Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2335 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2336 minőségű, piacképes áruk kibocsátását teszi le­hetővé. Természetesen ehhez minden vállalati dolgozónak — legyen az fizikai munkás vagy ve­zető — munkája legjavával kell hozzájárulnia. Egyetértek Nagy József né könnyűipari mi­niszter elvtársnő azon felvetésével, és igazat adok neki, hogy az idei első félévi kereskedelmi csökkent rendelések az ipart, s különösen a köny­nyűipart olyan helyzet elé állították, hogy a máso­dik negyedévben fokozatosan jelentkező maga­sabb igényeket már a második félév folyamán nem tudta kielégíteni, illetve ezt a kiesést már nagyon nehezen lehet behozni. A könnyűiparban i970-ben is lesznek szűk­kapacitású helyek, hiszen legtöbb üzemben most is háromműszakos munkabeosztás van. Ez persze nemcsak a könnyűiparban, hanem más ipar­ágakban is van. Lesznek olyan vállalatok, ame­lyeknek termelése gépi és egyéb berendezések hiányában már nem lesz emelhető olyan mérték­ben, amilyenben azt kívánjuk, mivel már 1969 második félévében olyan termelést kell produ­kálniuk, hogy az már a kapkodás határát is sú­rolja. Azért, hogy a meglevő nehézségeket meg­oldhassuk, a gépeket nagyobb ütemben és gyor­sabban kell beszerezni, de addig is, amíg a gé­pek, berendezések termelésbe állítása megtörté­nik, rugalmasabb kapcsolatot kell kialakítani a félkész és készterméket előállító ipari vállalatok és a kereskedelem között. Ez azonban ma még nem megy elég gyorsan. Ennek meggyorsítása érdekében a nagyvállalatok és gyáregységeik kö­zött is meg kell találni azokat a kapcsolatokat, amelyek ezt a gyorsaságot lehetővé teszik. Mert ma még egy-egy rendelés átfutása nagyon nehe­zen megy, s mire a megrendelt cikk — legyen az tömegcikk vagy divatcikk — a piacra ér, ad­digra kereslete csökken. A gyáregységeknek biz­tosítani kellene olyan önállóságot, hogy a másik, kapcsolódó vállalatokkal gyorsabban felvehessék a kapcsolatot, s a gyorsabb kiszolgálás érdeké­ben és a saját kapacitásuk alapján gyorsabban elégíthessék ki a vevőt, még akkor is, ha olyan cikket kér a vevő, amely a gyáregységi tervmu­tatóban kisebb arányban szerepel, de a vevő ké­résére a gyáregység produkálni tudná. Ebben az időszakban, de talán később is, jobban meg kell teremteni az összhangot az ipari egységek, a félkész- és készterméket előállítók között abból a célból, hogy a feszített helyeken lehessen kielégíteni előbb az igényeket. Ne an­nak szállítson egy-egy vállalat először, amelynél fél vagy egy évig van a feldolgozásra váró áru raktáron, hanem amely azt folyamatosan piacra is adja. Persze raktárkészletek kellenek, s ez csak átmeneti megoldás lehet, mert gépek beál­lításával, korszerűbb technológiákkal, termeléke­nyebb munkával kell a termelést biztosítani. Még egy dolgot célszerűnek tartok elmon­dani. A nagyvállalatok és gyáregységeik között igen sok helyen még feszültség van. A vállalati önállóságból a gyáregységek igen keveset kap­nak, s nem veszik kellő mértékben figyelembe az egységek sajátosságait. Sajnos, ma még egy­egy gyáregység dolgozói úgy látják — és van is benne igazság—, hogy a gyáregység olyan ter- I vet kap, amelyet ki tudnak harcolni maguknak, s bizony egy-egy gyáregység így hátrányba ke­rül a másikkal szemben, és olyan tervet rónak ki rá, hogy legnagyobb erőfeszítései ellenére sem tudja megvalósítani. A gyáregységi dolgozók bi­zony nagy érdeklődéssel figyelik a vállalati munkát, és észreveszik, szóvá teszik a hibákat. A.Z év közbeni tervemelkedések olyan mértékben való beállítása és teljesítése, amely már a dolgo­zók munkakörülményeit is rontja, természetesen elégedetlenséget vált ki. Az igénybe vett renge­teg túlóra, amelyre a dolgozókat megkérjük, és teljesítik is, bizony rontja a munkakörülménye­det, és nehéz megmagyarázni azt is, hogy a bér­emelésre szánt összeget elvitte a túlóra. Joggal vetik fel, hogy miért állít a gyáregységvezetés olyan tervfeladatot a dolgozók elé, amely csak ilyen áron biztosítható. Nem vitatom, hogy nép­gazdasági érdekből sok mindent meg kell olda­nunk még nagyon nehéz helyzetben is, de ez nem lehet a cél. Azt sem vitatom, hogy a válla­latvezetés a gyáregységeket minél hatékonyabb munkára kényszeríti, de a hatékonyabban dol­gozó egységeket nem szabad lezülleszteni, ha­lem fejleszteni kell, s nem lehet egy sorba so­rolni a kevésbé hatékony egységekkel. Olyan intézkedéseket kellene kidolgozni, hogy a nagyobb termelékenységgel, nagyobb ha­tékonysággal dolgozó vállalatok, vagy egységek nagyobb béremeléseket hajthassanak végre a to­vábbi munka lendületes emelése érdekében. Eze­ket a problémákat azért kívántam felvetni, illet­ve megoldásukra javaslatot tenni, mert ezeknek a problémáknak megléte még akadályozza a na­gyobb kibontakozást és a hatékonyabb, jobb munkát. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy röviden egy másik témával is foglalkoz­zam. Az általános iskolák körzetesítésével kap­csolatos a hozzászólásom másik része. Meg kell mondanom, hogy a körzetesítés sok szülő ellen­vetésébe ütközött, mivel olyan problémák me­rültek fel náluk, hogy a gyereknek mindennap be kell járnia más faluba és az utazások miatt több ruha kell neki, és a napi ellátása többe ke­rül, mintha otthon lenne. Érthetőek ezek a fel­vetések, mert kötelező iskolai oktatásról van szó, és ezt az érintett gyerek szüleinek többletként vállalnia kell. Ha azonban az iskola jobb okta­tást, jobb nevelést nyújt, a szülők is rájönnek, hogy megérte az áldozatot, mert a gyermekük­kel éppen úgy foglalkoznak, mint más, jól fel­szerelt iskolákban. Hogy azonban ehhez bizto­sítva legyenek a feltételek, ahhoz még igen sok a tennivaló, mivel egyes kis falvak iskoláinak a még kisebb falvak diákjait kell felvenniük, és ezeknek a kis falvaknak nem állnak még ren­delkezésére azok a feltételek, amelyek birtoká­ban ezeket az igényeket ki tudnák elégíteni. Gondolok itt a diákotthoni ellátottságra, a nap­közi otthonokra és nem utolsósorban a tanárhely­zetre. Természetesen ennek a helyzetnek a felszá­molása és a körülmények megjavítása nem kis feladat és nem is lehet gyorsan megvalósítani. De mivel a harmadik ötéves terv utolsó évébe lépünk, és küszöbön áll a negyedik ötéves terv előkészítése és elkészítése, ennek a problémának

Next

/
Thumbnails
Contents