Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-32
2481 Az Országgyűlés 32. ülése,1970. március 5-én, csütörtökön 2482 elmúlt evekben jelentkező új szükségleteket, követelményeket, továbbá egyes, már régebben megoldásra váró feladatok elhanyagoltságát, nemzetiségi politikánk hatékonyságának növelése érdekében pártunk Politikai Bizqttsága 1968 szeptemberében megtárgyalta a magyarországi nemzetiségiek helyzetét és új határozatot hozott. A nemzetiségi kérdés jelentőségére való tekintettel a határozat hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a párt- és az állami szervek fokozott figyelemmel gondoskodjanak nemzetiségi politikánk alapelveinek folyamatos gyakorlati megvalósításáról. Az 1968. évi PB-határozat különös gonddal foglalkozott a nemzetiségek anyanyelve oktatásával és kultúrájuk továbbfejlesztésével, valamint a nemzetiségi szövetségek, a németek, délszlávok, szlovákok és románok demokratikus szövetsége feladatainak és demokratikus jogainak kiszélesítésével, mint például a szövetségek társadalmi bázisának kiszélesítése. Növeljék tovább politikai, kulturális és nevelési munkájukat, vegyenek részt a határmenti megyék és a szomszéd országok közötti közvetlen kapcsolatok kiépítésében. Korszerűsíteni kell a szövetségek működési szabályzatát. Az elmúlt évben a négy magyarországi nemzetiségi szövetség kongresszusai új alapszabályokat fogadtak el. A négy alapszabályban, amit azóta a művelődésügyi miniszter is jóváhagyott, kifejezésre jut nemzetiségi politikánk néhány fontos alapelve, gyakorlati vonása. Fontos vonása az alapszabálynak, amely a szövetségek jellegét úgy határozza meg, hogy azok önálló társadalmi szervezetek, amelyek a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája alapján, a Hazafias Népfronttal együttműködve fejtenek ki politikai, társadalmi és kulturális tevékenységet. Pártunk és kormányunk igényli a nemzetiségek és az őket képviselő szövetségek aktív részvételét a nemzetiségi politikának a megvalósításában. Meg kell mondanunk, hogy a nemzetiségek érdekeinek képviselete igen nagy feladatot ró a nemzetiségi szövetségekre. Pártunk Politikai Bizottsága nemzetiségi határozatának alapján a szövetségeknek joguk és lehetőségük van nemzetiségi ügyekben minden szintű állami, társadalmi, gazdasági szervhez javaslattal fordulni és igényelni meghallgatásukat. Ezen a téren igen jó tapasztalataim vannak, mert a szövetségnek jó kapcsolatai vannak azokkal a területi tanácsszervekkel, amelyek hatáskörében nemzetiségek állnak. A nemzetiségi jogok az alkotmányban és a törvényben biztosított lehetőségek, amelyek megvalósítása elsősorban a területi tanácsok feladata. Meg kell mondani ugyanakkor azt is, hogy az általam szerzett igen kedvező tapasztalatok mellett van egy olyan negatív jelenség is, hogy esetenként a nemzetiségi szövetségre várnak a tanácsok hatáskörébe tartozó nemzetiségi jellegú feladatok megvalósításában. Jelentős feladatok hárulnak a nemzetiségi szövetségekre államunk külkapcsolatának bizonyos területein. Nemzetiségi politikánknak egyik jellemző vonása az a céltudatos törekvés, hogy a múltban a szomszédos nemzetekkel olyan sok viszályt okozó nemzetiségi kérdést a népek közötti barátság elmélyítésének eszközévé- változtassa. A nemzetiségi lakosság objektív helyzeténél fogva mintegy hivatott e cél elősegítésére. Ezért nemzetiségeink örömmel üdvözlik nemzetiségi politikánk ezen törekvését és aktívan kapcsolódnak megvalósításába. Külön szeretném hangsúlyozni államunk azon álláspontját, hogy a nemzetiségek kulturális igényeinek kielégítésére igényli és kéri a szomszédos szocialista országok támogatását. Sajnos, ez a törekvésünk még nem mindenütt talált megértésre. A Művelődésügyi Minisztérium .az elmúlt két évben fontos intézkedéseket hozott a nemzetiségi anyanyelvi oktatás továbbfejlesztéséről és a nemzetiségi pedagógusellátás javításáról. Szeretnék erről a helyről is hangot adni annak a felismerésnek, ami a Művelődésügyi Minisztérium intézkedéseiben megnyilvánul, annak tudniillik, hogy a nemzetiségi iskolákra, a nemzetiségi oktatásra nemcsak a nemzetiségi igények kielégítése érdekében van szükség, hanem állami érdekek, társadalmi érdekek, szükségleteink kielégítését is szolgálja. Hazánkban ugyanis a szomszédos országokkal való baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében, a szocialista gazdasági integráció érdekében, nem is beszélve az idegenforgalomról, mind több olyan szakemberre van szükség, aki kitűnő ismerője a szomszédos nemzetek nyelvének, de a szomszédos országok kulturális, gazdasági, politikai életének ismerője is. Ilyen szakembereket elsősorban a nemzetiségi fiatalok közül nevelhetünk ki, akik óvodás koruktól az érettségiig anyanyelvükként tanulják azt a nemzetiségi nyelvet, amely egyben valamelyik szomszédos ország nyelve is. Emellett természetesen országos társadalmi érdek az is, hogy a magyar fiatalok közül is — a világnyelveken kívül — mind többen megtanulják a szerbhorvát, szlovák és román nyelvet. Ezt a felismerést tükrözi a Művelődésügyi Minisztériumnak az a javaslata, hogy elsősorban a nemzetiségek lakta területek középiskoláiban a második kötelező idegen nyelvként lehetőleg mind több helyen vezessék be valamelyik szomszédos ország nyelvének tanítását. Hazánkban az 1969—1970-es tanévben 52 nemzetiségi-óvoda működik 1696 gyermekkel, 22 kétnyelvű nemzetiségi iskolában 1923 diák tanul, a 266 nyelvoktató iskolában 18 488 diák tanulja anyanyelvét, 7 gimnáziumban 713 tanuló tanul, összesen 667 nemzetiségi pedagógus irányításával. A Művelődésügyi Minisztérium a nemzetiségi gyermekek tanulásának segítésére egyes nemzetiségi általános iskolák és gimnáziumok mellett kollégiumokat szervezett, összesen több mint 1340 férőhellyel: Budapesten, Békéscsabán, Szarvason, Sátoraljaújhelyen szlovák, Budapesten és Pécsen délszláv, Gyulán román kollégium működik. A német tanulók az iskolájuk közelében levő kollégiumban magyar tanulókkal vegyesen vannak elhelyezve. Saját nemzetiségi kultúránk ápolásában is nagy eredményeket értünk el. Töbh mint 130 öntevékeny művészeti csoport, énekkar, zenekar, táncegyüttes, színjátszó és irodalmi szakkör
