Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2513 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2514 az 1970. január 1-től érvényes, módosított szabályozók sem ösztönzik megfelelőképpen, mert még mindig olcsóbb az élőmunka, és egyes területeken könnyebben biztosítható, mint a technikai színvonal fejlesztése. Szakembereink véleménye szerint a január 1-től érvényes szabályozó elvileg helyes, azonban a mértékén kellene változtatni. Az egyharmad-kétharmad arányt fele-fele arányra lenne helyes változtatni, s ezzel a részesedés tekintélyét visszaállítani. A jelenleg érvényben levő arányok esetében is várhatóan nagyobb szerepe lesz a létszámfelvételnek, mint a törzsgárda bérszínvonala további javításának. Ez azért is várható, mert az 1969. évi létszámgazdálkodáshoz viszonyítva mérjük a fejlesztést és tudjuk, hogy a nagy létszámvándorlás miatt és a laza létszámgazdálkodás következtében az 1969. évi létszám további lehetőséget ad a követelménynélküli felvételre. Ezzel' a további arányjavítással esetleg elkerülhető lenne a munkaerő-vándorlás további növekedése, ami viszont kedvező hatást gyakorolna a munkafegyelemre. A jelenlegi árformákról egynéhány szót szeretnék elmondani. Nehéz helyzetben vannak azok a vállalatok, amelyeknél a termékek többsége a maximált áras kategóriába tartozik. Az általuk felhasznált alapanyagok közül aránylag sok a szabadáras féleség. Az 1969. év folyamán több alapanyagnál bekövetkezett áremelkedéseket a vállalatok főleg kapitalista export esetén előzetes szerződéskötés miatt sem tudták tovább terhelni a vevőkre. Így az alapanyagok ármozgásai a vállalatok eredményére negatív hatással voltak, s jelenleg is vannak. Ipari vállalatoknál a kooperációban, készített alkatrészeknél árcsökkentést hajtottak végre több területen. Történetesen a két említett vállalatnál, az Egri Finomszerelvénygyárnál és a Mátravidéki Fémműveknél. A további felhasználó és értékesítő vállalatok azonban ezt az árcsökkentést, ami körülbelül húszmillió forintot tesz ki ezeknél az alkatrészeknél, a fogyasztói árakban nem érvényesítik és ezzel növelik jövedelmüket, ami természetesen a fogyasztók rovására történik. Néhány szót szeretnék szólni a tervezés és a szabályozók kapcsolatáról is. A tervezést nehézzé teszi az alapanyag árak változásáról szóló információs anyagok hiánya, valamint a központi szabályozók érvényességi idejének időközben történő változása, illetőleg ennek a változásnak a hatása. A vállalatok inkább csak érzik, hogy melyek azok a szabályozók, amelyek akár az állami szubvenciók, akár a jövedelem elvonás különböző csatornáin hatnák, de ennek mértékét a tervezés szempontjából megbízhatóan megközelíteni sem tudják. Ezek a körülmények kihatnak az alapok tervezésére is, és ebből következően a vállalatok fejlesztési terveinek összeállításakor a várható változásokra számítva bizonyos tartózkodás vagy éppen óvatosság érvényesül. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaságirányítási rendszer közgazdasági szabályozóinak negatív jelenségeit azért vetettem fel, mert a vállalatok gazdasági vezetőit mindezek foglalkoztatják, másrészt mint aki közvetlenül a termelés irányításában veszek részt, magam is tapasztaltam ezeket a saját területemen. Ezek a jelenségek megvannak. Gazdasági szabályozóink között ezek nem alapvető jelenségek, de mégis megvizsgálandók a negyedik ötéves terv előkészítése során. A vállalati eredmények tekintetében a szabályozókon kívül még van néhány probléma, amely részben befolyásolja a gazdaságosságot, illetve nem megfelelő irányba viszi a dolgokat. Szeretném elmondani, habár a kohó- és gépipari miniszter elvtárs kiment, hogy az elmúlt év közepén levelet írtam hozzá, ezekkel a kötőelemekkel kapcsolatos problémákról. De egyébként is országos jellegű problémáról van szó. Ezt azért vetem fel, mert nemcsak a mechanizmusban meglevő negatív jelenségek befolyásolják a gazdasági eredményeket, hanem az olyan filléres, forintos árú hiánycikkek is, amelyekkel termelését gátolják, késleltetik és a termék hiánya, késői leszállítása befolyásolja a gazdasági eredményeket e vállalatoknál, ez országos probléma most a kötőelem hiánya. Horgos elvtárs a múlt évben egyszer segített kérésemre, de most újból probléma. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban nem kívánok a mezőgazdasággal foglalkozni, de mivel 12 község van a választókerületemben, ismerve ezeknek a községeknek a gazdasági, politikai helyzetét, tevékenységét, mégis talán egynéhány gondolattal megemlíteném választóim kérését és üzenetét. Annak ellenére, hogy még van különbség a mezőgazdaságban és az iparban dolgozók életkörülményei között — gondolok itt a társadalombiztosításra, a nyugdíjkérdésre és egyéb dolgokra — elmondhatjuk, hogy mezőgazdaságunk sokat fejlődött a termelési technikát illetően, valamint a termelőszövetkezeti tagok tudatának formálása, életkörülményei tekintetében. Mindezeket azért mondom el, mert február 25-én Csány községben voltam képviselői beszámolót tartani. Beszámolóm végén felállt egy tszdolgozó paraszt bácsi, személy szerint Holicza Józsi bácsi és arra kért, hogy valamennyiük nenében mondjam el a parlamentben — idézem szavait: — köszönjük a kormány jószívűségét, amit értünk, egyszerű dolgozókért tett, és kérjük, hogy továbbra is támogassa a mezőgazdaságban dolgozókat munkájukban. Természetes, hogy ez a felszólalás nagy taps közepette ért véget, és a többi termelőszövetkezeti tagok egyetértésével is találkozott. Tisztelt Országgyűlés! Nem szándékoztam szólni a bányászatról, kényszerülve vagyok azonban erre, mivel erről még nem esett szó ebben a mai parlamenti vitában, és mivel én is bányász vagyok, szükségesnek tartom, hogy amikor bányászaink a legnehezebb időkben helytálltak, talán egynéhány szóval megemlítsem helyzetüket. Ez azért is szükségessé vált, mert gondolom, szemrehányás lenne belőle, ha hazamennék, hogy egy szót sem ejtettünk itt a parlamentben bányászainkról. Bányászaink tudják, hogy az energiahordozók aránya mindinkább a szénhidrogének és a földgáz javára tolódik el a következő esztendőkben, hiszen erről már igen sokat beszéltünk, az elmúlt években sokat emlegettük ezeket a kérdéseket, és nem is kell annyi szén —