Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-37
2769 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2770 ket irányzunk elő energiaszerkezetünk további korszerűsítésére. Energia felhasználásunkban a szénhidrogének részesedése 1955-ben 16 százalék volt, 1965-re 27 százalékra növekedett, 1975-re pedig el fogja érni az 55—60 százalékot. Ez a program egyre nagyobb mértékben érik be a lakosság számára is, hiszen a háztartások mintegy 65 százalékát gázzal tudjuk majd ellátni a tervidőszak végére. Kényelmesebbé, kulturáltabbá válik ezáltal a lakások nagy részének hőellátása. A villamosenergia-termelés és a szénhidrogének kitermelése és felhasználása érdekében 47 milliárd forint beruházást irányzunk elő, ami egyharmaddal több, mint amennyit a harmadik ötéves terv időszakában erre a célra fordítottunk. A tervidőszakban az energiahordozók terű- ' létén már most is nagy jelentőségű együttműködés bővítése érdekében megépül a Barátság Kőolajvezeték második vonala. Folytatjuk az utóbbi években nagy lendületet elért műanyagipari fejlesztést. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a termelési oldalon korszerű petrolkémiai ipar bontakozik ki hazánkban, a felhasználók területén vi- . szont a költségeket csökkentő, vagy versenyképesebb termelési eljárások műanyag bázisa növekszik. Erőteljesen fejlesztjük műtrágyagyártásunkat, hogy a mezőgazdaságban tovább tudjuk növelni az egységnyi földterületre számított termelőmunka eredményességét. E fejlesztések nyomán a hazánkban előállított műanyagok mennyisége megkétszereződik, összetétele korszerűbbé válik, a műtrágyatermelésünk hatóanyagban pedig az 1970. évi 507 ezer tonnáról 1975-re 912 ezer tonnára, tehát 80 százalékkal növekszik. Az importot is figyelembe véve, az egy hektárra jutó felhasználás 1960-ban még 24 kilogramm volt. Az 1970-es évben már 110 kilogramm, az 1975-ös esztendőre pedig 190 kilogrammra nő. Magyarország számottevő bauxitvagyona lehetővé teszi olyan alumíniumipar kiépítését, amely az ország belső szükségleteinek kielégítésében és az exportban is nagy szerepet játszhat. Ezért arra törekszünk, hogy maximálisan kihasználjuk ebben az iparágban rejlő lehetőségeinket. Nemzetközi, mindenekelőtt a Szovjetunióval folyó együttműködés és a hazai termelésnövekedés alapján a jelenleginél mintegy 30 százalékkal több alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. Nagy feldolgozóipari beruházásaink nyomán körülbelül 70 százalékkal növekszik a félgyártmányok termelése. Tovább fejlődik a kedvezőbben értékesíthető és hasznosítható késztermékek gyártása is. Befejeződik, sőt, az eredeti elgondolásainknál nagyobb lesz az átalakulás a közúti járműgyártásban. 1975-re évi autóbusztermelésünk meghaladja a 10 ezer darabot, és így a tervidőszakban a szocialista nemzetközi együttműködés alapján gépiparunk Európa egyik legnagyobb autóbusz exportőrjévé fejlődik. Gépiparunk egészére nem a nagyarányú mennyiségi fejlődés lesz a jellemző. Gépiparunk alapkapacitásai ma már tekintélyes méretűek, az alkalmazott munkaerőből, az exportból számos, nálunk fejlettebb országnál is nagyobb arányban részesedik. A legfontosabb előttünk álló feladat korszerűsíteni a gyártmánystruktúrát, a technológiát, növelni a termelés műszaki színvonalát. Ez a terv irányvonala, mert ez a hatékonyság javításának legfontosabb feltétele. A korszerű gépipari termelés fejlődését szolgálja az a nagy jelentőségű program, amelyet a KGST-országok összefogásával a számítástechnikai eszközök termelésének és felhasználásának területén végrehajtunk. Figyelembe véve a- résztvevő vállalatok fejlesztési alapjait és a költségvetésből előirányzott összeget is, 9 milliárd forintra tehető a program teljes beruházási előirányzata. Lehetővé válik, hogy a jelenlegi 80 számítógéppel szemben 1975-re mintegy 400 elektronikus számítógépet üzemeltessünk. A mi viszonyaink között ez már minőségi változást fog jelenteni a számítástechnika széles körben történő alkalmazásában a tudományos kutatás és a gazdaságirányítás területén. Jelentősége miatt megérdemli, hogy megemlítsem a korszerű építési módok és épületszerkezetek nagyobb mértékű alkalmazását, valamint az -e cél érdekében az ipar több más ágában is végrehajtandó fejlesztéseket. Azt várjuk, hogy ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósulásával jelentősen bővülnek az építési kapacitások, csökkenni fog az átlagos kivitelezési idő és javulni fog az építkezések minősége. Az építőipari teljesítőképesség növelése érdekében az építőiparban, az építőanyagiparban, valamint az építési technikát szolgáló egyéb fejlesztésekre 34 milliárd forint beruházási forrás áll rendelkezésre, amely kétharmaddal nagyobb, mint amit hasonló célra a harmadik ötéves terv időszakában felhasználtunk. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű lesz a könnyűiparban a ruházati termékek termelőkapacitás bővítésének és korszerűsítésének programja, valamint a papír-, cellulózipari fejlesztés. A termelés hatékonyságát javító szerkezeti fejlesztések a mezőgazdaságban is jelentősek. Fő célunk a hústermelés fellendítése oly módon, hogy a takarmányfelhasználás hatékonysága is növekedjék, s a termelési idő is csökkenjen. Ezért a nagyüzemi állattenyésztés további fejlesztésének több milliárdos programját indítjuk meg a tervidőszakban. A terv komoly figyelmet szentel annak, hogy a meglevő termelési adottságokat maximálisan hasznosítsák a növénytermesztésben is. Ezért a szükségletek változásával összhangban javítjuk a vetésszerkezetet és a technikai eszközök, valamint az agrotechnika fejlesztésével tovább kívánjuk növelni a terméshozamokat. A kenyérgabona-kérdés megoldása után a figyelem középpontjába a takarmánynövények termelésének fejlesztése került. Tisztelt Országgyűlés! A tervet megalapozó gazdasági elemzések során kialakult az a meggyőződésünk, hogy a társadalmi munka hatékonyságának növelése szükségszerűvé teszi, hogy a továbbiakban is nagy figyelmet fordítsunk gazdaságunk infrastrukturális bázisának fejlesztésére. Az infrastruktúra egyes területein az előrehaladás ütemével elégedettek lehetünk. Az ener/
