Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2229 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december 10-én, szerdán 2230 ben egyre több boltban jelentkező áruhiány és árellenőrzési munkánk nem kielégítő hatékonysága is. Éppen ezért a tervben és a költségvetésben hozandó határozatok és a mi irányelveink is az ái ellenőrzés fokozása mellett elsősorban arra irányulnak, hogy például a ruházati cikkekben szüntelen ármozgás közepette, de egyre jobban kibontakozzék az ipari és a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek gazdasági versenye. Hogy ha nem is azonnal, de rövid időn belül minden vonalon javuljon az árubőség, vagyis hogy az eladók piacából minél előbb a fogyasztók piaca legyen, még a hiánycikkekben is. Itt arra gondolok, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok egyre inkább rákényszerüljenek — elsősorban gazdasági eszközök és nem parancsok útján —, hogy egyrészről legyen divatos áru, sőt legyen luxusáru is, de másrészről és ezt tartom a leglényegesebbnek — mindig ott legyen a mainál nagyobb bőségben az egyszerűbb, olcsóbb termék is, amelynek a maga kategóriájában nemcsak jónak, hanem ízlésesnek, szépnek is kell lennie. (Taps.) Emellett elsőrendű feladat a vállalatoknál és a kisipari termelőszövetkezeteknél is olyan árpolitika alkalmazása, amely egybevág a társadalmi és — egy kicsit hosszabb távra is tekintve — a vállalati célkitűzésekkel is. Vagyis a többletnyereséget a gyártmányfejlesztéssel, a termelő berendezések jobb kihasználásával, az előállítási költségek csökkentésével, az anyagtakarékossággal, jobb munkaszervezéssel: egyszóval a termelékenység emelésével kell elérni és nem valami manipulációkkal. Tisztelt Országgyűlés! Eddig zömében olyan kérdésekről beszéltem, amelyek a központi szabályozók adta kereten belül elsősorban a vállalati szférában dőlnek el. Szeretnék még a feladatok közül két olyat kiemelni, ahol a minisztériumnak van fokozottabb szerepe. Az egyik a társadalmi érdek, a központi irányelvek és határozatok fokozottabb képviselete, a másik a fejlesztés, elsősorban a negyedik ötéves terv kibontakozásához szükséges koncepciók előkészítése. Nyilvánvaló, hogy a legnyugodtabb gazdasági helyzetben, még a legjobb munkaszervezés közepette is lesznek ellentétek a társadalmi és a vállalati érdekek között. Még inkább fennállhat ez a közeljövőben, amikor csökkentenünk kell a legkülönbözőbb ágazatok vállalataival szemben a még bőven meglevő kivételeket, állami támogatásokat. Ennek arányában gazdasági nyomás fokozásával többet fogunk követelni a vállalati belső gazdálkodás, a vállalaton belüli mechanizmus hatékonyságából, amiben még igen nagy kihasználatlan tartalékok vannak. Hiszen a reform jórésze még csak a vállalati felső vezetés számára jelent ténylegesen új helyzetet. Ennek során egyes vállalatokkal szemben még éleződni fognak az ellentétek. így csak a mechanizmus mutatja majd ki, melyek azok a vállalatok, amelyek a versenyben jelenlegi gyártmányösszetételük, belső munkaszervezettségük és felszereltségük állapota mellett nem elég hatékonyak. Hogy melyek ezek az üzemek, azt a vállalati belső vezetésnek, felső vezetésnek kell elsősorban megnéznie, de a vállalatokra vonatkozólag nagyobb határozottságra, kezdeményezésre van szükség a minisztérium részéről is. Vizsgálataink során persze kiderülhet, hogy egyes vállalatokat — mint például a Hazai Pamutszövő Gyárat, ahol szanálást rendeltem el — érdemes még állami pénzügyi eszközökkel is átsegíteni a nehézségeken. A munka hatékonyságát azonban társadalmi méretekben csak akkor tudjuk növelni, ha az ilyen és hasonló érdekösszeütközések esetén az eddiginél következetesebben állunk ki az illetékes párt- és társadalmi szervekkel együtt a magasrendű érdek elsődlegessége mellett, és nem a kivételek engedélyezése mellett döntünk, noha ez általában hálátlanabb és népszerűtlenebb feladat lesz is. Több megértést kell, helyesebben nemcsak megértést, hanem a mechanizmus szelektív rendszerének őszinte elfogadását kell kérnünk az állami vállalatok élére kinevezett igazgatóktól is. Tudjuk persze, hogy ők talán a legnehezebb helyzetben, a közvetlen összeütközések első tűzvonalában vannak. Abból azonban nem engedhetünk, hogy mint a dolgozó nép összességét, a tulajdonosokat képviselő állam megbízottai, a társadalom egyetemes érdekeit is képviseljék. Éppen ezért minden területen központi kérdésként vetődik fel ezzel kapcsolatban is a vezetés színvonalának emelése. A gazdasági reform előkészítő és kezdeti szakaszában a gazdasági és a társadalmi szervekben dolgozó vezetők, mi magunk és munkatársaink nagy része is, még a rutin, a korábbi lendület segítségével túljutottunk. Nyilvánvaló azonban, hogy rövidesen — szerintem legkésőbb a negyedik ötéves terv kezdetéig — el kell jutni egy sokkal magasabb, József Attila szavaival élve nem középiskolás fokra, hanem az egyetemi szintre is. Ezért a könnyűiparban lehetőségeket igyekszünk biztosítani a vezetési ismeretek és ezen belül az ország helyzetére vonatkozó adatok elsajátításához. Ennek jó iskolai rendszere a politikai vezetőképző tanfolyamok. Persze kiderülhet az is, hogy egyes vezető elvtársak az új ismereteket sem képesek már az új követelményeknek megfelelően alkalmazni. Ilyenkor nagyon emberien, de következetesen sor kerülhet váltásokra is, mind a személy, mind — és még inkább — az egész ügy érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Bár még csak 1970 küszöbén állunk, a minisztérium munkájában egyre inkább a távlatokkal, a negyedik ötéves terv koncepciójának előkészítésével foglalkozunk. A következő ötéves tervben mind a ruházati, mind a lakáskulturális, mind pedig a papír- és nyomdaipari cikkek irányában évenként átlag 4—8 százalékos ütemben növekszik a belföldi többletigény. Éppen ezért az Országos Tervhivatallal együtt egy nagyobb méretű, általános textilruházati rekonstrukciós tervet készítünk, amelynek keretében a gazdasági módszerekkel, a szabályozók megfelelő módosításával segíteni akarjuk, hogy korszerűbb gyártmányés gyártásösszetétel alakuljon ki, elsősorban a szintetikus és más vegyi szálak fokozottabb felhasználásával.