Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-29
2335 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2336 minőségű, piacképes áruk kibocsátását teszi lehetővé. Természetesen ehhez minden vállalati dolgozónak — legyen az fizikai munkás vagy vezető — munkája legjavával kell hozzájárulnia. Egyetértek Nagy József né könnyűipari miniszter elvtársnő azon felvetésével, és igazat adok neki, hogy az idei első félévi kereskedelmi csökkent rendelések az ipart, s különösen a könynyűipart olyan helyzet elé állították, hogy a második negyedévben fokozatosan jelentkező magasabb igényeket már a második félév folyamán nem tudta kielégíteni, illetve ezt a kiesést már nagyon nehezen lehet behozni. A könnyűiparban i970-ben is lesznek szűkkapacitású helyek, hiszen legtöbb üzemben most is háromműszakos munkabeosztás van. Ez persze nemcsak a könnyűiparban, hanem más iparágakban is van. Lesznek olyan vállalatok, amelyeknek termelése gépi és egyéb berendezések hiányában már nem lesz emelhető olyan mértékben, amilyenben azt kívánjuk, mivel már 1969 második félévében olyan termelést kell produkálniuk, hogy az már a kapkodás határát is súrolja. Azért, hogy a meglevő nehézségeket megoldhassuk, a gépeket nagyobb ütemben és gyorsabban kell beszerezni, de addig is, amíg a gépek, berendezések termelésbe állítása megtörténik, rugalmasabb kapcsolatot kell kialakítani a félkész és készterméket előállító ipari vállalatok és a kereskedelem között. Ez azonban ma még nem megy elég gyorsan. Ennek meggyorsítása érdekében a nagyvállalatok és gyáregységeik között is meg kell találni azokat a kapcsolatokat, amelyek ezt a gyorsaságot lehetővé teszik. Mert ma még egy-egy rendelés átfutása nagyon nehezen megy, s mire a megrendelt cikk — legyen az tömegcikk vagy divatcikk — a piacra ér, addigra kereslete csökken. A gyáregységeknek biztosítani kellene olyan önállóságot, hogy a másik, kapcsolódó vállalatokkal gyorsabban felvehessék a kapcsolatot, s a gyorsabb kiszolgálás érdekében és a saját kapacitásuk alapján gyorsabban elégíthessék ki a vevőt, még akkor is, ha olyan cikket kér a vevő, amely a gyáregységi tervmutatóban kisebb arányban szerepel, de a vevő kérésére a gyáregység produkálni tudná. Ebben az időszakban, de talán később is, jobban meg kell teremteni az összhangot az ipari egységek, a félkész- és készterméket előállítók között abból a célból, hogy a feszített helyeken lehessen kielégíteni előbb az igényeket. Ne annak szállítson egy-egy vállalat először, amelynél fél vagy egy évig van a feldolgozásra váró áru raktáron, hanem amely azt folyamatosan piacra is adja. Persze raktárkészletek kellenek, s ez csak átmeneti megoldás lehet, mert gépek beállításával, korszerűbb technológiákkal, termelékenyebb munkával kell a termelést biztosítani. Még egy dolgot célszerűnek tartok elmondani. A nagyvállalatok és gyáregységeik között igen sok helyen még feszültség van. A vállalati önállóságból a gyáregységek igen keveset kapnak, s nem veszik kellő mértékben figyelembe az egységek sajátosságait. Sajnos, ma még egyegy gyáregység dolgozói úgy látják — és van is benne igazság—, hogy a gyáregység olyan ter- I vet kap, amelyet ki tudnak harcolni maguknak, s bizony egy-egy gyáregység így hátrányba kerül a másikkal szemben, és olyan tervet rónak ki rá, hogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem tudja megvalósítani. A gyáregységi dolgozók bizony nagy érdeklődéssel figyelik a vállalati munkát, és észreveszik, szóvá teszik a hibákat. A.Z év közbeni tervemelkedések olyan mértékben való beállítása és teljesítése, amely már a dolgozók munkakörülményeit is rontja, természetesen elégedetlenséget vált ki. Az igénybe vett rengeteg túlóra, amelyre a dolgozókat megkérjük, és teljesítik is, bizony rontja a munkakörülményedet, és nehéz megmagyarázni azt is, hogy a béremelésre szánt összeget elvitte a túlóra. Joggal vetik fel, hogy miért állít a gyáregységvezetés olyan tervfeladatot a dolgozók elé, amely csak ilyen áron biztosítható. Nem vitatom, hogy népgazdasági érdekből sok mindent meg kell oldanunk még nagyon nehéz helyzetben is, de ez nem lehet a cél. Azt sem vitatom, hogy a vállalatvezetés a gyáregységeket minél hatékonyabb munkára kényszeríti, de a hatékonyabban dolgozó egységeket nem szabad lezülleszteni, halem fejleszteni kell, s nem lehet egy sorba sorolni a kevésbé hatékony egységekkel. Olyan intézkedéseket kellene kidolgozni, hogy a nagyobb termelékenységgel, nagyobb hatékonysággal dolgozó vállalatok, vagy egységek nagyobb béremeléseket hajthassanak végre a további munka lendületes emelése érdekében. Ezeket a problémákat azért kívántam felvetni, illetve megoldásukra javaslatot tenni, mert ezeknek a problémáknak megléte még akadályozza a nagyobb kibontakozást és a hatékonyabb, jobb munkát. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy röviden egy másik témával is foglalkozzam. Az általános iskolák körzetesítésével kapcsolatos a hozzászólásom másik része. Meg kell mondanom, hogy a körzetesítés sok szülő ellenvetésébe ütközött, mivel olyan problémák merültek fel náluk, hogy a gyereknek mindennap be kell járnia más faluba és az utazások miatt több ruha kell neki, és a napi ellátása többe kerül, mintha otthon lenne. Érthetőek ezek a felvetések, mert kötelező iskolai oktatásról van szó, és ezt az érintett gyerek szüleinek többletként vállalnia kell. Ha azonban az iskola jobb oktatást, jobb nevelést nyújt, a szülők is rájönnek, hogy megérte az áldozatot, mert a gyermekükkel éppen úgy foglalkoznak, mint más, jól felszerelt iskolákban. Hogy azonban ehhez biztosítva legyenek a feltételek, ahhoz még igen sok a tennivaló, mivel egyes kis falvak iskoláinak a még kisebb falvak diákjait kell felvenniük, és ezeknek a kis falvaknak nem állnak még rendelkezésére azok a feltételek, amelyek birtokában ezeket az igényeket ki tudnák elégíteni. Gondolok itt a diákotthoni ellátottságra, a napközi otthonokra és nem utolsósorban a tanárhelyzetre. Természetesen ennek a helyzetnek a felszámolása és a körülmények megjavítása nem kis feladat és nem is lehet gyorsan megvalósítani. De mivel a harmadik ötéves terv utolsó évébe lépünk, és küszöbön áll a negyedik ötéves terv előkészítése és elkészítése, ennek a problémának