Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2685 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2686 kor élénken reagál. A kereskedelem több relációjú beszerzési lehetősége az év második felére, a tüzelőanyagellátást kivéve, javított a helyzeten, de még mindig nem értük el a kívánt szintet. Tartós eredményt elérni csak az ipar nagyobb mértékű érdekközösségével, ésszerű készletezéssel és gyorsabb importreagálással lehet. Tisztelt Országgyűlés ! Visszatérve a beszámoló elején felvetett kérdésre, mit ígért és mit valósított meg kormányunk az 1969. évi költségvetésből, megállapítható, hogy az 1969-es év a társadalom egésze és az egyén helyzetét nagymértékben javította, a népgazdaság összessége egészségesen fejlődött, az érvényben levő gazdasági törvények és szabályozók kevés korrekcióval alkalmasak a további fejlődésre és biztosítják hazánk gyorsabb ütemű gazdasági fejlődését. A terv- és költségvetési bizottság nevében javaslom az Országgyűlésnek, hogy a zárszámadásról szóló vitát általánosságban és részleteiben együttesen folytassa le. A terv- és költségvetési bizottság józan megfontolás alapján javasolja képviselőtársainknak az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását, amelyet én a magam részéről is támogatok. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A terv- és költségvetési bizottság előadója javasolta, hogy az Országgyűlés az 1969. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen tárgyalja meg. Kérdem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e a tárgyalás ilyen módjára tett javaslatot. (Igen.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot elfogadja. Bejelentem, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz eddig 11 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kíván szólni. DR. DABRÓNAKI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A kormány jelentésével, illetve Vályi elvtárs expozéjával egyetértek. A parlament bizottságainak ülésén—, amelyek egy részén magam is részt vettem —

: több képviselő elvtárs hangsúlyozta, hogy jól terveztük, jól céloztuk meg az 1969. évi feladatainkat, mert azok a népgazdaság összességében a tervben meghatározott mértékben teljesültek. Különösen hangot kapott gazdaságunk egyensúlyának megszilárdulása jónéhány fontos területen. A nemzeti jövedelem alakulása az elmúlt éveknél lényegesen kedvezőbb. A népi ellenőrzés a gazdálkodás, a munka számos területén végzett vizsgálatot és a soksok eredmény mellett, amely általában az elmúlt esztendőt jellemezte, nem egy területen még lényeges hibákat, problémákat tárt fel, illetve a további tennivalóknak a szükségszerűsége merült fel. E kérdések nem kis részének igen erős költségvetési vonzata, igénye van és az ilyen jellegű kérdések közül szeretnék néhányat megemlíteni, kapcsolódva Vályii elvtárs expozéjához. Népgazdaságunk egyik legfontosabb ága az építőipar, és mint ilyen, különös hangsúlyt kap a beruházási piac jelenlegi feszültsége. Az építési igények nagy része célkitűzéseinknek megfelelően újratermelődik, tehát növekszik a beruházási kereslet. Ilyen á mezőgazdaság továbbfejlesztése, különös tekintettel az állatférőhelyek biztosítására, amely csaknem 100 százalékig építésigényes, valamint a tanácsi beruházások nagy része, a kommunális feladatok ellátása, amely csaknem 80—90 százalékban építési hányadot tartalmaz. Emellett vannak azok a központilag elhatárolt nagyberuházásaink, amelyeikkel együtt csaknem kitöltődik a kapacitás. Miben láttuk a problémákat vizsgálataink során? Elsősorban abban, hogy az üzembehelyezés lelassult, nőtt a befejezetlen beruházások száma, állománya. Ennek igen nagy mértékű és emelkedő költségvetési vonzata van, ugyanakkor nem realizálódtak a várt költségvetési bevételek, mivel az üzem termelése a tervezett határidőre nem indulhatott meg. Az építkezéssel együtt nőtt a kifizetett bértömeg, amely olyan vásárlóerő kibocsátását jelentette, amelynek új árutermelő kapacitása még nem kész. Különösen nagy elmaradást tapasztaltunk azoknál az 1968. január 1. előtti, úgynevezett értékhatár feletti beruházásoknál, amelyek ez idő óta vállalati hatáskörbe kerültek; ez mintegy 250 ilyen beruházást jelentett, amelyből még 1969. december 31-én több mint 80 objektum műszaki átadása nem valósult meg. Jónéhány közülük egy-két évvel később kerül befejezésre a tervezettnél. A kormány ez év második felében kíván ezzel foglalkozni, amikorra is a népi ellenőrzésnek meg kell vizsgálnia a hosszú lemaradás okait. A beruházási igények kielégítésére az építőipar minden szektorában dicséretre méltó és óriási erőfeszítéseket tesz. A szükséges piaci egyensúly létrehozása azonban elsősorban most már azon az elhatározáson múlik, hogy kevesebb új nagyberuházást indítunk, gyors ütemben fejleszteni kell építőanyagiparunkat, mert nem egyszer anyaghiány miatt késik vagy áll az építkezés, végül — és nem utolsósorban — ezt a hatalmas ipart, az építőipart a műszaki fejlesztés, a gépesítés fokának gyors növelésével igazi nagyiparrá kell tenni. Az 1969. évi mintegy 75 milliárdnyi beruházás, amely hét százalékkal több az előző évinél, is mutatja, hogy az építőipar termelési, műszaki feltételeit bővíteni, gépesíteni kell, nem utolsósorban a lakásépítkezések és különösen a szociális, egészségügyi, kulturális beruházások tervezett megvalósítása érdekében is. Mind jobban előtérbe kerül gazdasági életünkben és különösen beruházásainknál az idő, mint közgazdasági tényező, s ennek lerövidítése csak a fentiek fokozott végrehajtásával érhető el. Ezzel sok milliós költségvetési kiadást tudunk megtakarítani, illetőleg több millió forint értékű termelés léphet be a tervezett időben vagy még előbb. Amikor a költségvetés problémáit az építőipar kapacitása szempontjából vizsgáljuk — és mint mondottam — az iparról, a tett erőfeszítésekről, eredményekről dicsérőleg kell megemlékeznünk, nem hallgathatjuk el az expozéban is szereplő, úgynevezett ügyeskedő vállalatok, emberek problémáját e területen sem. A beruházási piac feszültségét kihasználva, nem egy építőipari vállalat a szocialista etikát félretéve