Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-37
2807 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2808 életkörülményeinek javítására fordítsák. Ugyanakkor biztosítja a törvénytervezet — a szabályozókon és a preferenciákon keresztül —, hogy a tanácsi gazdaság a központi céloknak, megfelelő irányban fejlődjék és a hatékony gazdálkodás a tanácsi gazdaságban is érvényre jusson. Hozzászólásomban három témával szeretnék foglalkozni. Röviden szeretnék foglalkozni a Fővárosi Tanács negyedik ötéves tervével, a lakosság áruellátásának néhány kérdésével és végezetül szeretném megemlíteni a főváros jelentős gondját enyhíteni szolgáló létesítmény megépítésével kapcsolatos problémákat. A népgazdasági terv kidolgozásával párhuzamosan készültek, vagy készülnek el a tanácsok tervei is, így készültek el a fővárosi tanács negyedik ötéves tervének irányelvei is, amelyet a fővárosi tanács októberben fog megtárgyalni. Nagyon lényeges körülménynek tartom, hogy a főváros fejlesztési koncepciójának kialakításához a Politikai Bizottság 1969. december 2-i határozatát, amely nagy segítséget nyújtott. Sok lényeges kérdést tisztázott a főváros fejlesztésének irányáról és ennek alapján már intézkedések is történtek kormányzati szinten. A Gazdasági Bizottság azóta határozatot hozott a budapesti agglomeráció fejlesztésének irányelveiről, ennek keretében tisztázta a fővárosi ipar szelektív fejlődésének programját is. Mi jellemzi a főváros negyedik ötéves tervét. Elsőként említeném, hogy meggyorsult az egész főváros fejlődése. A tervidőszakban a központi, helyi, vállalati és társadalmi erőforrásokból a főváros minden ágazatában jelentős, a korábbinál nagyobb fejlődés indult meg. Ez az egyik és leglényegesebb jellemző vonása a főváros negyedik ötéves tervének. A másik, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy teljes mértékben összhangban van a népgazdasági terv célkitűzéseivel, tartalmazza azokat, azokra épül és szerves részét képezi. Két témával szeretném alátámasztani, hogy milyen mértékben épül össze a Budapesti Fővárosi Tanács fejlesztési programja a népgazdasági programmal. Az egyik nagyon lényeges kérdés, hogy a negyedik ötéves terv programja meghatározza a főváros iparának fejlődési irányát. Nagyon röviden idézném: a főváros iparára korábban az extenzív fejlődés nyomta rá bélyegét. Ennek következtében alakult ki az ismeretes munkaerőhelyzet a fővárosban és miután a továbbiakban sem lehet a fővárosban, sem a környékén a foglalkoztatás növekedésére számítani, és újabb munkaerőt a fővárosban foglalkoztatni — az iparfejlesztési koncepciót az határozza meg, hogy a fővárosban csak azok az iparágak fejlődjenek, amelyeknek a feltétele adva van. Ez meghatározza a fejlődés módját is, azt hogy a fejlődés hatékony, intenzív legyen, tehát a főváros jelentős iparának rekonstrukcióját segítse elő a követke. ző években. Ugyanakkor leszögezi és végre egyértelműen tisztázza, hogy a munkaerőigényes iparágakat a fővárosból fokozatosan ki kell telepíteni. Ezt nemcsak hogy előirányozza és elvileg határozza meg, hanem elő is segíti azzal, hogy az elkövetkezendő öt esztendőben 800 millió forint támogatást biztosít ahhoz, hogy kitelepüljön a fővárosból az az ipar, amely előidézi a főváros levegőjének szennyezettségét. Lényegében a főváros negyedik ötéves terve erre épül és tartalmazza azt is, hogy a fővárosban a foglalkoztatottság csökken. A fővárosban a dolgozók aránya a következő öt esztendőben mintegy 3 százalékkal csökken és mintegy 15 ezer munkahely szabadul fel. A következő jellemzője a budapesti irányelveknek, hogy — ugyanúgy, mint ahogyan a negyedik ötéves terv népgazdasági programja — alapvető célul tűzi ki a lakásellátás általános színvonalának emelését. Az irányelvek a fővárosi tanács erőforrásainak jelentős részét, nagy százalékát lakásépítésre koncentrálják. Hogy milyen mértékben, azt egy-két számadattal szeretném alátámasztani. A fővárosi tanács fejlesztési alapjának ugyanis 75 százalékát fordítja lakásépítkezésekre. Nagyon jelentősnek ítélem meg azt is, hogy ezen belül az állami erőből épülő lakások aránya megduplázódik az elkövetkező negyedik ötéves tervben. A fővárosban 56 ezer lakás épül meg állami erőből, és ez nagymértékben enyhíti azokat a lakásgondokat, amelyek az elmúlt években kialakultak. A főváros számol a társasház-építkezési programmal, és a vállalati erőforrásból s a magánerőből történő lakásépítésekkel is. Szeretném még megemlíteni, hogy ez a nagyarányú városfejlesztési, lakásépítési program a főváros több jelentős gondját enyhíti. Üj városközpontok létesülnek majd, és ezeknek nagy része a külső, munkáslakta peremkerületekben fog megvalósulni, s ezzel meg tudjuk közelíteni azt a lényeges célkitűzést, hogy a főváros külső, munkáslakta kerületei lakóinak életkörülményei bizonyos mértékben közeledjenek, felzárkózzanak a korszerű városi élet színvonalára. A másik, a nagyarányú program nemcsak a lakáshelyzetet van hivatva enyhíteni, hanem a megoldás felé viszi a lakosság általános ellátását, miután a program tartalmazza, a kereskedelmi, az oktatási, az óvodai, bölcsődei, iskolai és körzeti orvosi hálózat is ezzel párhuzamosan fejlődjön. Itt szeretném megemlíteni, hogy a lakásépítési program teljesítése során — ez már a harmadik ötéves tervben is sajnos így volt, és nagyon félő, hogy a negyedik ötéves tervben is tovább folytatódik — hogy nem épülnek meg a járuléklétesítmények, ami a kereskedelmi, iskolai, óvodai férőhelyeket jelenti. Ma már a főváros egyik-másik kerületében az a helyzet, hogy megépült a lakónegyed, ahol több ezer ember él és lakik, de számára nincs biztosítva a kereskedelmi, iskolai hálózat. Ezt a helyzetet olyan módon tudjuk csak pillanatnyilag enyhíteni, hogy ezeken a lakótelepeken ideiglenes pavilonokkal biztosítják az adott lakosság ellátását. Ez nagyon összetett probléma, mert egyszerűen nemcsak arról van szó, hogy az építőipar nem teljesíti a tervet, az adott építőipari vállalat lemarad a járulékos beruházásokkal, hanem arról, hogy nincs biztosítva a járulékos ^ruházasok építőipari kapacitása. A házgyári technológia, amivel most építik a nagyobb lakó-