Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-35
2689 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2690 lek növekedésében eredménnyel járt. Ezt igazolja a bevételi többlet csaknem 2 milliárd forintos eredménye, valamint a fejlesztési alap 3 milliárd forintnyi többletbevétele. Olyan bevételi lehetőségeket is felhasználtak, felkerestek, amelyekkel azelőtt egyáltalán nem, vagy alig törődtek. Itt kell megemlíteni a bevételi hátralékok kérdését, ami lényegében két területre, a szociális és az egészségügyi területre korlátozódik. Itt az állami gondozottak díjának, valamint a kórházi ápolási díjaknak a behajthatatlansága miatt adódnak a bevételi hátralékok, és ez bizony egyegy területen, vagy egy-egy kórháznál nem egyszer több mint félmillió forint, ami az ő évi gazdálkodásukban nagyon komoly negatív tényező. Vizsgálataink megállapították, hogy a megyei tanácsok, városi tanácsaink jól gazdálkodtak, de kicsit még sokszínű a gyakorlat, hiszen a fejlődés fokozatosan valósul meg itt is. Sok még az úgynevezett megyecentrikus gazdálkodási felfogás. Jobban és bátrabban kell a városoknak, a nagyközségeknek, a nagyobb költségvetési intézményeknek a helyi önálló gazdálkodás lehetőségét biztosítani, és segíteni őket, hogy ehhez fel is nőjenek. Egyre nagyobb azonban azoknak a megyéknek a száma, ahol kialakul az optimális, az élethez, a feladatokhoz igazodó, a megye egész területére kiterjedő gazdálkodási rend. Itt az a fontos, hogy a tanácsi pénzalapok tovább növeljék a tanácsok gazdasági önállóságát és az átengedett bevételi forrásokat állandósítani tudják. Helyesnek bizonyult, hogy a bevételi többlet vagy megtakarítás az adott évről átvihető és alapszerűen kezelhető. Ezáltal jórészt megszűnt az év végi költekezés, és ez megfontoltabb, nyugodtabb, előrelátóbb megyei, városi gazdálkodást tesz lehetővé. Különösen fontos tanácsaink gazdálkodási lehetőségeinek továbbfejlesztése, mert a vidék fejlődése, iparosodása, termelőszövetkezeteink mind láthatóbb eredményei, fejlődése igényli a tanácsoktól a területfejlesztési feladatok, a kommunális feladatok elvégzését és megoldását, a lakosság napi gondjainak, életének, munkájának segítését. Termelőszövetkezeteink fejlődése, gazdálkodása egyre nagyobb szerepet játszik a vidék településének gazdasági életében, egyre szorosabb a kapcsolat a település fejlődésével, és ez igényli a szociális, kommunális feladatok ellátásának növelését. Ehhez jó gazdasági lehetőséget ad, hogy 1971-től kommunális hozzájárulást a megye területén levő valamennyi termelőegységnek fizetnie kell. Tisztelt Országgyűlés! A fejlesztési alapokkal való gazdálkodás is pozitív, a bevételek növekedtek, de elsősorban iparvidékeken, városokban. A megyék között e tekintetben elég nagy még a differenciálódás, amit a költségvetésnek tekintetbe kell vennie. Problémát jelent a tanácsi gazdálkodásban a fejlesztési lehetőségek megvalósítása. Itt is az építési kapacitás hiánya miatt. A tanácsok saját pénzforrásából megvalósuló beruházási előirányzatokat országosan alig valamivel 20 százalék felett tudták csak teljesíteni. Nehézségeket jelent, hogy a kommunális beruházások ma még túlnyomórészt hagyományos technológiával valósulnak meg, ami igen munkaigényes. A tanácsok pénzmaradványai a többletbevételek mellett elsősorban éppen a felújítások, karbantartások elmaradásából és bizonyos bérmegtakarításokból adódnak. Szükséges, hogy a tanácsok minél gyorsabban fejlesszék saját építési, karbantartási kapacitásukat. Erre néhány megye jó példájával már 1969-ben is jeleskedett. Tisztelt Országgyűlés! Az 1969. évi zárszámadáshoz, gazdálkodásunkhoz a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság részéről ezekben a kérdésekben kívántam hozzászólni. Egyetértve a benyújtott zárszámadással és a Vályi elvtárs expozéjában elmondottakkal, én is javaslom a tisztelt Országgyűlésnek a zárszámadásról szóló jelentés elfogadását, miután az általában jó alapot nyújtott idei tervünk végrehajtásához, illetve lehetővé teszi, hogy költségvetésünk ez évben még eredményesebben valósuljon meg. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vaskó Mihály képviselőtársunk. VASKÓ MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Ha az 1969. évi állami költségvetés számadatait összességében vagy akár részleteiben is összevetjük az előttünk fekvő törvényjavaslat és jelentés valóságával, akkor egy sor kedvező tendenciát tapasztalhatunk gazdasági életünk alakulásában, és a jövő feladatai számára alkalmas következtetést vonhatunk le. Az állami költségvetés elfogadása alkalmával Országgyűlésünk legfontosabb gazdaságpolitikai célként a gazdálkodás hatékonyságának és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását határozta meg. A törvényjavaslat és a jelentés egyértelműen bizonyítja, hogy az 1969. évi állami költségvetés célkitűzései nagyobbrészt megvalósultak. Adatai alapján megállapítható, hogy népgazdaságunk a tervben meghatározott irányban fejlődött. Ha az elmúlt évi eredményeket a korábbi évek gazdasági fejlődésével állítjuk szembe, akkor is azt állapíthatjuk meg, hogy gazdasági helyzetünk évről évre javuló, hogy az utóbbi évek között a legfőbb területeken az 1969. évi fejlődés volt a legdinamikusabb. Dolgozó népünk jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy gazdasági fejlődésünk a gazdaságirányítási rendszerünk kedvező hatásával az egyensúlyi viszonyok javulása mellett következett be. Kifejezésre jut ez abban, hogy nőtt a társadalmi munka hatékonysága és a nemzeti jövedelem növekedése meghaladta a társadalmi termék növekedési ütemét, hogy a nemzeti jövedelem felhasználásában a fogyasztás gyorsabban, a felhalmozás — elsősorban a készletképződés — lassabban növekedett, hogy a reálbérek és reáljövedelmek a tervezettet valamelyest meghaladó mértékben növekedtek. Nagyra kell értékelni azt a tényt is, hogy külkereskedelmi mérlegünk tőkés viszonylatban is aktív volt az elmúlt évben. Nekünk, Borsod megyében dolgozóknak nemcsak a törvényjavaslat és a jelentés áll rendelkezésünkre e kedvező tendenciák megállapításához, hanem saját tapasztalatunk is. A megyénk gazdasági fejlődésében bekövetkezett változások az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt az országos helyzetnek felelnek meg. Egyes