Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2833 ' Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2834 lönösen fontos feladatnak tartja az általános, közép- és szakmunkásiskolái képzés korszerűsí­tését. A korszerű oktatómunkához természetsze­rűen korszerű oktatási eszközök szükségesek. A jelenleg érvényes tantervi követelményekhez viszonyított taneszközellátás azonban az alsó- és középfokú oktatási intézményekben rendkívül alacsony, országosan 46 százalékos. Biztató jelnek tekintjük e vonatkozásban az új tahszergyár megépítésének • tervét, amit a Művelődésügyi Minisztérium, a tervidőszakban Debrecen területére tervezett. Ez a gyár hivatott lesz a hiányzó vagy elavult, korszerűtlen tanesz­közök pótlására. Az oktatási eszközök mennyiségének na­gyobb mérvű növelése kétségtelenül hozzájárul az alsó- és középfokú intézmények színvonala­sabb oktató munkája révén a népgazdaság szak­emberszükségletének jobb kielégítéséhez. Válla­lataink, ipari, mezőgazdasági üzemeink a terv­időszak legfőbb céljának; a társadalmi termelés hatékonysága fokozásának, a termelési techno­lógia fejlesztésének, a számítástechnikai program megalapozásának csak képzett szakemberekkel tudnak eleget tenni. Éppen ezért kívánatos, hogy a vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek az eddiginél hathatósabban segítsék azokat az okta­tási intézményeket, ahonnan szakemberszükség­letüket pótolni kívánják, vagy ahol saját dolgo­zóik gyerekei tanulnak. Nem elég a tanszergyár megépítése, az előállított oktatási eszközöket meg is kell vásárolni, és el kell juttatni az oktatási intézményekhez. Az üzemi támogatás ilyen irá­nyú kiépítése nem könnyű feladat, társadalom­politikai hatásában azonban jelentős, módszeré­ben pedig demokratikus. A művelődésügy dolgozóinak a következő tervidőszakban számol­niuk kell ezzel az új munkastílussal, az össz­társadalmi cél és a fizikai dolgozók gyermekei­nek segítése érdekében is. Az oktatásnak, mint ismeretes, nemcsak tárgyi, hanem személyi feltételei is vannak, amelyeknek biztosítása ma a művelődésügyi tár­ca egyik legnagyobb és legnehezebb gondja. A nevelőhiány állandósulása s az ebből következő szükségmegoldások, a nevelők túlóráztatása, a képesítés nélküli nevelők beállítása rontja az oktató-nevelő munka színvonalát, és nagymér­tékben csökkenti főként á falusi gyerekek to­vábbtanulási esélyeit. A fővárost közvetlenül körülvevő Pest megyében jelenleg 92 nevelői állás üres és 370 képesítés nélküli, érettségivel beállított tanító, tanár tanít. Ez a kényszermeg­oldás éppen a Budapestre bejáró munkások gyerekeit sújtja, annyira, hogy például 1400 ál­talános iskolai tanuló nem részesül ma Pest megyében szakrendszerű oktatásban. A személyi feltételekből eredő további ne­hézségek ismeretesek, ezeket taglalni nem tar­tom szükségesnek. Éppen ezért, mivel ezek is­mertek, társadalompolitikai szempontból szüksé­gesnek tartom a pedagógusok bérszínvonalának mielőbbi rendezését. Aggasztó, hogy a helyes szocialista alapelvekkel létrehozott iskolák nem tudják maradéktalanul betölteni rendeltetésüket. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fontos feladatnak írja elő az óvodai és a gyer­mekvédelmi hálózat fejlesztését a következő öt évben. A tervezet szerint 33—35 ezerrel bővül az óvodai férőhelyek száma, főleg városokban, községekben és új lakótelepeken. Ugyanakkor az óvodáskorú gyermekek létszáma a negyedik ötéves terv időszakában körülbelül 60 ezerrel emelkedik. Jelenleg az óvodáskorú gyermekek 52,9 százaléka, a tervidőszak végén pedig 53,4 százaléka részesül óvodai nevelésben. Látható, hogy a helyek számának 0,5, tehát félszázalékos emelése' lényegesen elmarad a társadalmi igé­nyektől. Egyes megyékben e területen jelenleg is vannak aránytalanságok, félő, hogy ez csak fokozódik. Pest megyében az országos 52,9 szá­zalékos óvodáskori felvételi lehetőséggel szem­ben csak 48,5 százalék a felvételi arány. Az ala­csony ellátottság az agglomerációs övezetbe tar­tozó településeken okoz különösen feszültséget. E településeken élnek azok a dolgozó anyák, akik a gyermekgondozási segélyt tömegesen vették igénybe, és a 3 év leteltével jogosan kérik gyer­mekeik óvodai felvételét. Ez túlzsúfoltságot ered­ményez, helyenként 130—140 százalékos a hely­kihasználás. A szükséghelyek száma megyénk­ben 2060. Ez a gyakorlat nem válhat tartóssá, el­sősorban szociálpolitikai szempontból, a munkás­lakta területek fizikai dolgozóinak helyzete és gyermekeik segítése szempontjából. A zsúfoltság másrészt baleset- és higiéniaveszélyeket rejt ma­gában és nem utolsósorban a tartalmi nevelő­munkát hátrányosan befolyásolja. Ezek az intéz­mények nevelési funkcióikat nehezen képesek el­látni. Az óvodai helyek számának kismérvű növe­kedése és a társadalmi igények közötti - különb­ségek csökkentését javasolom az éves pénzügyi tervek előkészítése során figyelembe venni, hogy mind a beruházásból, mind a vállalatok és üze­mek támogatásával létrejövő óvodák üzemelte­tése és bérköltsége biztosítva legyen. Szeretném végezetül megemlíteni az ország lakosságának művelődésügyi kiadásokból egy főre jutó részesedési arányát. Ma hazánk min­den egyes lakosára, kicsire és nagyra egyaránt, 650 forint művelődésügyi kiadás jut. Négy év­vel ezelőtt ez az összeg még csak 570 forintot tett ki. Népünk kulturális igényének, tudásvá­gyának növekedését ez a jelentős összegbeli emelkedés hűen tükrözi. Ezt a megindult kultu­rális fejlődési folyamatot megállítani nem lehet, az igényeket kielégítetlenül hagyni pedig vétek lenne. Szociálpolitikai szempontból azonban kí­vánatos annak figyelembevétele, hogy ez az egy főre jutó 650 forint egyenletes elosztásban el­kerüljön minden állampolgárunkhoz, hogy min­denki lehetőleg azonos művelődési alappal in­duljon. Gondolok elsősorban a munkáslakta te­rületek, a falusi és a tanyai települések műve­lődési igényeinek jobb kielégítésére, valamint az egyes megyék földrajzi helyzetéből adódó nehéz­ségekre. Pest megyében éppen földrajzi adottsá­gainál fogva, 870 ezer állampolgár él, országunk lakosságának 8,5 százaléka. A kulturális igények kielégítésében azonban nem 8,5, hanem csak 6,5 százalékban részesül. A megye minden lakosára az országos 650 forint átlaggal szemben, csak 503 forint jut. Ilyen szempontból hazánk megyéi kö­I zül az utolsó helyet foglalja el! Tudatában va-

Next

/
Thumbnails
Contents