Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-34

2633 Az Országgyűlés 34. ülése, 1970. április 3-án, pénteken 2634 és az adott országok népét. Mint ismeretes, a Szovjetunió, mikor arról volt szó, kijelentette, hogy a hiti erek jönnek és mennek, de a német nép marad. S az internacionalista, a népek kölcsönös megbecsülését és barátságát hirdető Szovjetunió Magyarország esetében is így járt el. A fasiszta magyar államot, amely Hitler csatlósaként a Szovjetunió ellen támadt, mint ellenséget visszaverte, a magyar népet azonban nem azonosította sohasem az ország reakciós, szovjetellenes uralkodó köreivel, nem azonosította Horthyval, Szálasival. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és segítette Magyarországot a békekötésre irányuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött ország békét köthessen és rövid időn belül viszszanyerje szuverenitását. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egy en joguként kezelte, barátságába fogadta, majd szövetségeseként szerződést kötött vele. A legjobbkor jött az az anyagi segítség is, amelyet népünk a Szovjetuniótól a felszabadulás után nyomban és olyan időben kapott, amikor a szovjet nép sem a fölöslegből adott. Nem lehet azonban szavakban kifejezni annak a sokoldalú támogatásnak nagyságát, erkölcsi és politikai értékét, amelyet a Szovjetunió országunknak, népünknek mindenkor nyújtott. Kedves Elvtársak! Volt már vezető erő, amely az építő munka élére állott, volt már egy nagy és önzetlen barátunk, akire számíthattunk az élet újrakezdésében. Népünk hozzáfoghatott és a párt hívó szavára hozzá is fogott az ország újjáépítéséhez, az új társadalmi rend felépítéséhez. Már a kezdet kezdetén, azonnal és parancsolóan felvetődött a társadalom politikai megújhodásának szükségessége. A Szovjet Hadsereg csapásai alatt szétesett a régi kapitalista, földesúri állam egész hatalmi rendszere is. De a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek kellett a kapitalista rendszer társadalmi alapjait megsemmisítenie, és felépítenie egy új, demokratikus államot ; neki kellett megvetnie egy új szocialista társadalmi rendszer alapjait. Az újjászületés vezető és lendítő ereje a munkásosztály forradalmi élcsapata, a Magyar Kommunista Párt volt. Fontos szerepet töltött be a Kommunista Pártot, a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Parasztpártot tömörítő Baloldali Blokk, amely magva és összetartó ereje volt a legszélesebb összefogást megvalósító — a Kisgazda Pártot és a Polgári Demokrata Pártot is magában foglaló — Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak. Ez a politikai szövetség adott 1948-ig kormányzást az országnak. Egyidejűleg együttműködést biztosított a pártok között, és éles harc terepe is volt a forradalmi fejlődés alapvető kérdéseiben. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban megvalósult demokratikus pártszövetség,, s annak koalíciós kormánya idehaza a mindjobban aktivizálódó, és a forradalmi változást sürgető néptömegekre, nemzetközileg pedig a baráti Szovjetunió támogatására épített, és alapjában mpgoldotta történelmi feladatát. Az a fejlődés, amely a felszabadulást követő években Magyarországon végbement, bebizonyította, hogy ha van világos cél, ha van megfelelő vezetés, ha minden haladó erő összefog, a felszabadult nép ereje minden ellenállás, minden nehézség leküzdésére képes. Munkásosztályunk, népünk az új világ megteremtéséért folytatott kemény osztályharcban, a bányák, a bankok és a gyárak államosításával á nagytőkések, a földosztással a nagybirtokosok hatalmának gazdasági, társadalmi alapjait megsemmisítette. Felszámolta a régi burzsoá rendet, a kiváltságosok minden előjogát, a feudalizmus maradványait, és megnyitotta az utat előre, a szocialista forradalom győzelméhez. A demokratikus és szocialista forradalmi célokért a reakció erőivel vívott állhatatos harc, és az áldozatos, kemény munka eredményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a romok, megszűnt az infláció, megindult és szilárd alapokra került a termelés, megkezdődött és jelentős eredményeket hozott a kulturális forradalom. Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azonban a munkásegység megteremtése, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmának, a proletárdiktatúrának kivívása volt. Teljes joggal mondta ki akkor pártunk, hogy a hatalomért vívott harc eldőlt: 1948 a fordulat éve, a nép önmagának dolgozik, magának építi az országot. A munkásosztály hatalma széles demokratikus alapokon nyugszik. A hatalom gyakorlásába a munkásosztály bevonta, és bevonja mindenekelőtt legfőbb szövetségesét, a parasztságot, továbbá az értelmiség és minden dolgozó kategória hivatott képviselőjét. Az Országgyűlésben, a tanácsokban, hatalmi szerveink irányító posztjain, a fegyveres erők tisztikarában, a Munkásőrségben, a bíróságok, a döntőbizottságokba népi ellenőrzés szerveiben a munkásosztály, a parasztság öntudatos, politikailag és hozzáértésben kellően felkészült emberei döntő többségben vannak. Joggal mondhatjuk, hogy nálunk népi hatalom van, mert intézményeink demokratikusak és az állam, a nép ügyeiben a döntést, közvetlenül vagy képviselői útján, maga a dolgozó nép hozza. A munkásosztály és forradalmi pártja a hatalom birtokában szilárdan a szocialista fejlődés útjára vezette az országot. Küzdelmes harcok fő történelmi eredményeként szilárd, szocialista alapokra került és azon fejlődött tovább hazánk, a Magyar Népköztársaság. Elvtársak ! Barátaink ! A negyedszázad alatt megtett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egybevetve, a harc és a munka eredményeit számbavéve, a Magyar Népköztársaság olyan vívmányokat mutathat fel, amelyek méltán váltanak ki elismerést. Hazánk gazdasága, termelésének jellege gyökeresen megváltozott. Az egykori elmaradott, nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari-agrár országgá vált, szocialista iparral, szocialista szövetkezeti mezőgazdasággal, kisipari és szolgáltató szövetkezetekkel. Népünk a romokból nemcsak újjáépítette az országot, hanem teljesen új, szocialista népgazdaságot teremtett.