Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-34

Az Országgyűlés 34. ülése, 1970. április 3-án, pénteken 2642 nak, hogy az imperialista kalandorok egész Indokínát újból lángra akarják borítani. Az agresszorokkal hosszú ideje harcoló vietnami testvéreinkkel változatlan. a szolidaritásunk, és segítjük hősi küzdelmüket. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép eléri célját, győzni fog. (Taps.) Továbbra is teljes mértékben szolidarisak vagyunk az agresszió ellen, a szabadságukért harcoló arab népekkel. Elítéljük az izraeli kormánykörök és bátorítóik magatartását, amellyel lehetetlenné teszik a közel-keleti térség helyzetének megnyugvását, békéjének megteremtését s a tűzzel játszva felidézik egy még szélesebb és súlyosabb nemzetközi konfliktus veszélyét. A nemzetközi helyzet egészét áttekintve látjuk, hogy az imperialisták a világnak még számos térségében veszélyeztetik a békét, a népek szabadságát. Ez sem változtat azonban semmit azon a legfőbb történelmi tényen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével alapvetően megváltozott a világhelyzet. Több mint 50 esztendővel ezelőtt, a világ első munkásparaszt hatalmának, a Szovjetuniónak létrejöttével megszűnt az imperializmus egyeduralma. A nemzetközi helyzetnek ez a változása az utóbbi negyedszázadban a szocialista világrendszer létrejöttével tovább erősödött. A nemzetközi monopoltőke urai, a kapitalisták ma már nem dönthetnek a világ sorsát érintő ügyekben maguk között úgy, mint egykor. Ma már kénytelenek számolni mindenekelőtt a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a világ más haladó országaival. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, amely nem kicsinyes spekulációkon, hanem szilárd elvi alapokon és történelmi tapasztalatokon nyugszik — rendületlenül folytatni fogjuk. Országunk minden nemzetközi kötelezettségének eleget tett eddig is, eleget tesz a jövőben is. Külpolitikánk leglényegesebb eleme, népünk békéjének, szocialista jövőjének, nemzeti függetlenségünknek legszilárdabb támasza, a magyar— szovjet barátság. (Nagy taps.) Állandó törekvésünk, hogy barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival, valamennyi szocialista országgal, az összes haladó országgal, minden imperialistaellenes erővel tovább növekedjék. Meggyőződésünk, hogy a világ továbbra is a társadalmi haladás, a szocializmus irányába tart, hogy a népek kiharcolják szabadságukat, nemzeti függetlenségüket, kivívják és tartóssá teszik a békét. Bizonyos, ha szilárdan kitartunk külpolitikánk alapelvei, szövetségeseink és barátaink, az igaz ügy mellett, hazai építőmunkánk nemzetközi feltételei tovább erősödnek. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Kedves Barátaink! Nagy jubileumok évében vagyunk. Ezen a tavaszon együtt ünnepeljük hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját és, Vlagyimir Iljics Lenin, a nemzetközi munkásosztály nagy vezetője születésének századik évfordulóját. Lenin, a Szovjetunió, és a magyar nép felszabadulása, számunkra egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Immár fél éve tart országunk felszabadulásának bensőséges ünneplése. Minden magyar megye, város, község, a legkisebb falu is megemlékezett felszabadulása napjáról. Most Magyárország felszabadulásáról emlékezünk meg. Ünnepi szavakkal és alkotó munkával, az egész országban folyó munkaverseny nagyszerű, szocialista tetteivel emlékezik meg dolgozó népünk a felszabadulás nagy napjáról. Ünnepségeinket végig kíséri a felszabadító, testvéri szovjet nép iránti őszinte tisztelet és hála. A felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt a magyar nép bebizonyította, hogy élni tudott a szabadsággal. Győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Megteremtette, felépítette az új, szocialista hazát. A Magyar Népköztársaság megtestesíti mindazt, amiért munkásosztályunk, népünk nemzetünk legjobbjai küzdöttek, egyben legszebb reményeink letéteményese. Az egész utat áttekintve, a fő eredményeket számbavéve, elmondható, hogy valóban történelmi, nagyszerű negyedszázad van mögöttünk. Érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Most ünnepelünk. Az ünnep után a munka hétköznapjai jönnek; a szocializmus építése új tetteket kíván. A mi ünnepi fogadalmunk az legyen, hogy huszonöt éves munkánk eredményeire, vívmányaira támaszkodva, erőnket nem kímélve mindent megteszünk szabad hazánk,' a Magyar Népköztársaság további felvirágoztatásáért. Szilárd elhatározással és egységben haladunk tovább előre a szocializmus építésének útján, barátaink, testvéreink, a Szovjetunió, a szocialista országok népeinek oldalán. Ha ezt teszszük, akkor bizonyos, hogy a magyar népre eredményekben gazdag évek, évtizedek, köszöntenek, a nemzetre szép jövendő vár. Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen felszabadítónk, a Szovjetunió! (Hoszszan tartó, meg-megújuló, lelkes, nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Valamenynyiünk nevében megköszönöm Kádár elvtárs ünnepi beszédét, és mielőtt meghallgatnánk kedves külföldi barátaink felszólalását, szünetet tartunk. (Szünet: 16.21—16.52.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Bejelentem, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének vezetője, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs kíván szólni. (Leonyid Iljics Brezsnyev a helyükről felállt képviselők hosszas tapsa közben lép a szónoki emelvényre.) LEONYID ILJICS BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak és Barátaim! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió. Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány, valamint az egész szovjet nép nevében küldöttségünk forró, testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait tol-