Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2733 Az Országgyűlés 36. ülése, Űgy véljük, hogy a Tisza-völgyi rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján indokolt meggyorsí­tani a nemrégiben megindult ötoldalú együttmű­ködést a Tisza-völgyi országok között. Ennek le­hetőségét és szükségességét nemcsak a földrajzi egymásrautaltság, hanem, az is alátámasztja és megsokszorozza, hogy valamennyi érdekelt or­szág tagja a szocialista népek családjának, kap­csolataikban a nemzetközi szolidaritás, a testvé­ri együttműködés, az elvtársi kölcsönös segítség­nyújtás elvei érvényesülnek. A védekezés szervezettsége, műszaki színvo­nala — miként azt a kormánynyilatkozatok meg­állapították — megfelelőnek bizonyult. Bebizo­nyosodott azonban, hogy árvízvédelmi műveink fejlesztését — a védett terület értékének növe­kedése arányában — tovább kell gyorsítani. Sokat tettünk máris e téren, és ez meg is hozta gyümölcsét. 1969-ben — miként az állami költségvetés végrehajtásáról szóló, a tisztelt Or­szággyűlés előtt most tárgyalás alatt álló jelentés indokolásából kitűnik — 78 millió forinttal szem­ben 88 millió forintot fordítottunk az árvízmen­tesítési művek fenntartására, fejlesztésükre pe­dig ezen felül az elmúlt évben 145 millió forintot használtunk fel. De mérhetetlenül sok még a tennivaló, hogy elérjük a biztonságnak azt a mértékét, amelyet gazdasági és politikai szem­pontok egyaránt megkövetelnek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük országunk négymillió holdnyi árvíztől veszélyeztetett területén a váro­sok és falvak, a több száz milliárdnyi értékű nemzeti vagyon elöntésének, az árvízi katasztró­fák veszélyét. Egyetértek a Szabolcs megyei képviselő cso­portnak Fekszi elvtárs által kifejezésre juttatott javaslatával, hogy a folyók határszakaszain — minthogy itt a folyók esése nagyobb és az áradás kivédéséhez szükséges időelőny kisebb, mint lej­jebb — az átlagot meghaladó árvízi biztonságot érjünk el és ide nagyobb anyagi-műszaki erőket összpontosítsunk. A Szamos—Tisza közén ennek érdekében a lokalizációs töltés építését rövidesen megkezdjük. A kormány a vízgazdálkodás fejlesztési kon­cepcióját és ennek keretén belül az árvízvédelem nagyarányú, korszerű fejlesztési programját — a Tisza-völgyi árvíz tapasztalatainak felhasználá­sával — még ez év folyamán megtárgyalja. Ez a fejlesztési program népgazdaságunk erőforrásaihoz mérten, fokozatosan, hosszabb idő alatt valósítható meg. De céltudatosan, követke­zetesen kell munkálkodnunk végrehajtásán. Az árvízvédelmet és a folyószabályozást előremu­tató tervek szerint a vízgazdálkodás komplex célkitűzéseivel összhangban fejlesztjük. Ennek jegyében született a Tisza-csatornázás koncep­ciója is, amely az öntözés, az ármentesítés, a fo­lyószabályozás, a belvízrendezés, a víziúthálózat célját egyidejűleg szolgálja. Hasznosan egészít­heti ezt ki a vízgyűjtő területek felső részén megvalósuló víztárolók rendszere, az alföldi és a hegyvidéki folyószakaszok vízkincsének a szom­szédos országok együttműködésével megvalósu­ló hasznosítása és a folyók rombolóerejének meg­fékezése. Tisztelt Országgyűlés! A Tisza-völgyi árvíz­védekezés befejezéshez közeledik. A helyreállí­1970. június 26-án, pénteken 2734 tás hatalmas feladatokat állít elénk. Jelentős ál­dozatvállalásra, többlettermelésre, újabb lelkes összefogásra van szükség, hogy az árvízsújtotta területekről eltüntessük a romokat, felépítsük az új, korszerű falvakat, pótoljuk a népgazdaság és a lakosság veszteségeit. Most, amikor elvonul az ár, és az élet ren­des menete visszatér a gyárakba, a földekre, az otthonokba, az árvíz idején tanúsított nagyszerű helytállás, mely megküzdött a víz félelmetes ere­jével, a békés építőmunkában, a károk helyreál­lításában is követendő példaképpé válik. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Már a teg­napi ülésünkön is több képviselőtársam kitért beszédében az árvízvédelem kérdéseire. ' Most Dégen elvtárs felszólalását is meghallgatva, úgy vélem, valamennyi képviselőtársam helyeslésé­vel találkozik, amikor erről a helyről az Ország­gyűlés elismerését és köszönetét is kifejezem mindazoknak, akik példamutató fegyelemmel, áldozatos munkával hősiesen helytálltak és helytállnak az árvíz elleni küzdelemben. (Nagy taps.) Ügy gondolom, valamennyi képviselőtársam nevében azt is kijelenthetem: az Országgyűlés is helyesli és támogatja azt az egyre szélesedő mozgalmat, amely a nemzeti jövedelem 1 száza­lékos növelésével kívánja népgazdaságunkat erő­síteni és könnyebbé tenni az árvíz okozta károk leküzdését. Kérem képviselőtársaimat, minden erejük­kel hassanak oda, hogy az árvízveszély elhárítá­sánál megnyilvánult nagyszerű helytállás to­vábbra is érvényesüljön a helyreállításban, a népgazdaság további erősítésében és fejlesztésé­ben. Vitánkat folytatva, megadom a szót Balogh László képviselőtársunknak. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az állami költségvetés 1969. évi végrehajtásáról szóló jelentés és a népgaz­daság 1969. évi fejlődését tartalmazó tájékoztató szerint az ipari termelés volumene mintegy 3 százalékkal haladta meg az előző évi szintet, s ezáltal 2 százalékkal alacsonyabb a számításba vettnél. Az ipari termelés növekedési ütemének mérséklődése folytán csökkent az ipar aránya a nemzeti jövedelem létrehozásában. A tapaszta­latok szerint a vállalatok termelésük növelését döntő részben létszámnöveléssel igyekeztek meg­oldani, ebbe az irányba ösztönözték őket a köz­gazdasági szabályozás egyes elemei is. Jórészt a fokozódó munkaerőkereslet hatá­sára lazult a munkafegyelem, csökkent a munka intenzitása. Azt is el kell ismerni viszont, hogy az iparral szemben az 1969. évben támasztott nyereségkövetelmény is igen magas szintű volt. Az előző évhez képest 5,8 milliárd forint nyereségnövekedést tartalmazott a terv számí­tási anyaga, és ezen felül kellett a vállalatoknak kitermelniük a különböző később megjelenő in­tézkedések fedezetét. Az a körülmény tehát, hogy az ipar csak kis mértékben tudta növelni a nyereséget, e tényező betudásával jelentős erőfeszítést takar. Növelték

Next

/
Thumbnails
Contents