Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-31

2421 Az Országgyűlés 31. ülése, 1970. március 4-én, szerdán 2422 szélesek, részben tárgyalások formájában — elkezdődtek. Egyrészt itt a parlamentben, másrészt a Külügyminisztériumban tárgyalásokat folytattunk Wischnewsky-vel, a nyugatnémet szocialista párt főtitkárával, aki nem hivatalos, de nem jelentéktelen tárgyalásokon volt Magyarországon. Igen sok két- és többoldalú tárgyalásra, konzultációra került sor az európai országok államférfiai között az európai biztonság ügyében a legutóbbi időben, úgy lehet mondani, hogy nem is teljesen eredménytelenül. De ez az éremnek csak az egyik oldala, mert ugyanakkor Vietnamban tovább folytatódik az amerikai agresszió, egyre aggasztóbb a helyzet a Közel-Keleten is. Nixon elnöknek az Egyesült Államok történetében soha nem látott méretű és saját maga által Nixon-doktrínának nevezett februári kongresszusi üzenete azt mutatja, hogy az Egyesült Államok látja ugyan már a nemzetközi viszonyok lényeges változását, az erőviszonyok változását, de ebből a legszükségesebb következtetéseket még mindig nem vonta le. A pozitív és a negatív irányban ható nemzetközi tényezőket egybevetve, azt lehet mondanunk, tisztelt Országgyűlés, hogy a lehetőségek kedvezőek ma a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére, az agressziók felszámolására, a tartós európai biztonság megteremtésére, s a termonukleáris háború veszélyei ellen a nemzetközi összefogás fokozására, de ezeket a lehetőségeket rendkívül bonyolult nemzetközi feltételek között kell felhasználnunk. A Magyar Népköztársaság kormányát külpolitikai tevékenységében az a törekvés vezérli, hogy támogassa azokat az erőket, amelyek a béke és a nemzetközi iDiztonság megszilárdításán fáradoznak.' Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten magunk is részt kívánunk venni, ha kell kezdeményezőén is, az ilyen nemzetközi összefogásokban. Ezért szüntelenül ápoljuk és erősítjük a szocialista világ országaihoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat, mert ezektől a nemzetközi tevékenységek további alakulása nagy mértékben f,ügg. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk és szövetségünk állandó új lendületet kap abból a felelősségteljes és körültekintő politikai tevékenységből, és ennek a tevékenységnek az ismeretétől, amellyel a Szovjetunió — történelmi tapasztalataira és termonukleáris erejére támaszkodva — a nemzetközi béke, biztonság és haladás ügyét védi. Mindig azon munkálkodtunk és azon fogunk munkálkodni a jövőben is, hogy erősítsük együttműködésünket a nemzetközi politika terén a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal a nemzetközi béke és biztonság érdekében. A szocialista országok szövetségére támaszkodva kormányunk nemcsak azt tartja feladatának, hogy hozzájáruljon a kedvező nemzetközi feltételek létrehozásához, hanem arra is törekszik, hogy a már megteremtett kedvező feltételeket kiaknázza a termonukleáris háború veszélyét csökkentő biztonsági rendszereknek a kidolgozására. Külpolitikai tevékenységünket a nemzetközi helyzet, a nemzetközi osztály-erőviszonyok alakulásának messzemenő figyelembevételével fejtjük ki. Tevékenységünk a külpolitikai életben éppen úgy, mint belpolitikai munkánkban arra irányul, hogy a magyar nép alapvető javait szolgáljuk, minél kedvezőbbé tegyük a nemzetközi feltételeket társadalmi fejlődésünk számára, a kormány-beszámolóban ismertetett belpolitikai, gazdasági, kultúrpolitikai és társadalmi politikai feladatok számára, egyúttal az európai béke és biztonság számára, éppen az európai béke és biztonság megerősítése révén is. Az európai szocialista országok 1969 márciusában itt Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén Európa minden országának érdekét szolgáló javaslatokat fogalmaztak meg az európai biztonsági rendszer és konferencia előkészítésére. Ma már biztosan állapítható meg, hogy a felhívás kedvező nemzetközi viszonyok között hangzott el, nem minden nemzetközi helyzetben talált volna ilyen kedvező fogadtatásra egy ilyen felhívás, mint éppen most. Elmondhatjuk, hogy az európai biztonsági rendszerrel és az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos kérdések képezik a mai nemzetközi politikai tárgyalások egyik legfontosabb elemét. Mi volt a célunk — tisztelt Országgyűlés — ezzel á felhívással? Az, hogy a jelenlegi európai felszíni nyugalmat megalapozottá tegyük és kedvező nemzetközi feltételeket teremtsünk a különböző rendszerű európai országok békés egymás mellett éléséhez, kedvező feltételeket az európai országok további társadalmi fejlődése számára. Sokan Nyugaton, akik bírálják a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívását, úgy tüntetik fel, mintha mi az európai viszonyok befagyasztására törekednénk, mintha mi a különböző katonai rendszerek, szövetségi rendszerek állapotának a befagyasztására törekednénk, holott az, amire a Varsói Szerződés tagállamai törekszenek, arra irányul, hogy minél kedvezőbb nemzetközi feltételek alakuljanak ki az európai országok további társadalmi fejlődése számára. Európában 25 éve béke van, s ha meglepő is, de el lehet mondani, hogy ez a kontinens összes országai együttes történetének leghosszabb háború nélküli korszaka. Mégsem feledhetjük el, hogy nem kellően megalapozott ez a felszíni nyugalom, az igazi világháborús veszély még ma is Európában van, a rendezetlen, megoldatlan kérdések egész sora bármelyik pillanatban világháborúhoz vezető konfliktust válthat ki, éppen itt Európában. Az európai nyitott kérdések körül csak úgy lehet békét és biztonságot teremteni, ha a különböző társadalmi rendszerű európai országok kormányai együttműködnek az európai biztonsági rendszer intézményessé tétele érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Az európai biztonsági értekezlet megfelelő előkészítése céljából egész sor két- és többoldalú tárgyalásra, megbeszélésre került sor az elmúlt hónapokban. Ebben a nagy kezdeményező erővel kibontakozó Európapolitikában rendkívül fontos szerepe van a Varsói Szerződés országai egységes, határozott, öszszehangolt, következetes fellépésének. A szocialista országok konzultációi konkrétan megfogalmazták a biztonsági értekezlet napirendjére vo-