Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

24Ö7 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2458 gyár körzetében a szerződéskötés mennyisége jelenleg csak 77—78 százalék körül van. Ez veszélyezteti a gyári kapacitás kihasználását, sőt végső soron, ha ez általánossá válik, a hazai cukorellátást. A gépek alacsony száma, valamint elhasználódási fokuk gyors és hatékony intézkedéseket sürget, mert a jelenlegi géppark nem tudja biztosítani a mezőgazdasági munka hatékonyságát, a munka időben való végzését és a termelési költségek csökkentését. A traktorállomány megfelelő pótlása jelenleg nem biztosított. A kiöregedés mértéke meghaladja az új traktorok vásárlásának ütemét. A teljességre való törekvés nélkül csupán utalok néhány okra, ami véleményem szerint előidézte a jelenlegi helyzetet. Közrejátszott ebben egyrészt a szövetkezeti vezetők előrelátásának bizonyos hiánya, helyenként valamiféle téves takarékossági szemlélet. Ezek mellett azonban feltétlenül szerepe van a piacnak, valamint annak a helyzetnek, hogy szövetkezeteink többségében az ideiglenes gazdasági épületeket, állattartó helyeket fel kellett váltani korszerűen megépített és jól felszerelt telepekkel. így a termelőszövetkezetek beruházási pénzeszközeik nagy részét épületek és öntöző berendezések építésére fordították. Milyen példák mutatják, hogy nem kielégítő a szövetkezetek gépesítettsége"? A közelmúltban olvastam egy cikket, amely reprezentatív felmérés alapján bemutatja, hogy a Mezőföldi Termelőszövetkezetek Szövetségének területén az elmúlt öt évben 32,8 százalékkal növekedett a traktorok száma. Ez az emelkedés az 1969. évi erőgép-állománynak csak 24,7 százalékát teszi ki. A cikk írója a felmérés alapján ezzel mindjárt szembeállítja, hogy a hét éves, illetve annál idősebb traktorok részaránya az összes erőgépeknek 35,4 százalékát teszi ki. Az ismertetett számok tehát bizonyítják, hogy a kiöregedés gyorsabb, mint a pótlás. Véleményem szerint a termelőszövetkezetek jelentősen leromlott és elöregedett gépparkjukat nem tudják gyorsan kicserélni. A gépesítettség színvonalának növelésével összefügg a traktorpiac jelenlegi helyzete. Ma a mezőgazdasági üzemek a nagyon közkedvelt és minden igényt kielégítő MTZ 50-es szovjet traktort 89 600 forintért vásárolhatják. Ugyanakkor a kevésbé kedvelt UE 50-es magyar traktort 120 ezer forintért kapják, tehát 33 százalékkal drágábban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar DUTRAtraktorok több hazai és nemzetközi versenyen megtisztelő helyezést értek el. A gyakorló szakemberek elismerik, hogy a gépeknek jó a konstrukciója, ennek ellenére a tartós használhatóság vonatkozásában nagyon sok kifogást vetnek fel. Általános a panasz a magyar traktorok anyagminőségére. Viszonylag rövid üzemidő után gyakori a meghibásodás és így sok az üzemkiesés. Ehhez tartozik, hogy még ma sincs megoldva megnyugtatóan az alkatrész-utánpótlás. A gépek javítását nagyban hátráltatja, hogy sokszor hetekig, sőt hónapokig a mezőgazdasági üzemek nem tudják beszerezni a szükséges gépalkatrészeket. A közelmúlt napokban jártam az adonyi termelőszövetkezetben, ahol elmondták a szerelők és a főmérnök, hogy több esetben rendeltek gépalkatrészeket, s az igényelt körülbelül 60-féle alkatrészből alig tudtak mindössze egykét típust megvásárolni. Nehezíti a gépek javítását, az alkatrészellátást, hogy nincsenek a mezőgazdasági gépek tipizálva. Javaslom a kormánynak, hogy ismételten tekintse át a magyar mezőgazdasági gép- és alkatrészgyártást, valamint a gép- és alkatrészpiacot. Kérem, hogy ezt követően a termelőszövetkezeti gépesítés fokozására és korszerűsítésére a szükséges intézkedést tegye meg. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett kormánybeszámolót jónak tartom, mert megfelelően értékelte jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetünket. Azt elfogadom és elfogadásra aiánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Nieszner Ferenc képviselőtársunk. NIESZNER FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A kormány elnökének expozéjával egyetértek és azt elfogadom, de engedjék meg, hogy Csongrád megye viszonylatában két javaslatot tegyek a tisztelt Országgyűlésnek. . Az egyik probléma : a Csongrád megyében működő 17 szakszövetkezet problémája; a másik: Csongrád megye vízgazdálkodásának helyzete. Csongrád megyében 17 mezőgazdasági szakszövetkezet működik, összes földterületük 45 000 katasztrális hold, amelyből több mint 6000 holdat közösen művelnek. Taglétszámuk 7500 fő. E szakszövetkezetek évek óta különböző problémákkal küszködnek, amelyeknek nagy része az utóbbi időben megoldódott, azonban néhány alapvető kérdés még mindig rendezésre vár. Ezek nem ismeretlenek az illetékes vezetők előtt, azonban mind a tagok, mind a választott vezetőségek egyre türelmetlenebbek a rendezés elhúzódása miatt. A szövetkezeteket foglalkoztató rendezetlen probléma kétirányú. Az egyik a közösen művelt területekkel kapcsolatos, a másik pedig a tagokat érintő személyes probléma. A közös területek megművelésénél figyelembe kell venni, hogy az átszervezéskor a szakszövetkezetekbe általában csak a családfők léptek be, akiknek jelentős része azóta már kiöregedett. Ezeknek családtagjai az elmúlt években az iparban helyezkedtek el és nem is kívánnak visszatérni a mezőgazdaságba, főleg a szakszövetkezetekbe, mivel ott a tagok személyes problémája még ezideig nem nyert rendezést. A megöregedett szakszövetkezeti tagok földjeiket közös művelésbe kívánják beadni, a szövetkezet vezetői azonban ezt csak úgy vállalják el, hogyha az idős tag továbbra is biztosítja ezen földek megművelését. Természetesen a megöregedett szakszövetkezeti tag ezt nem tudja biztosítani, így a jövőben előállhat az a helyzet, hogy a földterületek megműveletlenül maradnak. A szakszövetkezetek munkaerőhiány pótlását csak akkor tudnák megoldani, ha jogszabályilag rendezést nyerne a tagok személyes problémája. A szakszövetkezeti tagok legfájóbb problémája, hogy nincs biztosítva számukra a nyugdíj, az öregségi és a munkaképtelenségi járadék.