Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-29

2289 Az Országgyűlés 29. ülése, 1969. december 11-én, csütörtökön 2290 ban, s az az érzésem, hogy a változtatás nagyon jókor jött. Én azt a dolgot szeretném felvetni ilyen vonatkozásban, mivel itt az árproblémáról volt szó, hogy nem játszott-e az közre, nem köz­vetlenül, mert gyakorlatilag a béralap a költsé­gek vonatkozásában igen kis részt tesz ki, de a kihatása a munkafegyelem, a munkaerő-vándor­lás és egyéb vonatkozásában nem járult-e hozzá ahhoz, hogy a vállalaton belüli fegyelemlazulás­sal növekedtek bizonyos termékek árai, tehát nem közvetlen, de közvetett mértékben hozzájá­rultak. Engem borzalmasan meglepett az, amikor a megyében megkérdeztem, hogy 18 100 felvétel yolt és 15 509 kilépő. Vagyis minden harmadik ember megmozdult a megyében. Mi szerencsés helyzetben voltunk a vasműben, mert ott csak 12 százaléka mozgott. De hadd mondjam el még ennél a dolognál, amit Bognár elvtárs a költség­vetés egyik bizottsági tárgyalásán elmondott, hogy a kutatási vonalon foglalkoztak a munka­erővel. Azt mondta Bognár elvtárs, hogy nem úgy tették fel a kérdést, nem úgy kérdezték meg, hogy mennyi a fölösleges létszám, mert arra mindenki nemlegesen válaszol, hanem úgy, hogy mennyivel kevesebb munkaerővel tudnák megoldani a jelenlegi feladatot. Erre Bognár elv­társék visszakapták a statisztikát, s általában 12—18 százalék között szóródtak ezek a számok. Ha ezt a számot beszorzom az iparban foglalkoz­tatottak számával, akkor ez azt jelenti, hogy az országban körülbelül 160 ezer ember volt állan­dóan így mozgásban. Ennek egyrésze természe­tes és jó dolog, de azért a mozgás nagy többsé­gét nem lehet elfogadni. És ma már ott tartunk, hogy egyes iparágak termelési fejlődését gátolja. Ami nagyon jót látok ebben a rendelkezésben, a szabályozó módosításban, az az, hogy elősegíti a kormánynak azt a szelektáló politikáját, amikor már ki kell mondani azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Mert csak ott fognak és lehet felvenni új munkaerőt, ahol az gazdaságos. Mégis, a munkaerő-problémánál, annak el­lenére, hogy ilyen jelenségek következtek be, azért tisztelet és becsület a vállalatoknak, hogy az intenzív fejlesztésről sem feledkeztek meg. Ez megvolt a vállalatok jórészénél a megyénkben is, bár nem olyan mértékben, ahogy kellett vol­na, de azt hiszem, hogy ezzel a dologgal azért úgy kell foglalkoznunk, hogy ezt is el kell is­mernünk. Még egy dolgot azért elmondanék, azért, hogy meg kellene nézni. A megyei statisztikát mondom: Az iparban foglalkoztatottak 19 száza­léka dolgozik normában.* Valahogy úgy van, hogy először megalkuszunk a munkabérre — le­gyen ez most fizikai, segédmunkás, vagy műve­zető, vagy osztályvezető, megalkuszunk a mun­kabérre — és utána mondjuk meg, hogy mi is a munka, s ezért áll elő olyan helyzet, hogy leg­több esetben, ha nagyobb munkát követelünk, akkor azonnal jön a maroktartás, hogy mit tesz­nek még plusz bele. De, hogy azért, amit kap alapként, valamit csinálni is kell — e vonatko­zásban kicsit túlzások is vannak. Egy dolgot engedjenek meg — tisztelt Kép­viselőtársak. A beruházással nem akarok fog­lalkozni, de ahogy Bondor elvtárssal beszélget­tünk az ülés megkezdése előtt, felvetődött ben­nem egy gondolat —, tényleg úgy van, hogy ha­tárt kellene szabni annak, hogy a településfej­lesztések hogyan és milyen irányba történjenek. Azért nem lehet megcsinálnunk, hogy a falvak, a községek, a települések két sor házból állnak, s utána jönnek a képviselőkhöz a problémákkal az emberek, hogy villany, gáz, víz, járda kell kilométerekre. Azért mondjuk ki határozottan, hogy a mezőgazdasági termelést nem a települé­sen kell elvégezni. Erre megvannak az adott te­rületek, és helyes, ha az a település úgy fejlődik és úgy alakul ki, hogy az gazdaságosan a cél­jainknak, a továbbfejlesztés szempontjából is megfelel. Azért nagyon sok bírálat hangzott el, s a vélemények az emberek részéről is úgy nyil­vánulnak meg, hogy az ember kénytelen bizo­nyos esetekben pesszimista hangulatba kerülni. Azért mégis optimista vagyok. Megkérdeztem az Országos Takarékpénztárt olyan vonatkozásban, hogy a panaszkodás ellenére a városunkban ho­gyan állunk a takarékbetét-állománnyal. Enged­jék megmondanom, hogy 1966-ban 99 millió — a többit, a százezreket már nem mondom, ilyen nagyvonalú vagyok (Derültség) — és 1969-ben, november 30-ig bezárólag, 123 millió. Szóval úgy vagyunk, hogy egyik nemzeti sportunk a labda­rúgás, a másik a panaszkodás. De azért a szá­mok mást mutatnak itt, ebben a dologban. (De­rültség.) És itt jön az, hogy nem is élünk olyan rosszul. És amikor azt bíráljuk a mechanizmus­ban, hogy nem dolgoztunk jól, jogos a bírálat, amely elhangzott, de azért az egyik választóm például föltette nekem a kérdést: hát akkor mi a csodából tudtok 79 milliárd forintot beruházni, ha olyan rosszul dolgozunk? Szóval, jobban akarunk dolgozni, az biztos, de azért ilyen vo­natkozásban is bizonyos mértékben erősítenünk kell az új mechanizmus iránti bizalmat. Azért nem csak rossz volt ebben a mechanizmusban, hanem jó is, és véleményem szerint az alapkon­cepció jó, és el kell fogadni. Hiszen az új me­chanizmus megmozgatta a vállalatokat olyan ér­telemben, hogy fedezzék föl mint piacot a saját hazájukat. Ez is pozitívum. A másik dolog a népvándorlásunk volt, ami­kor 160 000 ember mozgott. Ez a második nép­vándorlásunk volt. A szolgáltatás javítására ho­zott kormányhatározat is a mechanizmusból szü­letett. Mit kap az ember a képviselői beszámolón? A problémák zöme erről a vonalról jön. És azért a mechanizmus a vállalati lakásépítést mint az országos gond enyhítését lehetővé tette. Növelte a reform a tanácsok önállóságát, de azért itt engedjék meg, hogy tisztelettel megem­lítsem: a tanácsok választott szervek, és ennek ellenére a minisztériumokból bizonyos burkolt tervutasítások imitt-amott még érződnek, fino­mabb megfogalmazásban, diplomáciai nyelvezet­tel. Le kellene szoktatni erről ezeket a főosztá­lyokat — nem akarok durva szóval élni — arról, hogy egy hatodrangú osztályvezető a végrehajtó bizottság elnökét vagy a végrehajtó bizottságot utasítsa, meg egyebeket csináljon. Ez nem egyez­tethető össze a demokratizmus kiszélesítésével. Tudomásul kell venni azt a jogos bírálatot, hogy nehezen tudjuk megszokni az újat odalent,

Next

/
Thumbnails
Contents