Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2821 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970.'szeptember 30-án, szerdán 2822 szén fejlett társadalombiztosítási rendszerünkkel nagyon is tiszteletre méltó helyet foglalunk el a világranglistán. Ügy érzem, nagy megnyugvás mindenki számára, hogy a negyedik ötéves terv nem feledkezik meg a már nyugdíjban levőkről és azokról, akik ezután vesznek búcsút munkahelyüktől. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a reáljövedelmek növelését, egyes szociális juttatások és ezen belül a nyugdíjak, a járadékok emelésével kívánja elősegíteni. Nincs kétségem abban, hogy az Országgyűlés ezt a törekvést örömmel teszi magáévá. Biztos vagyok abban is, hogy a szociális juttatásoknál, a nyugdíjaknál tervezett előrelépést osztatlan megelégedéssel veszi tudomásul az ország közvéleménye is. Tisztelt Országgyűlés! Szívesen vettem volna, ha az új ötéves tervjavaslat tartalmazna valamilyen konkrét utalást a nyugdíjak, járadékok emelésének elvi vonatkozásairól, a várható növekedés összegszerű vagy. százalékos arányairól, mint ahogy más kérdésekben tisztán és világosan, számszerű mutatókban jut kifejezésre a fejlődés, a további előrehaladás üteme és mértéke. Miután a tervjavaslat a nyugdíjak dolgában nem tartalmaz számszerű tételeket, szükségesnek tartom egész röviden ezzel kapcsolatban két kérdés felvetését. Az egyik a nyugdíjak emelésének mértéke. A párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben ezzel a kérdéssel kapcsolatban megnyugtató a megállapítás. Merem állítani, hogy ez a nagy jelentőségű okmány az utóbbi hetek legtöbbet olvasott írása, amely az élet szinte minden területére vonatkozóan tesz értékes elvi és gyakorlati megállapításokat. A kongresszusi irányelvekben a nyugdíjakkal kapcsolatban a következő állásfoglalás szerepel: „A szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedelmek közötti különbségek mérséklése a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján". Az idézett szövegből félreérthetetlenül kiderül, hogy a családi jövedelmek közötti különbségek csökkentésén van a fő hangsúly. Hogyan érhető el ez a messzemenően helyes elképzelés? Ügy, hogy a nyugdíjak emelésének mértékét olyan összehasonlító számítások szerint kell megállapítani, hogy annak eredménye a kongresszusi irányelvekben foglalt álláspontnak megfeleljen. Véleményem szerint — miután az új ötéves terv életszínvonal-emelkedésének első évi eredménye a dolgok természete szerint eddig ismeretlen — elfogadható a már a múlt esztendőben rögzített kétszázalékos nyugdíjemelés az 1971. évre. A további évekre vonatkozóan azonban figyelembe kell venni a dolgozók egy főre jutó reálkeresetének emelkedését és az irányelveknek megfelelően ahhoz kell viszonyítani a nyugdíjak és más járadékok növelésének mértékét. Ha ez megtörtént, biztosra veszem, hogy a következő években a kétszázalékos nyugdíjemelés emelkedő irányzattal megváltoztatásra kerül. Ha nem ezt tesszük, akkor nem érjük el az irányelvekben lefektetett elvi megállapítást. Ez pedig óhatatlanul azzal a veszéllyel jár, hogy a családok közötti jövedelemkülönbség tovább bővül. A már elhatározott évenkénti kétszázalékos nyugdíj-, illetve járadékemelés további növekedését nemcsak az általános életszínvonal-emelkedés teszi indokolttá. Szükséges a nyugdíjak két százalékon felüli emelkedése azért is, hogy az új ötéves tervben előirányzott 5—10 százalékos áremelkedésnek meg legyen az anyagi fedezete a nyugdíjasok és járadékosok háztartásában is. A másik kérdés, amit a nyugdíjjal kapcsolatban felvetek, a következő: feltétlenül kívánatos lenne, ha már a jövő évre vonatkozóan is valamilyen formában többet juttatnánk az alacsony összegű nyugdíjjal rendelkezőknek. Különösképpen azoknak, akik nyugdíjukból nemcsak saját magukról gondoskodnak. Meg lehetünk győződve arról, hogy még a legszerényebb többletjáradék is nagy segítséget jelentene ennek a kategóriának. Ezt a lehetőséget is figyelembe veszik a kongresszusi irányelvek, amikor megállapítják, hogy „A munkaképtelen, öregek eltartásából az állam a népgazdaság teherbíróképességének növekedésével fokozatosan vállaljon többet magára". Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még csak annyit, hogy egyetlen pillanatra sem feledkezem meg a nyugdíjak és járadékok, elsősorban persze a dolgozók jövedelme, reálbére emelésének elengedhetetlen előfeltételéről, arról, hogy mindenfajta emelés csak a nemzeti jövedelem növekedése, tehát a termelékenyebb munka eredményeként következhet be. De ha mindenki becsülettel teljesíti kötelességét, akkor annak nyomán új ötéves tervünk szocializmust építő célkitűzései megvalósulnak. Ezzel összhangban az ország lakosságának, a dolgozóknak és nyugdíjasoknak életkörülményei egyaránt tovább javulnak. • Az elmondottak alapján arra kérem a kormányt, hogy a jövő évben, ha már rendelkezésére állnak a szükséges adatok, tűzze ismét napirendre a kérdést, és ha annak meglesz az indokoltsága és természetesen az anyagi előfeltétele, tegye meg a megfelelő intézkedéseket a nyugdíjasok és más járadékosok helyzetének további javítása érdekében. Bízom abban, hogy erőfeszítéseink minden téren eredményesek lesznek, ezért a fejlődést szolgáló negyedik ötéves tervet mint reális programot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggeszteni. (Szünet: 17.18—17.38 — Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Horgos Gyula elvtárs, kohó- és gépipari miniszter kíván szólni. DR. HORGOS GYULA : Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat népgazdaságunk dinamikus fejlődését irányozza elő a következő tervidőszakra. A javaslat szorosan kapcsolódik elért eredményeinkhez, azok erőteljes növelését tűzi ki célul, adottságainknak, valamint lehetőségeinknek megfelelően.