Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2605 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2606 csak a bűncselekmények számát, 45 000 évenként. Ez egy-két évvel ezelőtti adatot jelent. Nálunk tehát a számarány nem aggasztó. Engem azonban elgondolkoztat az a tény, hogy az ifjúsági bűnelkövetők száma egyik évről a másikra 8,8 százalékkal emelkedett. Mégis azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a számadatok semmiképpen sem homályosíthatják el a becsületes, jól tanuló, jól dolgozó, igazán a jövőnket építő ifjak százezreit, akiknek munkáját módunk van jó szándékkal és becsüléssel szemlélni. Mindenesetre, miután pedagógus is vagyok, nemcsak tanácsi vezető, a felnőtt társadalom felelősségét ebben a kérdésben semmiképpen nem tudom kikapcsolni, mert hiszen megdönthetetlen pedagógiai törvény, hogy minden társadalmi hatás a felnőttek részéről indul el, információkori, viselkedési formákon keresztül, vagy a magatartás közvetítésével. És ha ezek a magatartási formák ellentétesek a társadalom által és az általunk kitűzött nevelési céllal, akkor ebből menthetetlenül negatív hatás következik. Egyébként a jelentésben előadott esetek is mutatják, hogy — Fehér Klárával szólva — nem vagyunk angyalok, rengeteg olyan hiba van, amely társadalmi méretekben is kijavításra vár. Az igazságtalanul megkülönböztető bánásmód, akár személyi, akár anyagi vonatkozásban történik, magatartási rendellenességeket von maga után az ifjúságnál. Azt hiszem, érvényes az a tétel, amely szerint minden társadalom felelőssége abban mutatható ki, hogy milyen értékű utódokat nevel. Minden generációnak az alapélménye más. Jelenleg a következetes, napról napra egymásra épülő munkára van szükség. Ek látszólag szürkébbnek, nem annyira forradalminak tűnik, amit a szocializmus építése kezdetén Lenin beszélt a fa árnyékáról, amely apró levelekből tevődik össze. Ugyanígy kell életünk tetteinek is egymáshoz igazodva segíteniük a szocializmus építését. Ehhez azt kell hozzátennem, hogy ez nem mindig találkozik az ifjúságnak egy olyanfajta vágyával, hogy természetétől fogva szereti a fqrradalmiságot. Szereti a mozgalmasabb életet. Àz ifjúság egy részének ez a „vélt forradalmisága" néha abban látszik kifejezésre jutni, hogy szembeszegül azokkal a célokkal, amelyeket a társadalom követelményként állít eléje. Éppen ezért nagyon sokszor és nagyon sokunkriak hangsúlyoznunk kell — azt hiszem —, és nagyon sok energiát és megértést kell fordítanunk arra, hogy az ifjúságnak kellő türelemmel és figyelemmel megmagyarázzuk a tanultak és a valóság közötti vélt vagy valós ellentmondásokat, amelyeket olykor bőven láthat maga körül. Sokkal figyelmesebben kell meghallgatnunk a véleményüket, amint erre vonatkozólag a művelődésügyi miniszter is tett észrevételeket a diákparlamenttel és különböző egyetemi formákkal kapcsolatban. De ezt igényli mindennapi életünk számos jelensége is. Azt hiszem, arra is sokkal többet kell gondolnunk, hogy ne csak pénzt adjunk az ifjúságnak, hanem szeretetet, törődést és időt is fordítsunk rájuk, ami nem minden esetben azt jelenti, hogy sokat foglalkozzunk velük, csak néha — a filmben megfogalmazott kifejezéssel élve — kérdezzük meg, „hogy állunk, fiatalember?", és ha érezni fogja ezt a törődést, akkor ez a szeretetben élés és munkájának figyelemmel kísérése talán sok más negatív cselekménytől megóvja. De azt hiszem, mindezek mellett talán arra is gondot lehetne fordítanunk, hogy az ifjúság jogi ismereteit valamiképpen bővítsük és alaposabbá tegyük. Nem gondolok a Horthy-rendszerben megfogalmazott állampolgári ismeretekre, de gondolok valami olyan formára, aminek eredményeképpen az eddiginél többet tudnának. Ennek módját kívánatos keresni. Ezenkívül el tudnám még képzelni — és feltétlenül remélem is — a színesebb és mozgalmasabb ifjúsági életet mind az úttörők, mind a KISZ-esek számára. Az önnevelés utóbbi időben elhanyagolt kérdését fontosságára való tekintettel olykor szükségesnek tartanám kihangsúlyozni. Adott esetekben törvényeink szigorúbb alkalmazása is kívánatos. Engem személy szerint egy kicsit elgondolkoztatott az, hogy a betöréses lopások 42,7 százalékát az ifjúság követi el. Ebben valahol benne van a könnyű pénzszerzési hajlandóság, sőt ha a társadalmi tudat mély rétegeiben és hajszálgyökereiben keressük az összefüggést, akkor ez valahol összekapcsolódik azzal a gondolattal, ami a fizikai munkának és a munkának alacsony árfolyamát és valutaértékét jelenti. Talán ha figyelemmel olvassuk az Ifjúsági Magazin nagyon érdekes és őszinte válaszait — és most bocsássanak meg, hogy az ifjúságtól fogom kölcsön venni a műszavakat —, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az ifjúság a jól tanulókat „güriző Buzgó Mócsingoknak" nevezi. (Taps.) Ez a jelző az adott esetben nagyon érdekes alapállásra mutat. Benne van a leleményesség igénye, a talpraesettség igénye és nem feltétlenül a csak szorgalommal és tehetség nélkül megszerzett előnyöknek az értékítélete, de valahol benne van a munkának a lebecsülése is. Ha ez tartósítódik és szemléletté jegecesedik, akkor esetleg olyan súlyos problémákban is kifejezésre juthat, mint amiről hallottunk, hogy tudniillik a termelékenység nem növekszik olyan mértékben, ahogyan mindannyian szeretnénk és ahogyan egész életünk megkívánja. Mindannyiunk óhajtott célja az, hogy társadalmilag hasznos és boldog embereket neveljünk, ennek pedig három nagy alappillére van. Az első az anyagi jólét, hozzáteszem: becsületes munkával. Mindenki előtt köztudott, hogy ezért munkálkodik a szocializmus. Eletünk másik nagyon fontos alappillére a testi egészség, ezért nagyon sokat tesz kormányzatunk. De most egy kicsit az ifjúságra leszorítva még néhány gondolatot hadd tegyek hozzá. Mégpedig azt, hogy bár egészségügyi kormányzatunk nagyon nagy gondot fordít a koraszülött problémára, ez olyan kérdés, amellyel még többet kell foglalkozni, mert hogy csak egyetlen adatot idézzek, az országos 30 százalékos koraszülöttség és csökkentsúlyúság Borsodban 40 százalékot tesz ki. Ez eredendően biztosítja a társadalomba beilleszkedni kevéssé tudó egyedek számának növekedését. Ebben a küzdelemben tehát semmi pénz nem lehet elegendő. Ezenkívül nagyon szeretném