Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-30
2361 Az Országgyűlés 30. ülése, 1969. december 12-én, pénteken 2362 szakemberei országos méretkutatást végeztek. Sok munkát befektetve, 30 000 emberen, gyermeken és felnőttön mért méretadatok alapján kidolgozták a nagyobb választékot biztosító konfekcióipari mérettáblázatot. A magas költséggel elkészített mérettáblázat nem kerülhetett használatba, mert a kereskedelem nem igényli, csak a régi megszokottat, elavultat. Az ipar szakemberei az exportmunkák készítése során szerzett gyakorlatukból ismerik a hazainál nagyobb választékot biztosító szovjet, német vagy más országbeli mérettáblázatokat és nem idegenkednek ezek használatától. Szűkíti még a választékot a ruházati üzletek viszonylag kicsiny mérete. Tudott dolog, hogy minél kisebb egy üzlet vagy áruház, annál kisebb benne a található választék is. Az elmondottak alapján javaslom a belkereskedelmi miniszter elvtársnak, hogy legalább Budapesten, ahol az ország legtöbb ruházati üzlete van — ha több kisebb üzlet összevonása árán is — létesítsenek egy ruházati nagyáruházat, ahol a nagyobb választék lehetősége jobban megteremthető színben, fazonban és remélhetőleg méretekben is. Tisztelt Országgyűlés! Amint bevezetőmben is kiemeltem, ismételten hangsúlyozom az új gazdaságirányítási rendszer életrevalóságát, mint eredményeink forrását. Ha az élet gyakorlatában felmerülő gondokat fokozatosan megoldjuk, életszínvonalunk gyorsabb ütemben emelkedik. Javaslataim ehhez a folyamathoz kívántak néhány gondolattal hozzájárulni. Az 1970. évre szóló állami költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Mokri Pál képviselőtársunk. MOKRI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Az 1970. évi költségvetési törvényjavaslatot elfogadom. Elfogadom, mert úgy látom, hogy mint a nemzeti jövedelem újraelosztásának fontos eszköze, fejlődésünk jelenlegi szakaszának megfelelően szolgálja gazdaságunk további fejlődését, biztosítja a szociális, kulturális szükségletek ma lehetséges szintjének kielégítését. Számol a gazdasági életben kibontakozó pozitív tendenciákkal, azokat a maga eszközeivel segíti, ugyanakkor reálisan figyelembe veszi a gondokat, problémákat. Jó dolog, hogy a költségvetés egy olyan gazdaságra támaszkodhat, amely törések, megrázkódtatások nélkül fejlődik, és csak egyét lehet érteni azzal, hogy maga a költségvetés az 1970. évben is elősegíti a gazdaság fejlődésének folytonosságát. Ezzel jelentős mértékben járul hozzá egyik legnagyobb vívmányunk, a dolgozó ember létbiztonságának további erősödéséhez. Az 1969-es év gazdasági, gazdálkodási folyamatainak tapasztalatai, "ezek elemzése mutatja, hogy helyes volt az olyan célok meghatározása, amelyek a gazdálkodás hatékonyságának növekedését tűzték célul. Két év tapasztalata igazolja: a nyereségközpontú gazdálkodás öszszességében nem mond ellent az alapvető gazdaságpolitikai céloknak, gazdálkodásunk egésze továbbra is a társadalmi, kulturális felemelkedést szolgálja, az életkörülmények javítását biztosítja. A költségvetés számai, összefüggései mutatják, a hatékonyabb gazdálkodás, a nyereség növekedése lehetővé tette és 1970-ben is lehetővé teszi — s csak ez x teszi lehetővé — az egészségügyi, a kulturális, a kommunális ellátás fejlesztését. Természetesen a nyereség megszerzésének az a módja, azok az eszközök, amelyek társadalompolitikai céljainkkal ellentétesek, idegenek számunkra és azokat meg kell szüntetni. Szoros és pozitív kapcsolat van az 1970. évi költségvetéstervezet és az új gazdaságirányítási rendszer között. Az új irányítási rendszer egyik pozitív hatása az, hogy a megelőző időszakhoz képest hamarabb felszínre hoz problémákat, jelez a vezetésnek, s ezzel megteremti az alapját a fogyatékosságok gyorsabb megszüntetésének. Jó dolog, hogy az 1970. évi költségvetés a maga eszközeivel és lehetőségeivel biztosítani tudja az új felismerések gyakorlatban való realizálását. így most az irányítási rendszer szabályozóit pontosítani lehetett, jobb lett a fegyverzet, és még inkább a gyakorlatban igazolódik a gazdasági reformnak az a felismerése, hogy a gazdasági feladatok a szocialista tervgazdálkodásban egy jól kimunkált, megfelelő közgazdasági szabályozó rendszerrel irányíthatók, azok jó alkalmazása a kívánt cél elérését lehetővé teszi. A fentiekben elmondottak mellett szeretnék néhány olyan problémával foglalkozni, amely nem érinti közvetlenül a költségvetést, annak sem kiadási, sem bevételi oldalát. Ezek a jelenségek azonban gazdasági és társadalmi közéletünkben jelen vannak, és talán megérdemlik azt az időt, amit elmondásuk igényel. Ha egymás mellé rakjuk gondolatban azokat a gazdasági tennivalókat, amelyeknek megoldásán fáradozunk, láthatjuk, hogy azok egy énként, is igen nagy jelentőségűek, az adott területen lényeges, talán nem túlzás azt mondani: gyökeres változást jelentenek. Egy másik jellemzője ezeknek a feladatoknak, hogy végrehajtásukra viszonylag kevés idő áll rendelkezésünkre. Előrehaladásunk igénye, hogy eleget tegyünk a gyorsuló idő követelményeinek. A legtöbb esetben pedig történelmi fejlődésünkből következő gazdasági elmaradás felszámolásáról is szó van. Elég, ha például csak azokra a feladatokra gondolunk, amelyekkel valamilyen formában az országgyűlés is foglalkozott, mint az energiastruktúra korszerűsítése, a közlekedési koncepció, a falu gazdasági, társadalmi viszonyainak gyökeres átalakulása, vagy ehhez kapcsolódva most a korszerű nagyüzemi állattenyésztés kialakítása, s ezeket lehetne sorolni még tovább. E feladatok és más hasonló jellegűek egyidőben, a mai mindennapok munkájában jelentkeznek és egymással is kölcsönhatásban vannak. Ennyi és ilyen nagy jelentőségű feladat megoldása a fejlett szocialista társadalom gazdasági megalapozottságának az igénye, ugyanakkor a szocialista társadalmi viszonyok lehetővé teszik ezt a jelentős és gyors előrehaladást. Ez és továbbmenőleg az, hogy e feladatok úgy valósíthatók meg, hogy az emberre, a törne-' 104*
