok területi tervezésében a vállalati fejlesztési elgondolások ismerete mennyire fontos s ennek érdekében a vállalatokkal való kapcsolatok erősítését kölcsönös érdeknek látom. Ehhez a tárcáktól is kaphatunk és kaptunk segítséget. Az infrastrukturális fejlesztések egész sorában a tanácsi tervezés egyébként nem is nélkülözheti a vállalati információkat. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném érinteni az infrastruktúra egyes területi vonatkozásait és a termelékenység jelentőségét, amelyet Párdi elvtárs expozéja is kiemelt, mint gazdaságpolitikai jellegzetességet. Ügy látom, hogy a termelő és a szolgáltató ágazatok fejlesztésében érvényesíteni kell a hatékonyabb munkaerőgazdálkodásra való törekvést. Nehéz persze megmondani ma, hogy a munkaerővel való hatékony gazdálkodásban mikor célszerűbb a munkást utaztatni a fejlettebb ipari területekre, vagy mikor célszerű az új munkaerőket a munkerőfelesleggel rendelkező területekre vinni. A törvényjavaslat és annak magyarázó része megnyugtat bennünket abban, hogy a területfejlesztési koncepció ipartelepítési elgondolásai a területek törekvéseit — így megyénkét is — a lehetőségek határain belül figyelembe veszi. Az erre való törekvést láttuk a megyénkkel foglalkozó részletesebb tervhivatali számításokban is. A fejlett iparral rendelkező, munkaerőhiányos területeken, így Győr-Sopron megyében is az ipar intenzív fejlesztésében látom a kiutat a mai helyzetből. A termelés növekedését mi is csak szelektívebb fejlesztési politika mellett, maximálisan a termelékenység növelése útján tudjuk biztosítani. Ne tűnjék szerénytelenségnek, ha megemlítem megyénk negyedik ötéves tervi iparfejlesztési célkitűzéseit. Mi úgy látjuk, hogy az ipar és az építőipari ágazat termelésének 40—42 százalékos növekedése a megyében is reális. Elgondolásainkban a gépipar 52 százalékos, az építőipar 47 százalékos, a könnyűipar 42 százalékos növekedéssel szerepel. A termelésnövelés volumenének biztosítékát megyénkben számításaink szerint 85—90 százalékban a munka termelékenységével lehet csak elérni. Elgondolásaink e tekintetben azokra az eredményekre épülnek, amelyeket a folyó közép távú tervben elértünk. Többségében eddig is megvalósultak, amit fejlesztési tervünkben magunk elé tűztünk. Ezért mondhatom, hogy elért eredményeink megfelelő alapot biztosítanak a megye további egyenletesebb ütemű fejlesztéséhez. Megyénk tervjavaslatának, ezen belül a tanácsi ágazat irányszámainak kialakítását jelentős mértékben segítették az Országos Tervhivatal által közölt fejlesztési mutatók és célkitűzések. Továbbá nagy segítséget adtak a szakminisztériumok és főhatóságok által nyújtott szakmai irányelvek is. Szólni kívánok egyes infrastrukturális ágakban' a területek ellátottsági szintjének kiegyenlítődési folyamatáról, amit a törvényjavaslat is kellően méltat. Ez a kiegyenlítődési folyamat már megkezdődött, de a különbségek ma még elég jelentősek. A terv gondolatát elfogadva mindenekelőtt a lakásépítés mellett emelnék