Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1719 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1720 Tisztelt Országgyűlés! A rádió és a televízió kulturális életünknek valószínűleg legnagyobb hatású ismeretterjesztő, közvéleményt és közízlést alakító fóruma. Hatásuk alól ma már úgyszólván senki sem vonhatja ki magát. Azon lehet és kell is vitatkozni, hogy lehetőségeit és hatékonyságát minden esetben a legjobban használja-e ki. Az azonban vitathatatlan, hogy olyan adások, amelyekben legszebb költeményeink legkiválóbb művészeink tolmácsolásában szólalnak meg, a Tv-galéria, vagy a Századunk, a színházi közvetítések, a tárlatlátogatások, vagy például képzőművészeti vonatkozásban a Szántó Kovács-emlékműről készített közvetítés — és hasonlók — hatása alól senki se vonhatja ki magát. Ezeket figyelembe véve, a bizottságok meszszemenően egyetértenek a rádió és a tv felhasználási jogának olyan szabályozásában, ahogyan azt a javaslat 22—23. §-ai tartalmazzák. Biztosak vagyunk abban is, hogy a szerzői társadalom is egyetért ezzel, hiszen a rádió és a tv nyilvánossága a legnagyobb nyilvánosság, ami egy szerzőnek kijuthat. Reméljük, hogy szerzőink mind több és értékesebb olyan művet alkotnak, amelyet a rádió és a televízió szerkesztői, rendezői jó érzékkel felismernek, és az ország nyilvánossága elé bocsátanak. Tisztelt Országgyűlés! Az előadói beszédem végén tájékoztatni kívánom a tisztelt Országgyűlést a bizottságok együttes ülésén elhangzott vita leglényegesebb problémáiról. 1. A vitában felmerült annak szükségessége, hogy kulturális életünk további konkrét területei nyerjenek a törvényben jogi szabályozást. Ilyenek lennének például a hanglemezgyártás, a tánckoreográfia stb. A bizottságok e kérdésekkel kapcsolatban magukévá tették a művelődésügyi és az igazságügyminiszter elvtársak álláspontját. A törvényjavaslat ugyanis kerettörvény jelleggel bír és ennek megfelelően a részterületekre vonatkozóan is elvi állásfoglalásokat tartalmaz. Más részről úgy látjuk, nem volna célszerű a törvényt e speciális területek jogi rendezésével tovább bővíteni, mivel a gyors és dinamikus fejlődés miatt a részletek módosítása igen rövid időn belül szükségessé válna, ami a törvény használhatóságát viszont csökkentené. 2. A vita során felmerült kérdések másik csoportja a végrehajtási utasítás fontos és jelentős területeit érintette, mint amilyenek az értelmezési kérdések, anyagi problémák, honoráriumrendelet stb. É vonatkozásban az az álláspont alakult ki, hogy a végrehajtási utasítás, illetve a miniszteri rendeletek nagy körültekintéssel és gondossággal készüljenek el, és vegyék figyelembe a bizottsági ülésen elhangzott javaslatokat. Ezen belül külön kiemelendőnek tartjuk dr. Ortutay Gyula képviselőtársunk javaslatát, amely szerint a honoráriumrendelet megfelelő módon honorálja a megjelent mű sikerességét is. A nagy sikerű, sok kiadást megérő művek honoráriuma ne csökkenjék olyan mértékben a további kiadások során, hogy a szerző számára a sokadik kiadás már ráfizetés legyen, vagy éppen csak eszmei értéket jelentsen. örömmel üdvözöljük Ilku elvtárs tájékoztatóját, amely szerint, a végrehajtási rendelkezés tervezetét konzultálás céljából a bizottságok elé kívánja juttatni. 3. A bizottságok együttes ülésének vitáján végül elhangzottak olyan javaslatok, amelyek a törvény szövegének módosítását célozzák. Ilyen javaslatokat Mátay, Dömötör és dr. Ortutay elvtársak terjesztettek be. A képviselő elvtársaknak rendelkezésükre állnak nyomtatásban azok a szövegrészek, amelyekkel a bizottság egyetért és amelyek szíves elfogadását javasolja. Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ma hazánkban közvetlenül mintegy 30 ezer embert érint: írókat, művészeket, tervezőket, tudósokat. Közvetve azonban és magától értetődően hatásaiban egész kulturális életünk továbbfejlesztése szempontjából jelentőséggel bír. Az alkotás, legyen az művészi vagy tudományos alkotás, párbeszéd az alkotó és a társadalom között, mindig is az volt, és ha valóban alkotás, akkor évszázadok múlva is az marad. A magyar kultúra története éppen legnagyobb alkotóinak munkájában az elkötelezett irodalom és művészet története, a társadalmi haladás, népünk felemelkedése mellett való kiállás elkötelezettségének története. Zrínyi és Batsányi, Bessenyei és Kölcsey, Petőfi és Arany, Vörösmarty és Ady, József Attila és Radnóti, Munkácsy és — éppen szomorú évfordulót ünneplünk — a 40 éves korában morbus hungaricusban elhunyt Derkovits, Erkel és Bartók, vagy a Tanácsköztársaság ügye mellett kiálló Móra és Móricz és a többiek a magyar nép felemelkedéséért vállalták az elkötelezettséget. Ezért volt nálunk mindig is közügy az alkotás és nemcsak kevés sznobok széplelkűsége, ezért talált és talál ma is válaszra népünk értelmében és szívében a hozzá hangzó igaz és szép szó. A szerzői jogról szóló törvényjavaslat — véleményünk szerint — megadja a múltban gyökerező, de a jelent-is formáló alkotások továbbfejlődésének lehetőségeit, annak szellemi, etikai, szociális és anyagi feltételeit. A jelen és a közeljövő alkotóin áll, hogy szocialista hazánk fellendítéséhez mozgósító párbeszéd az alkotói munka minden területén tovább fejlődjék és eredményeként „a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán". Ez elkötelezettséget jelent, de nincs szebb, mint elkötelezettnek lenni egy nép emberi és szabad, szocialista életének ügye mellett. A törvényjavaslatot a javasolt módosításokkal az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint kulturális állandó bizottsága nevében a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A szerzői jogról szóló törvényjavaslathoz eddig három képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Elsőnek Darvas József elvtársnak adom meg a szót. DARVAS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Egy vagyok azok körül a harmincezrek közül, akiket az előbb említettek, akiket személy szerint is érint ez a törvényjavaslat, úgyhogy egy kicsit ebben a minőségben is szólalok fel. Nemcsak a magam véleményét mondom el, mert va-