Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1733 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1734 ban. A tervezet indokolásának idevonatkozó része a c) pont alatt utalást tartalmaz a munkaviszonyban alkotott művek felhasználási jogának időbeli korlátozására is. Maga a tervezet szövege azonban errenézve határozott rendelkezést nem tartalmaz. Szükséges lesz tehát a végrehajtási utasításban e kérdést szabályozni. Ésszerűnek és méltányosnak látszik a felhasználási jog öt évre való korlátozása. Ugyancsak finomítást igényel az 51. szakasz szerint a fénykép, ábra, műszaki rajz védelmével kapcsolatban a „rajta" kifejezés megfelelő jogszabályi értelemben. Ezek az ábrák, dokumentatív értékű fényképek, rajzok gyakran időszaki lapokban kerülnek közzétételre, s ha a „rajta" kifejezést nem megfelelően értelmezzük, a védelem ezekre nem terjedne ki. Biztosítani kellene a védelmet arra az esetre, ha a megjelenés éve a megjelenés kétséget kizáró körülményeiből megállapítható. Több szakaszbán előfordul a felhasználás „ésszerű" határidőben történő korlátozása. Ezzel kapcsolatban az ésszerűség mértékére a végrehajtási utasításban irányt kellene mutatni. Ez ugyanis más lehet a sugárzási szerződésnél, más a könyvkiadásnál és más a filmeknél. Az eltérő bírói gyakorlat kialakítását ezzel el tudnánk kerülni. A szerzői jogi törvény a kulturális élet, a művészeti élet kibontakozásának egyik — jogszabályi — feltétele. Emellett további feltételt, segítséget jelent a koncepciózus, elvi, szilárd, de egyben türelmes, jó művészetpolitika. Ez biztosított is, ami az elvi állásfoglalásokat, határozatokat illeti. A jó elvek és a gyakorlati megvalósulás között azonban számos esetben hiányzik az összhang. Annak elfogadása mellett, hogy különböző stílusirányzatokban ki lehet fejezni szocialista tartalmat, szükséges volna a tartalmi követelmények fokozott előtérbe helyezése, érvényre juttatása, további támogatást, bátorítást nyújtva a korunk alapvető kérdéseit feltáró, mai valóságunkat megjelenítő, társadalmi felelősségtudattal áthatott, elkötelezett realista művészetnek. Befejezésül, mivel meggyőződésem, hogy a szerzői jogról beterjesztett törvényjavaslat a magyar kulturális élet fejlődését biztosítja, gazdagodását elősegíti, ezért azt a kulturális bizottság által előterjesztett módosításokkal elfogadom és tisztelt Képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz több képviselőtársunk nem jelentkezett szólásra, ezért a vitát bezárom. Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet 11.51—12.11 — Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Ilku Pál elvtárs, művelődésügyi miniszter kíván válaszolni a vitában elhangzott felszólalásokra. ILKU PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Zárszó címén a feladatom egyszerű és hálás. Egyszerű azért, mert a felszólaló elvtársak elfogadásra javasolták a törvénytervezetet, és hálás azért, mert elismeréssel méltatták. Tulajdonképpen az az erkölcsi kötelességem, hogy megköszönjem a felszólalóknak mindazt, amit elmondtak, úgy a törvénytervezet értékelését illetően, mint egyéb megjegyzéseiket is. Szeretném külön megköszönni azt, amit Darvas elvtárs mondott a párt és a kormány kulturális politikájáról, hozzátéve: higgyék el az elvtársak, legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy a helyes kulturális politikát védjük és továbbfejlesszük, mert hiszen annak eredményei kézzelfoghatók. Ezt bizonyítja többek között az a jó légkör, amely kialakult az alkotók körében, és bizonyítják azok az eredményeik, konkrét művészi alkotások, amelyeket olvashatunk, láthatunk és hallhatunk. Még egyszer mondom, alapvető feladatunknak tekintjük ezt a helyes kulturális politikát szolgálni, úgy, hogy módszereinket állandóan javítjuk, fejlesztjük — Darvas elvtárs idevonatkozó megjegyzéseivel is egyetértek. Darvas elvtárs beszélt a végrehajtási utasításról is. Felhívta figyelmünket arra, hogy ezt is jól dolgozzuk ki. Én azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy a végrehajtási utasítások kidolgozása nem lesz egyszerűbb és könnyebb feladat, mint a törvénynek a kidolgozása volt. Azonban éppen ez a jó törvény megfelelő fogódzókat és támpontokat ad nekünk ahhoz, hogy a jó törvényhez jó végrehajtási utasítást dolgozzunk ki. Nem szeretnék hosszadalmasan beszélni erről a kérdésről, megismétlem azt, hogy kérjük és igényeljük ugyanazoknak a szerveknek segítségét és támogatását a végrehajtási utasítás és a honoráriumrendelkezés kidolgozásában, amely szervek eddig is a törvényjavaslat megalkotásához minden segítséget megadtak nekünk. Volt Darvas elvtársnak egy, a rádiónak és a tv-nek címzett megjegyzése, amelyben, azt hiszem, igaza van. Nem nagy jelentőségű dologról van szó, de gondolom, az alkotó valóban megérdemel annyi figyelmet, hogy ha művét a rádió, a televízió felhasználja, valamilyen formában értesítést kapjon arról, és ne kelljen — ez megtörtént! — telefonálgatni a pénztárba, hogy van-e ott valamilyen összeg. Én azt hiszem, erre a rádió és televízió vezetőségének figyelmét fel fogjuk hívni, s nincs kétségem az iránt, hogy ezt a problémát megértéssel fogadják. Az Inokai elvtárs által felvetett kérdésekre röviden a következőt válaszolhatom: a javaslatokkal most nem foglalkozom, mert arra külön vissza fogok térni. Felhívta a kormány figyelmét arra, hogy az ipari alkotásokkal kapcsolatos alkotói tevékenységet rendezni és szabályozni kellene, de hangsúlyozta, hogy ennek rendezése és szabályozása nem tartozik — és ebben teljesen egyetértek Inokai elvtárssal — a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat kereteibe. Gondolom, hogy a kormány megfelelő szervekkel konzultálva, amennyiben fontosnak és indokoltnak tartja, a kérdéssel foglalkozni fog. Dömötör elvtárs felszólalásából egy gondolatot emelnék ki, csatlakozva felszólalásának ahhoz a megállapításához is, amelyben kifogásolta, hogy a rádió és a televízió nem differenciál eléggé a hirdetéseknél, és a kulturális propagan-