Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2747 Az Országgyűlés 36. ülése, elvként kiadtuk. Kidolgoztuk a megyei szintű középtávú pénzügyi tervek összeállításánál alkalmazandó fenntartási, működési normatívákat és irányszámokat is. A szakmailag megalapozott irányelvek és normatívák, és azok hatékony érvényesítése elősegítheti azt is, hogy az egyes területek között ma még fennálló, nem indokolt ellátottsági eltérések fokozatosan megszűnjenek. Két év távlatából ma már megállapítható, tisztelt Országgyűlés, hogy a gazdaságirányításnak — az egészségügyre is kiható — új rendszerében növekedett az egészségügyi intézmények önállósága, bővültek működésük gazdasági feltételei. A tanácsok többsége arra törekedett, hogy anyagi lehetőségeihez mérten továbbfejlessze a gondjára bízott lakosság egészségügyi ellátásának feltételeit. Nehézségeik főleg olyan általánosan ható tényezőkből adódnak, amelyek alapvető megoldása népgazdasági szintű kérdések megoldásának függvénye. A következőkben, tisztelt Országgyűlés, az egészségügyi ellátás fejlesztésének néhány területerői és az ezeken elért eredményekről szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselő elvtársakat. A kormánytól kapott felhatalmazás alapján —, mint már erre utaltam —, a múlt év október 15-i hatállyal megkezdtük az egészségre ártalmas egészségügyi munkakörökben a munkaidő csökkentését. Ez mintegy 32 000 egészségügyi dolgozót érint. Tekintve, hogy a végrehajtás szervezeti feltételei és a munkaerő-visszapótlás csak fokozatosan biztosítható, a végrehajtást ez év végére fejezzük be. Az érintett dolgozók az intézkedést nagy megelégedéssel fogadták, a végrehajtás során eddig zökkenő nem jelentkezett, az intézetek biztosították a munka- és a betegellátás folyamatosságát. Tapasztalataink azonban egyben arra is felhívják figyelmünket, hogy a várható további munkaidő-csökkentésre, főleg a visszapótlandó munkaerő biztosítására és szakképzésére időben készüljünk fel. Az orvostudomány rohamos fejlődése és eredményei, a technika korszerűsödése és mindennek széles körű alkalmazása új ellátási formák kialakítását teszik lehetővé, de egyben szükségessé is. Ezek egyik jellegzetes példája az intenzív terápiásosztályok és részlegek, mint erre Vályi elvtárs is utalt beszámolójában. Azok az osztályok és részlegek, amelyek — az orvostudomány rendelkezésére álló legkorszerűbb műszerezettségi-technikai felszereltség és jelentős létszámú és speciális felkészültségű szakszemélyzet segítségével — a súlyos, életveszélyes állapotban levő betegek ellátását szolgálják. Legutóbbi felmérésünk szerint a fejlesztések eredményeként, jelenleg 700 ággyal 17 intenzív osztály és 98 intenzív ellátási részleg működik országszerte. A 700 ágyból 300 ágy 1969-ben került megszervezésre. A jelentős szellemi, technikai kapacitást és működtetési ráfordítást igénylő intenzív terápiásosztályok kialakítása országos méretekben csak fokozatosan történhetik, és a negyedik ötéves tervidőszak egyik fontos szakmai feladata lesz. Az Országgyűlés a szociális és egészségügyi 2970. június 26-án, pénteken 2748 bizottság javaslatára az elmúlt évben, pótlólag 30 millió forinttal emelte meg az egészségügy költségvetését. Szeretném ennek az összegnek a felhasználásáról is —, ha csak röviden is — tájékoztatni a képviselő elvtársakat. A 30 millió forintból 15 millió forintot az újszülöttek és koraszülöttek ellátásának javítására használtunk fel, mindenekelőtt a csecsemő- és a gyermekosztályok felszereltségének kiegészítése és higiénés körülményeik további javítása érdekében. Kisebb mértékben bár, de lehetővé vált a falusi tanácsadó helyiségek felszerelésének kiegészítése is. Tizenötmillió forintot mentőgépkocsik beszerzésére és felújítására fordítottunk. Ebből az összegből az Országos Mentőszolgálat 180 új mentőgépkocsit szerzett be, és ezekből 142-tőt a már nem használható gépkocsik lecserélésére használt fel. A költségvetés adta lehetőségek eredményeként — tisztelt Országgyűlés — az elmúlt évben is tovább javultak a lakosság egészségügyi ellátásának feltételei. Három új kórház — a siófoki, a kazincbarcikai és a dombóvári — kezdte meg működését, összesen 1600 új kórházi ágy létesült. Ezzel az összes fekvőbeteg-gyógyintézeti ágyaink száma 83 588-ra emelkedett. A kórházakban ápolt betegek száma kisebb mértékben nőtt, mint az új ágyak száma. így az ellátás körülményei országos átlagban javultak. Ennek ellenére azonban — különösen egyes intézményekben, egyes szakokon és osztályokon — a zsúfoltság még imindig nagy. Tovább bővült a rendelőintézeti hálózat is. A szakrendelő intézetek betegforgalma vidéken emelkedett, Budapesten kis mértékben csökkent. Megszaporodott az általános és a gyermekszakorvosi körzetek száma is. Örvendetes, hogy ezekben a munkakörökben, országos átlagban az üres állások aránya alacsonyabb, mint az összes orvosi állásokból be nem töltött állások aránya. Ez utóbbi 6,9 százalék, az előbbieké 3,7, illetve 3,4 százalék. A bölcsődei férőhelyek száma több mint 800 új férőhellyel szaporodott. De még így is kevesebb a tervezettnél. Ezért egyetértek azzal, amit Dabrónaki elvtárs hozzászólásában az üzemi bölcsődei férőhelyek megszüntetéséről mondott. A lemaradás elsősorban a lakásépítkezések komplex beruházásainak elhúzódásaiból adódik. Kedvezően hatott — azzal is, hogy csökkenti a bölcsődei férőhelyek iránti relatív igényt — a gyermekgondozási segély felemelése 2,5 évről 3 évre. A szociális otthoni férőhelyek száma több mint 300 új hellyel szaporodott, az elhelyezésre várók száma azonban még mindig igen magas. Ezért a férőhelyek fejlesztésére továbbra is nagy gondot kell fordítani. örvendetes, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben fejlődött viszont az öregek napközi otthonainak hálózata. Ezekben az ellátottak száma meghaladta a 8000-et Növekedett a szociális segélyezést és a vakok segélyezését szolgáló költségvetési keret is. Igen jelentős volt a lakosság egészségügyi ellátása szempontjából az az intézkedés, amelylyel a közelmúltban az Elnöki Tanács 10. sz. tör-