Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1707 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1708 a szerzők ugyanakkor mégis ki voltak szolgáltatva a tőkés könyv- és zeneműkiadóknak, lapkiadóknak, színházi vállalkozóknak. Magyarországon az első szerzői jogi törvény megalkotására csak 1884-ben került sor, ezt a ma is hatályban levő 1921 : LIV. törvénycikk váltotta fel. Nálunk is gyakran előfordult, hogy a kiadók vagy a színpadi ügynökség alacsony átalányösszegért és lehetőleg a védelmi idő egész tartamára megszerezte az irodalmi vagy színpadi mű szerzői jogát, az összes értékesítési lehetőségekkel. Szinte szokássá vált, hogy az író egy-egy regényéért fix összeget kapott, és akárhány kiadást is ért meg később a mű, akármilyen hasznot is hozott a kiadónak, anyagi sikeréből semmi sem jutott már a szerzőnek. Jókai Mór és Mikszáth Kálmán művei egy részének kiadási jogát ily módon szerezte meg az Athenaeum és a Franklin könyvkiadó, és az írók terhére meggazdagodtak. Karinthy Frigyes élete végéig súlyos anyagi nehézségekkel küzdött, mert műveit örökáron adta el az egyik kiadónak. A régi törvény 1921-től 1945-ig tehát nem zárta ki a szellemi alkotók kizsákmányolását a tőkés vállalkozók részéről. A törvény ugyanis az úgynevezett szerződéses szabadság elvén állt, ami azt jelentette, hogy egyrészről a szerzők, másrészről pedig a könyvkiadók, a színházak stb. minden korlátozástól mentesen, vagyis „szabadon" állapíthatták meg a szerződés feltételeit. Azonban csak formailag állt szemben egymással két egyenlően „szabad" szerződő fél a szerződés megkötésekor. Az anyagilag gyenge szerzővel szemben a könyv- és filmvállalat, a színpadi ügynök volt az erős. Ezért a legtöbb esetben a vállalkozó akarata döntötte el a szerződés feltételeit. A szerzők érdekeit a szerződéses kapcsolatok rendszere a legközvetlenebbül érinti, hiszen az ebben a vonatkozásban fennálló jogi szabályozás juttatja a szerzőt munkájának ellenértékéhez. Ennek ellenére a hatályos szerzői jogi törvény a szerződési kérdések rendezéséről semmiféle szabályt nem tartalmazott. A szerző kizsákmányolásának lehetőségét természetesen a felszabadulás után megszüntettük, részben új, a törvényt kiegészítő jogszabályok útján, részben gyakorlati úton, és a kormány 1953-ban a „szerzői jogok fokozott biztosítása érdekében" külön hivatalt is állított fel. Eddig is sokat tettünk azért, hogy a szerzők méltányos érdekei kielégítést nyerjenek, és így biztosítva legyen számukra a nyugodt alkotás lehetősége. A szocialista rendszer kezdettől fogva védte a szellemi alkotókat. Az új törvényjavaslat most már törvényes rendelkezésekkel is biztosítani kívánja, hogy a szerzők jogos érdekei a felhasználási szerződésekben is feltétlenül kielégítést nyerjenek. A törvényjavaslat ugyanis a felhasználási szerződésekre vonatkozólag egy sor olyan kényszerítő jellegű rendelkezést tartalmaz, amelytől a szerző terhére eltérni nem szabad. Ilyen jellegű rendelkezések lesznek a továbbiakban a végrehajtási jogszabályokban is. Tisztelt Országgyűlés! Az idők folyamán a gyakorlatban beigazolódott, hogy nem elég, ha a törvény az egyes államok határain belül biztosítja a szerzői jogokat, ezért a szerzői jog nemcsak belföldi, hanem nemzetközi jogintézménnyé is vált. így jött létre 1886-ban az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Unió, amelynek Magyarország is tagja. E nemzetközi egyezmény alapján a Magyar Népköztársaság jelenleg kereken 60 más állammal áll nemzetközi egyezményes kapcsolatban a szerzői jog terén. E nemzetközi egyezmény alapelve, hogy a tagállamok ugyanolyan jogvédelmet biztosítanak területükön a külföldi szerzőknek, mint saját állampolgáraiknak. Ezért van a szerzői jogi törvénynek minden országban különös jelentősége, mert nemcsak a hazai szerzők jogviszonyait rendezi, hanem rendelkezései mindazoknak az országoknak a szerzőire is vonatkoznak, amelyekkel az illető állam nemzetközi egyezményes kapcsolatban áll. Ezért a törvényjavaslat előkészítése során különös gondot fordítottunk arra, hogy összes rendelkezései összhangban álljanak a Berni Unióban vállalt tagsági kötelezettségeinkkel. A régi törvény nemcsak azért avult el, mert hazánkban gyökeresen megváltozott a társadalmi és a gazdasági rend, hanem azért is, mert a törvény hatálybalépése óta eltelt 48 év alatt forradalmi változások történtek a kulturális élettel összefüggő technikai fejlődésben. A régi törvény idején még nem volt rádió, televízió, hangosfilm stb., így az ezekkel összefüggő szerzői jogi kérdésekben a bírói gyakorlatnak kellett utat mutatnia. A könyvkiadás és a könyvkereskedés, a hanglemez- és a hangszalaggyártás, a színházak tevékenysége, a filmgyártás, a rádió és a televízió, a fényképezés és az iparművészet, a képzőművészet alkotásainak sokszorosítása és terjesztése mind-mind szorosan összefügg a szerzői jogi szabályokkal. Most mindezek a kérdések megfelelő törvényes szabályozásra találnak az előterjesztett javaslatban. Természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy napjainkban a technikai fejlődés olyan óriási léptekkel halad előre, hogy újabb 48 évre bizonyára nem tekinthetjük megváltoztathatatlannak a szerzői jogi törvényt. így például már a legközelebbi jövőben várható, hogy a műholdak segítségével lehetővé válik egyre nagyobb számú rádió- és televízióműsor vétele gyakorlatilag az egész világon. A technikai fejlődés tehát azt eredményezi, hogy a rádió és a televízió műsorszolgáltatása egyre nagyobb mértékben túlnő a nemzeti kereteken. Ennek természetesen hatása lesz: a nemzetközi szerzői jogi fejlődésre, ezért e problémával sok országban, így nálunk is már foglalkoznak a szakemberek. Már említettem, hogy a szerzői jog a kapitalista viszonyok között döntően mint vagyoni jog alakult ki. Az utolsó évtizedekben azonban előtérbe került a szerzői jog nem vagyoni része, a szerzőnek azok a jogai, amelyeket gyűjtőnéven személyiségi vagy személyhez fűződő jogoknak nevezünk. A szocialista országokban kialakult elméleti és gyakorlati felfogás szerint ma már a szerzői jog alapvető részét a személyhez fűződő jogok képezik anélkül, hogy a szerzői jog vagyoni vetületét el szabadna hanyagolni. Ez a nézet tükröződik a szocialista országok újabb törvényhozási gyakorlatában, amely hangsúlyozót-