Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-37
2797 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2798 dik ötéves terv indulásának, előkészítésének igen jók a politikai feltételei. Az ország és megyénk lakossága nagy figyelmet fordított a harmadik ötéves terv eredményeire. Nagy várakozással tekint megyénk lakossága a negyedik ötéves tervre. Támogatja pártunkat, kormányunkat a gazdálkodás jobb feltételeinek megteremtésében. A lakosság körében támogatásra talál mindaz, ami előrevivő, ami a magasabb színvonalú, szervezettebb, fegyelmezett munkát segíti. Elítélik a fegyelmezetleneket, az építő munka gyengítőit. Ezt a hangulatot tükrözik a X. kongresszust előkészítő, most folyó taggyűlések. Ezt a hangulatot és támogatást mutatja az a versenymozgalom, amely megyénkben a kongresszus 'tiszteletére a munkásság és a parasztság körében mind tömegesebb. A negyedik ötéves terv megkezdésekor bátran építhetünk lakosságunk szorgalmára, politikai érettségére, hazaszeretetére. Kérem az elmondottak figyelembevételét. A negyedik ötéves terv törvényjavaslatával egyetértek és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat felfüggesztem, s azt délután fél négy órakor folytatjuk. (Szünet 13.54—15.30. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Gácsi Miklós képviselőtársunk. GÁCSI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot áttanulmányoztam. Az a véleményem, hogy a javaslat a reális feltételekből indul ki, s ennek figyelembevételével határozza meg a népgazdaság ötéves fejlődését, a fejlődés fő feladatait. A törvény alapvonása, hogy a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése útján kell elérni a kitűzött célokat, s a dinamikus fejlődés teszi lehetővé a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését. Hozzászólásomban az ipar feladataival, problémáival kívánok foglalkozni, amelyek — szerintem — a törvény elfogadásával megoldódnak, ha az l-es, a 40-es, a 41-es, a 42-es és az 56-os §-okban, s az indokolás IX. fejezetében megfogalmazott intézkedések szükségszerűen, és rendszeresen bekövetkeznek. Az ipari termelés 32—34 százalékkal nő, s évi 6 százalékos növekedés mellett az ipar nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évi 7 százalék, a termelés-növekedésnek 75—80 százalékát munkatermelékenység emelésével kell elérni. Ugyanakkor az aktív keresők száma 5 év alatt az iparban 108 százalékra, az építőiparban 115 százalékra növekedhet a munkaerőmérleg szerint. A foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a szocialista iparban összesen 108 százalék, és az átlagtól felfelé, a vegyipar 118 százalékban, az építőanyagipar 110 százalékban, a könnyűipar 110 százalékban, a gépipar 109 százalékban, a villamosenerg^iipar 109 százalékban tér el, amíg a bányászat 79 százalékra csökken. A szocialista ipar fejlődése e vonatkozásban megegyezik a termelőágazatok 108 százalékával. A nem termelő ágazatokban ez a fejlődés 111 százalék. Ugyanakkor a tiszta jövedelem folyó áron az ipar öszszesenjében 172 százalékra fejlődik, ugyanennyi az építőiparban is. A vegyipar 196 százalékkal, az élelmiszeripar mintegy 209 százalékkal, az építőanyagipar 207 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelem bővüléséhez. A bányászat is 112%-kal járul hozzá a tiszta jövedelem bővüléséhez. A nem. termelő ágazatoké 142 százalék. Mindezek figyelembevételével a jövedelmezőség, mint forrás, biztosíthatja a fejlesztési alapokat és a személyi jövedelmek törvényben megfogalmazott nagyságrendjét. Tisztelt Országgyűlés F A hatékonyabb, termelékenyebb ipari munka feltételeit a törvényjavaslat — szerintem — tartalmazza. Az ipar vezetői törvényes felelősséggel tartoznak az országnak a törvény elfogadása esetén a 10. §. (1) bekezdése alapján, amely szerint a termelés-növekedés 75—80 százalékát termelékenység javulásával kell biztosítani. A tervtörvény ipar feladatát meghatározó, a népgazdaság egészére kiható egyik kulcskérdése — szerintem — a 10. §. Viszont nem tartalmazhatja a törvényjavaslat a vállalati döntési szint korszerűbb, szervezettebb, a népgazdaság főbb célkitűzéseinek megvalósítása érdekében céltudatosabb vezetési munkastílust, gyakorlatot, aktív hozzájárulásukat a feladatok megoldásában. Az a véleményem, hogy az ipari vállalatok gazdasági, politikai, társadalmi vezetőinek, választott testületeinek kell olyan körülményeket, feltételeket teremteniük, amelyek biztosítékai a törvény által kitűzött célok megvalósításának. Az ipar fejlesztését szolgáló 196—197 milliárd forint beruházásból vállalati-szintű döntés 65,2 százalék — mintegy 127 milliárd forint. Bővül ténylegesen az önállóság, a döntési jogkör és aláhúzottan szeretném kiemelni: a törvényes felelősség is. A rendelkezésre álló fejlesztési, illetve beruházási alapokból a kohászatban 84,7 százalék, a gépiparban 91,4 százalék, a könnyűiparban 78,2 százalék, az élelmiszeriparban 84 százalék, a bányászatban 50,6 százalék, az építőanyagiparban 57,6 százalék, az építőiparban 93,2 százalék vállalati szintű döntési körbe kerül a törvény szerint. A döntési jogkör ilyen arányú decentralizálása a törvényben szerves része gazdasági munkánk reformjának. Ugyanakkor ilyen arányú felelősséget tartalmaz és takar a népgazdaság célkitűzéseinek megvalósításában. A törvényes felelősség ilyen megosztásával egyetértek. Ugyanakkor az ipari fejlesztés célját szolgáló beruházás jelentős hányada nem új beruházásokat takar, hanem igen helyesen, korszerűsítést, rekonstrukciókat, műszaki-technológiai színvonalban magasabb, gyorsabb fejlődést tartalmaz, mint a harmadik ötéves terv. Ebből az következik többek között, hogy az építőipar készsége konkrétan meglegyen ezen, úgymond: apróbb építőipari jellegű munkák vállalásában elfogadható, korrekt árszínvonalon. E munka jelentősége megnő a törvény elfogadásával. Ezt csak azért teszem szóvá, mert indokolatlanul sok a nem kí126*
