Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-28

2215 Az Országgyűlés 28. ülése, 1969. december lO^én, szerdán 2216 rintem is igen tervszerű, megfontolt, koordinált tevékenységre vall az előbbi évekhez viszonyítva, mind a kormány, mind a parlament bizottságai, mind a képviselőcsoportok össztevékenysége következtében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 26—28-i ülésén nagy jelentőségű határozatban összegezte és szabta meg 1970 főbb gazdasági feladatait. Elemezte életszínvonalunk alakulását 1969-ben, külkereskedelmünk mérlegét, a belkereskedelem mai helyzetét, s az eredmények mellett azokat a fogyatékosságokat, amelyek néhány fontos árucikk hiányában, illetve egyes árak emelkedésében jelentkeznek. Engedjék meg a tisztelt elvtársak, hogy a képviselőcsoportok és állandó bizottsági tagok által a legutóbbi megbeszélésen felvetett problémára hivatkozzam. Akkor ugyanis felvetődött egy nagyon komoly hiánycikknek, a cementnek a problémája, ami valóban rendkívül nagy akadályozó tényező a tervszerű munkában. Amikor ez a kérdés felvetődött, azt a választ kaptuk, hogy bizonyos vállalati igazgatói hanyagságokról van szó. Ha csak egy vállalati igazgatónál merült volna fel ez a hanyagság, akkor el lehetne ezt hinni, de utána nézve a dolgoknak — sajnos — meg kell mondanom, hogy nemcsak hanyagságokról, hanem komoly problémáról van szó. Csak ennek az egy cikknek, a cementnek, mint építőipari anyagnak a hiánya nagyon komoly mértékben akadályozhatja és akadályozza is a tervszerű munkát. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1970-es év költségvetési bevétele meghaladja a 168 milliárd forintot, kiadása pedig a 170 milliárd forintot, a hiány 1890 millió forint. De ez a hiány még ilyen nagy összeghez viszonyítva sem valami örvendetes tény. Ez a költségvetési hiány mutatja, hogy megnőtt néhány olyan állami kiadás, amit kormányunk kénytelen magára vállalni. Említhetném a napokban megjelent kormányintézkedést a szarvasmarha felvásárlási árának felemeléséről, s ugyanígy szólhatnék a tej felvásárlási árának emeléséről is. Ezt a dotációt államunk fedezi, ez jelenleg nem érinti a fogyasztókat, a dolgozó embereket. Az elmúlt napokban azonban az emberek elég sokat beszéltek és még mindig beszélnek bizonyos áruféleségek, például a zsír, a hús, bizonyos ruházati cikkek árának emeléséről és ezenkívül a lakbérek emelkedéséről. Voltak olyan jól értesültek, akik már konkrét összegeket is említettek az áremelkedésekkel kapcsolatban, mint amelyeket már el is határoztak. Milyen jó, hogy ezeknek az úgynevezett jól értesülteknek ezúttal nem lett igazuk, mert ebben nemcsak az élet és a helyzet meg nem felelő ismerete jelentkezik náluk, hanem sok esetben rosszindulat, ellenséges megnyilvánulás is fennforogni látszik. Világosan kell azonban látnunk, hogy ebben a vonatkozásban vannak rendezetlen dolgok, amelyeket bizonyos időn belül kormányszinten is rendezni kell. Viszont az is igaz, hogy az említett gondokat, problémákat többféleképpen lehet rendezni. Szerény véleményem szerint mégiscsak az lenne a legjobb megoldás, ha az iparban, a mezőgazdaságban, a közéletben mindnyájan még jobban kihasználnánk az új mechanizmus adta lehetőségeket, jobban élnénk a közgazdasági szabályozókkal, s az illetékesek még többet, még lelkiismeretesebben foglalkoznának a termelés ütemének növelésével, a termelékenység fokozásával. Azt hiszem, ezek a tényezők lehetnek a döntők az említett problémák elsődleges megoldásában. Tisztelt Képviselőtársaim! Az is igaz, hogy manapság sok szó esik az üzemi demokrácia fejlesztéséről. Ez szerintem is nagyon fontos dolog, amikor a szocializmus alapjai lerakásának befejezésénél tartunk, de azt hiszem, az is igaz, hogy mind kevesebbet beszélünk és főleg teszünk a munkafegyelem megjavításáért, a termelékenység növeléséért és sokszor még igazat kapnak a vándormadarak, a lógósok. Egyszer-egyszer a vándormadarak még jobban is járnak, ha munkahelyüket elhagyják a sok károkozás után. Ha ezek a negatív tényezők nincsenek is említve a költségvetés elemzésénél, azért jó lenne, ha közéletünk ezzel a ténnyel számolva a negatív jelenségek kiküszöbölésére intézkedést tenne, ami az ország mérlegében biztosan pozitívan jelentkeznék. Ezekről az országos és a területeket is érintő gondokról nem azért beszéltem tisztelt képviselőtársaim előtt, mintha Zala megyében nem lennének megoldatlan problémák és gondok — mert vannak ilyenek! Hiszen a legutóbbi időben, amikor Zala megye költségvetését tárgyalta képviselőcsoportunk, akkor több olyan tennivaló merült fel, amely komolyan foglalkoztatja a mi vezetésünket. Példának említhetem: a negyedik ötéves terv elejére várhatóan a legégetőbb foglalkoztatási gondjaink megszűnnek, de a falvakban jelentkező — főleg női — munkaerő foglalkoztatása továbbra is feladatot jelent a megyéből való elvándorlás tekintetében is. Említhetném, hogy megyénkben sajátos problémaként vetődik fel az, hogy az olajbányászatnak a megye iparában betöltött szerepe viszszaesése miatt nagyobb létszámú munkaerő szabadul fel. Ezért javaslom a bányavidéken történő ipartelepítés támogatásáról szóló rendelkezést — ha lehet — e területre is kiterjeszteni. Ugyancsak komoly gondként vetődik fel megyénk szociális és kulturális ellátása, amely nagyrészt a tanácsi költségvetés helyzetének a függvénye. Ez általában eléri, vagy megközelíti az intézményi ellátás színvonalát, illetőleg az országos átlagot. Továbbra is jelentős azonban a lemaradás — nemcsak az országos átlaghoz, hanem a mutatkozó igényekhez képest is — a kórházi és rendelőintézeti ellátásban, az óvodai és napközi otthoni férőhelyekben. Pedig egészségügyi vonalon a megyei kórház bővítése sok mindent segített. Az említett szükségletek általában beruházás-igényesek, így helyi erőforrásokból történő megvalósításukra rendkívül korlátozott a lehetőség. Azt is tudjuk, hogy az elmaradás felszámolása nem egyéves feladat, de bízunk abban, hogy mint eddig is, az országos szervek — népgazdasági erőforrásaink növekedését figyelembe véve — a negyedik ötéves terv folyamán biztosíthatják számunkra is e gondok enyhítését. Befejezésül azt is el kell mondanom, hogy megyénk kommunális ellátásának helyzete rend-