Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2803 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2804 autó van. Ebből csak 12 darab a billenőplatós gépkocsi. A mezőgazdaságot irányító felsőbb állami szervek komoly segítséget adnak gazdaságainknak a rétek és legelők feljavítására. Ezen a területen már jól mutatkoznak az ösztönzők hatásai. Mind jobbak a legelők, rétek hozamai, de egyre jobban nő a pillangósok hozama is. Ugyanakkor az üzemekben fűkaszák nincsenek, a régiek elhasználódtak, munkára már* nem alkalmasak. Tájékozódásom szerint 60 ezer fűkaszának kellett volna a termelésbe lépni, ezzel szemben mindössze 22 ezer darabot -kaptak a megyei AGROKER-ek. Sürgős intézkedés kell, hogy a szükséges fűkaszák rendelkezésre álljanak, mert amíg az egyik oldalon valamit jól megoldunk, addig a másik oldalon a hiányzó munkagépek miatt a kár egy-egy üzemben egyre jelentősebb, mivel a termést nem, vagy csak késve lehet betakarítani. A példákat lehetne még tovább sorolni. Ezért az a kérésünk, hogy irányító szerveink az elméletben elképzelt termelési feladatok technikai megoldását hozzák jobban összhangba a napi termelő munkákkal. A negyedik ötéves terv törvényjavaslatot és annak indoklását tanulmányozva a mezőgazdasági ágazatban is egész sor jelentős feladattal találkozunk. A mezőgazdasági termelést az előző öt évhez viszonyítva 15—16 százalékkal kell növelni. Ugyanakkor az indoklás megállapítja, hogy a mezőgazdasági keresők száma a következő öt évben 100—150 ezer fővel csökken, egyben előírja azt is, hogy a 15—16 százalékos termelésnövekedést teljes egészében a termelékenység növelésével kell biztosítani. E jelentős feladat végrehajtásához *a terv . 61—62 milliárd forintot biztosít az állati férőhelyek számának növelésére, azok korszerűsítésére, a növénytermelésben a növények tárolására, gépek és műszerek beszerzésére. Az összeg nagysága nem képezi vita tárgyát, inkább az arányok felhasználása! Ha figyelembe vesszük a jelenlegi erő- és munkagépek elhasználódását, látnunk kell, hogy a sorra kerülő gépek nagy mennyisége is egészen minimális, tényleges növekedést jelent, inkább a jelenlegi helyzet szintentartását jelenti, még akkor is, ha esetleg az erőgépek vonóerejének növekedésével számolhatunk. Egyébként hiába növeljük a vonóerő nagyságát, ha ehhez megfelelő munkagépeket nem tudunk biztosítani. Jelenleg egyik problémánk az, hogy esetenként nagy vonóerővel kis kapacitású munkagépekkel dolgozunk, még akkor is, ha a munkagépkapcsolást szorgalmazzuk. Arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdaságunkban dolgozó nagy teljesítményű erőgépekhez megfelelő munkagépek legyenek, mégpedig olyanok, amelyek stabil szerkezetükkel a kötöttebb talajok munkáit is megfelelő módon elvégzik, vagyis összhangban kellene lennie az erőgép vonóerejének a munkagépek nagyobb teljesítményével, mert ez így gazdaságos és termelékeny. A növekvő termelés növekvő szállítási gon• dókat is jelent. A közlekedésfejlesztési programban szerepel, hogy a kisebb vasúti rakodóhelyek megszűnnek. Ezzel nő a közúti szállítás mennyisége, ezért a tehergépkocsiknak mind nagyobb szerepe van és lesz a mezőgazdasági üzemekben. Öt év alatt 8 ezer darab tehergépkocsival ezt a problémát nem lehet megoldani. Az igény jóval több lesz ennél, főképpen billenőplatós tehergépkocsikat kell a mezőgazdaság részére biztosítani, mert ez meggyorsítja a szállítás ütemét. El lehet mondani, hogy majdnem minden mezőgazdasági termény billenőplatós tehergépkocsikra üríthető. Ezért fontos az ilyen tehergépkocsi szerepe a mezőgazdaságban! A negyedik ötéves terv tanulmányozása során majdnem minden ágazatban visszatérő feladat a termelés növekedése, a termelékenység növelése, a munka szervezettségének biztosítása, a komplex gépesítés, valamint a rendelkezésre álló tartalékok további felszínre hozása. A tervjavaslat ilyen irányú feltételeivel messzemenően egyetértek. Véleményem szerint mezőgazdasági üzemeinkben a termelésfejlesztés területén vannak még olyan tartalékaink, amelyek megfelelő körülmények között jelentősen segíthetik a termelés eredményességét és hatékonyságát. Elnézést kérek a tisztelt Országgyűléstől, hogy Tolna megyei példával próbálom bizonyítani, hogy vannak még tartalékok a mezőgazdaságban — nem öncélúságból teszem ezt, hanem inkább a lehetőségek megismerése érdekében. Az országban számos mezőgazdasági üzemünkben vannak a helyi adottságoknak megfelelő, hasznos kezdeményezések, amelyek komoly mértékben segítik egy-egy gazdaság termelésének fejlődését. Tolna megyében is kerestük a hatékonyabb termelési eljárásokat, ezért még 1964ben a szekszárdi állami gazdaság és a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet vezetői a Szovjetunióban a kubáni területen tanulmányozták az úgynevezett önálló gépesített növénytermelő komplex brigádok munkáját, és azt, hogyan lehetne hasonló munkaszervezetet gazdaságainkban létrehozni, vagyis kis létszámú szakmunkás hogyan tudná megfelelő technikai felszereléssel nagy terület művelését ellátni és ugyanakkor a termelés hozamait növelni. Szövetkezetünkben 1965-ben alakult meg az első önálló gépesített komplex brigád. Azóta évente 12 fővel 1800— 1900 katasztrális hold területen különböző növények termelését látják el. Kalászosokat, kukoricát, napraforgót, olajlent, silókukoricát, borsót, cukorrépát stb. teljesen technikai eszközökkel termelnek, minden külső segítség nélkül. Munka- ' jukat a mélyszántástól a termény níagtári átadásáig végzik. Szövetkezetünkben egy 12 fős és egy 9 fős brigád, vagyis 21 fő a közös szántóterület 82 százalékán, 3600 katasztrális holdon dolgozik, jó eredménnyel. A brigád feladatát képezi a használatukba adott gépek folyó javítása is. Termelési eredményeink meghaladják a megyei és a járási átlagot. 1969-ben búzából 20,9 mázsát, kukoricából — májusi morzsoltban — 30,7 mázsát, cukorrépából 248 mázsát, silókukoricából 252 mázsát, napraforgóból 9,6 mázsát takarítottak be. Hasonló eredményeket értek el a többi terményeknél is. A brigádtagok jövedelmüket a végtermék alapján kapják. Egy mázsa kalászosért 9,80 forintot, egy mázsa kukoricáért 11,50 forintot, egy