Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2463 Az Országgyűlés Bl. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2464 deményezni, mert az elhangzottaknak van foganatja, nem maradnak megválaszolatlanok, a kormány részéről elismerésre méltó, érdemi, hatékony intézkedések követik. Ügy vélem, munkánk hiányosságai közé tartozik, hogy az érdemi intézkedésekről és válaszokról a lakosság még nem eléggé tájékozott. Ebben a hírközlő szervek, a sajtó mellett mi, képviselők is többet tehetünk munkánk során. Országgyűlésünk munkája iránt a választópolgárok, a lakosság részéről fokozódó érdeklődés és figyelem nyilvánul meg. A televízió képernyőin szinte az egész ország nyilvánossága, figyelme és ellenőrzése alatt végzi munkáját. A dolgozók saját személyes tapasztalatai alapján szélesedik az a vélemény, hogy mindinkább az ország, a dolgozók legfontosabb kérdései kerülnek parlamentünk elé. Számunkra is jó érzés, hogy egyre több őszinte, elismerő véleményt hallani a kormány és Országgyűlésünk munkájáról is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A kormány beszámolójában Fock elvtárs részletesen, sokoldalúan foglalkozott az ország gazdasági helyzetével, anyagi eszközeinkkel, és a munkaerővel való gazdálkodással. Az elmondottakkal teljesen egyetértek, felszólalásom további részében e kérdésekkel öszszefüggésben a takarékosságról kívánok néhány gondolatot, tapasztalatot elmondani. Véleményem szerint az elmúlt években jelentős fejlődést, előrehaladást értünk el az anyagi, pénzügyi eszközeinkkel, a munkaerővel jó gazda módján való gazdálkodásban. Társadalmunkra az a jellemző, hogy az arra hivatott szervek és személyek túlnyomó többségükben kellő alapossággal és felelősséggel takarékosan bánnak népünk vagyonával, pénzével és munkaerejével. A vállalatok, intézmények, gazdaságok, termelőszövetkezetek túlnyomó többsége a népgazdaság, a dolgozók javára jól és jövedelmezően gazdálkodik. Ennek ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy még mindig tapasztalható a nép anyagi javaival, pénzével és munkaerejével való megalapozatlan, felelőtlen gazdálkodás. A társadalom különböző területein a forintok is nagyon szigorúan kiszabottak, szűkösen állnak rendelkezésre, ugyanakkor vannak olyan területek, ahol súlyos milliók mennek veszendőbe gondatlanság, hanyag munka, felületesség, nagyvonalúság következtében. Ügy gondolom, hogy a gazdasági kérdések között ismét fel kell hívnunk a figyelmet és a közvélemény fokozottabb segítségét kell kérnünk a megalapozottabb, felelősségteljesebb tervezéshez, a jobb minőségű, hatékonyabb munkához, a takarékosabb gazdálkodáshoz. Szükség van arra, hogy a kormány és szervei szigorúbb intézkedéseket tegyenek, de ez nem lehet elegendő. Az egész társadalom erejét, felelős, erkölcsi jóérzését is szembe kell állítani minden szinten és az élet minden területén a hanyag munkával, a pazarló gazdálkodással. A népgazdaság anyagi erőinek gyarapodását, népünk életkörülményeinek további javulását így jelentősen meggyorsíthatjuk. Indokolt erről szólni, mert nem kevés példa van arra, hogy a beruházások megalapozottsága, a tervezés és a kivitelezés nem mindig elég körültekintő és felelősségteljes. Hányszor tapasztaljuk, hogy a beruházásoknál a kivitelezés időszakában a korábbi mulasztások, figyelmetlenségek miatt sorozatosan kell módosítani a terveket. A már részben elkészült létesítményt nemegyszer szét kell bontani és újraépíteni. Előfordul, hogy drága pénzért vásárolnak meg még kellően ki nem próbált berendezéseket, gépeket és felszereléseket, így történt ez például a soproni öntöde beruházásánál is, amelyről egyáltalán nem lehet elmondani, hogy az indításnál alaposan átgondolt volt. Először úgy indult, hogy 1964 januárjával kezdődik és 157 millióba kerül. Ezt hamarosan módosították 1965 júniusi kezdésre 238 millió forintos költséggel, majd 1968 decembere helyett 1969 decemberében fejezték be, de már 301 millió forintos költséggel. Vagy egy másik példa: a megye folyóin az elmúlt években több hidat építettek. A drága anyagok beépítése, a rengeteg munka elvégzése után most már a Lajta-híd, a Kisbabot—Bodonhely közötti Rába-híd után a harmadik hídnál, az E—5-ös úton épülő új Rába-hídnál fordult elő, hogy az összehegesztés után állapítják meg laboratóriumi vizsgálattal, hogy nem használható, nem lehet a forgalomnak átadni, mert nem volt megfelelő a technológiai eljárás. Joggal kérdezik az emberek, miért nem lehet az anyagminőségi technológiai vizsgálatokat korábban, a kezdeti időben kisebb mértékben elvégezni. Nem nehéz következtetni, hogy milliókat lehetne megtakarítani, ha nem kellene mindent az elejétől újravégezni. Például a győri hídon is 2200 folyóméteres hegesztési varratot kellett szétköszörülni és újra elkészíteni. Szerényen számítva is mégegyszer annyi létesítményt lehetne a félhasznált kapacitással elkészíteni, megépíteni. Az elmúlt hónapokban a választópolgárok hívták fel a figyelmem arra, hogy a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat hulladékgyűjtő telepein nagymennyiségű, teljesen új, originált csomagolású gépet, alkatrészt és szerszámot lehet találni. Megnéztem és igazuk van azoknak, akik jelezték ezt, szóvátették. Az AGROTRÖSZT intézkedésére a múlt évben például csak a győri telepre több mint 10 vagon gépet, alkatrészt, szerszámot vittek, mert az AGROKER vállalatnál kiselejtezték. Ismereteink szerint ez máshol is megtörtént. Ezeknek egy része valóban elavult, korszerűtlenné vált és nincs rá kereslet, de mintegy felét a hulladéktelepekről kilós áron vásárolták meg állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, mert a jelenben még nagy számban üzemelő gépek javításához szükségük van rá és jól felhasználhatók: így például SZK—3 gabonakombájn alkatrészek. RS—09-es, U—28-as, ZK— 25-ös Zetor-Super traktor-alkatrészek. Az elmúlt napokban történt meg az is, hogy az AGROTRÖSZT megrendelésére elkészített 55 darab új burgonyaválogató gépet, ahogy a gyárból kijött, összeaprították és a hulladéktelepre vitték. Ezeknek a gépeknek az ára darabonként 50 000 forint. Ezek mutatják, hogy e területen valami baj van, nem jó az igényfelmérés, a megrendelés. A vállalat ennek ellenére nyereséges. A dolgozók