Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2605 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2606 csak a bűncselekmények számát, 45 000 éven­ként. Ez egy-két évvel ezelőtti adatot jelent. Nálunk tehát a számarány nem aggasztó. Engem azonban elgondolkoztat az a tény, hogy az ifjúsági bűnelkövetők száma egyik évről a másikra 8,8 százalékkal emelkedett. Mégis azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a számadatok semmiképpen sem homályo­síthatják el a becsületes, jól tanuló, jól dolgozó, igazán a jövőnket építő ifjak százezreit, akiknek munkáját módunk van jó szándékkal és becsü­léssel szemlélni. Mindenesetre, miután pedagógus is vagyok, nemcsak tanácsi vezető, a felnőtt társadalom fe­lelősségét ebben a kérdésben semmiképpen nem tudom kikapcsolni, mert hiszen megdönthetet­len pedagógiai törvény, hogy minden társadalmi hatás a felnőttek részéről indul el, információ­kori, viselkedési formákon keresztül, vagy a ma­gatartás közvetítésével. És ha ezek a magatar­tási formák ellentétesek a társadalom által és az általunk kitűzött nevelési céllal, akkor ebből menthetetlenül negatív hatás következik. Egyébként a jelentésben előadott esetek is mutatják, hogy — Fehér Klárával szólva — nem vagyunk angyalok, rengeteg olyan hiba van, amely társadalmi méretekben is kijavításra vár. Az igazságtalanul megkülönböztető bánásmód, akár személyi, akár anyagi vonatkozásban tör­ténik, magatartási rendellenességeket von maga után az ifjúságnál. Azt hiszem, érvényes az a tétel, amely sze­rint minden társadalom felelőssége abban mu­tatható ki, hogy milyen értékű utódokat nevel. Minden generációnak az alapélménye más. Je­lenleg a következetes, napról napra egymásra épülő munkára van szükség. Ek látszólag szür­kébbnek, nem annyira forradalminak tűnik, amit a szocializmus építése kezdetén Lenin beszélt a fa árnyékáról, amely apró levelekből tevődik össze. Ugyanígy kell életünk tetteinek is egy­máshoz igazodva segíteniük a szocializmus épí­tését. Ehhez azt kell hozzátennem, hogy ez nem mindig találkozik az ifjúságnak egy olyanfajta vágyával, hogy természetétől fogva szereti a fqr­radalmiságot. Szereti a mozgalmasabb életet. Àz ifjúság egy részének ez a „vélt forradalmisága" néha abban látszik kifejezésre jutni, hogy szem­beszegül azokkal a célokkal, amelyeket a társa­dalom követelményként állít eléje. Éppen ezért nagyon sokszor és nagyon sokunkriak hangsú­lyoznunk kell — azt hiszem —, és nagyon sok energiát és megértést kell fordítanunk arra, hogy az ifjúságnak kellő türelemmel és figyelemmel megmagyarázzuk a tanultak és a valóság közötti vélt vagy valós ellentmondásokat, amelyeket olykor bőven láthat maga körül. Sokkal figyel­mesebben kell meghallgatnunk a véleményüket, amint erre vonatkozólag a művelődésügyi mi­niszter is tett észrevételeket a diákparlamenttel és különböző egyetemi formákkal kapcsolatban. De ezt igényli mindennapi életünk számos je­lensége is. Azt hiszem, arra is sokkal többet kell gon­dolnunk, hogy ne csak pénzt adjunk az ifjúság­nak, hanem szeretetet, törődést és időt is fordít­sunk rájuk, ami nem minden esetben azt jelenti, hogy sokat foglalkozzunk velük, csak néha — a filmben megfogalmazott kifejezéssel élve — kér­dezzük meg, „hogy állunk, fiatalember?", és ha érezni fogja ezt a törődést, akkor ez a szeretet­ben élés és munkájának figyelemmel kísérése ta­lán sok más negatív cselekménytől megóvja. De azt hiszem, mindezek mellett talán arra is gondot lehetne fordítanunk, hogy az ifjúság jogi ismereteit valamiképpen bővítsük és alapo­sabbá tegyük. Nem gondolok a Horthy-rendszer­ben megfogalmazott állampolgári ismeretekre, de gondolok valami olyan formára, aminek ered­ményeképpen az eddiginél többet tudnának. En­nek módját kívánatos keresni. Ezenkívül el tudnám még képzelni — és feltétlenül remélem is — a színesebb és mozgal­masabb ifjúsági életet mind az úttörők, mind a KISZ-esek számára. Az önnevelés utóbbi időben elhanyagolt kérdését fontosságára való tekintet­tel olykor szükségesnek tartanám kihangsúlyoz­ni. Adott esetekben törvényeink szigorúbb al­kalmazása is kívánatos. Engem személy szerint egy kicsit elgondol­koztatott az, hogy a betöréses lopások 42,7 szá­zalékát az ifjúság követi el. Ebben valahol benne van a könnyű pénzszerzési hajlandóság, sőt ha a társadalmi tudat mély rétegeiben és hajszálgyö­kereiben keressük az összefüggést, akkor ez va­lahol összekapcsolódik azzal a gondolattal, ami a fizikai munkának és a munkának alacsony ár­folyamát és valutaértékét jelenti. Talán ha fi­gyelemmel olvassuk az Ifjúsági Magazin nagyon érdekes és őszinte válaszait — és most bocsássa­nak meg, hogy az ifjúságtól fogom kölcsön venni a műszavakat —, akkor azt kell megállapíta­nunk, hogy az ifjúság a jól tanulókat „güriző Buzgó Mócsingoknak" nevezi. (Taps.) Ez a jelző az adott esetben nagyon érdekes alapállásra mu­tat. Benne van a leleményesség igénye, a talpra­esettség igénye és nem feltétlenül a csak szor­galommal és tehetség nélkül megszerzett elő­nyöknek az értékítélete, de valahol benne van a munkának a lebecsülése is. Ha ez tartósítódik és szemléletté jegecesedik, akkor esetleg olyan súlyos problémákban is kifejezésre juthat, mint amiről hallottunk, hogy tudniillik a terme­lékenység nem növekszik olyan mértékben, aho­gyan mindannyian szeretnénk és ahogyan egész életünk megkívánja. Mindannyiunk óhajtott célja az, hogy társa­dalmilag hasznos és boldog embereket neveljünk, ennek pedig három nagy alappillére van. Az első az anyagi jólét, hozzáteszem: becsületes munká­val. Mindenki előtt köztudott, hogy ezért mun­kálkodik a szocializmus. Eletünk másik nagyon fontos alappillére a testi egészség, ezért nagyon sokat tesz kormányzatunk. De most egy kicsit az ifjúságra leszorítva még néhány gondolatot hadd tegyek hozzá. Mégpedig azt, hogy bár egészségügyi kormányzatunk nagyon nagy gon­dot fordít a koraszülött problémára, ez olyan kérdés, amellyel még többet kell foglalkozni, mert hogy csak egyetlen adatot idézzek, az or­szágos 30 százalékos koraszülöttség és csökkent­súlyúság Borsodban 40 százalékot tesz ki. Ez eredendően biztosítja a társadalomba beillesz­kedni kevéssé tudó egyedek számának növeke­dését. Ebben a küzdelemben tehát semmi pénz nem lehet elegendő. Ezenkívül nagyon szeretném

Next

/
Thumbnails
Contents