Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2147 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969 földi és hazai anyaggyűjtés és értékelés a tör vényjavaslat kidolgozásával párhuzamosan folyt, sőt az egyes témákra tanulmányok és jogszabálytervezetek is készültek. A törvényjavaslat elfogadása után válik esedékessé a tervezetek tárcaközi egyeztetésre való kibocsátása. Minden intézkedést megtettünk a végrehajtási jogszabályok előkészítésének meggyorsítására, lehetőleg az év végéig való kiadására. Azt tervezzük, hogy a törvény hatálybalépésének időpontjára a gázenergiára vonatkozó valamennyi jogszabály gyűjteményes formában is az érdekeltek rendelkezésére álljön. Számítok arra, hogy a társfőhatóságok és az illetékes szakszervezetek a gázenergiatörvény végrehajtásához messzemenő segítséget nyújtanak. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat összhangban áll pártunk és kormányunk energiapolitikai koncepciójával, kedvezően befolyásolja a szénhidrogének tervszerű és arányos felhasználását és a gázipar fejlődését, végül közvetlenül nagymértékben fogja segíteni hazánk és népünk anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedését. Erre tekintettel ismételten kérem a törvényjavaslat megvitatását, majd a beterjesztett formában való elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Vida Miklós képviselőtársunknak, a törvényjavaslat együttes bizottsági előadójának adom meg a szót. 4 VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A gázenergiáról szóló törvényjavaslat szorosan illeszkedik az utóbbi évtizedben alkotott ipari törvények, így a bánya, vasút, építési, erdő és villamosenergia törvény sorába. Célja és feladata az, hogy a gázenergiára vonatkozó alapvető jogi kérdések rendezésével teljesebbé tegye a gazdasági élet törvényszintű szabályozásának rendszerét és elősegítse a népgazdaság fejlődésének és a lakosság életszínvonala növelésének fontos programját. A gázenergia és a gázszolgáltatás Magyarországon több mint 110 éves múltra tekinthet viszsza. 1856 decemberében gyulladtak ki először a gázlámpák Pest utcáin. Ekkor kezdődött meg a vezetékes gázszolgáltatás egy külföldi gáztársaság égisze alatt. Fokozatosan az ország más városaiban, így Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Székesfehérvárott, Győrött, Sopronban, Szombathelyen, Szegeden és Baján is megindult a szénalapú gázgyártás és ellátás. Ebben az időben a gázt még csak világítási célokra használták. A .műszaki fejlődés, a lakossági, ipari igények és a kényszerítő gazdasági hatások révén azonban a gázenergia előállítása és felhasználása is végigjárta a fejlődés szükségszerű és törvényszerű útját. Az utcák világítása után a lakások konyháiban a sütés-főzés lehetőségét szolgáltatta, majd a fürdőszobák melegvíz készítését és fűtését, a legutóbbi időkben pedig az ipar jelentős energiaellátása mellett a táv- és tömlbfütések útján is a lakások szobáinak fűtését, a városok levegőjének szennyeződésmentes hőellátását biztosítja. A gáznak, mint gazdaságos energiahordozóngpk a felhasználása, ahogy az a törvényjavaslat szeptember 25-én, csütörtökön 2148 indokolásában és a miniszter elvtárs tájékoztaójában is szerepel, egyértelműen fontos népgazdasági és lakossági érdek is. Ha csak azt /esszük figyelembe, hogy a szénhidrogének felíasználásával az 1965. évi állapothoz viszonyítva 970-ben az évenkénti felhalmozódást is figyerembe véve 2,5—3, 1980-ban pedig 5,5—5,8 miliárd forint évi megtakarítást eredményez, ak:or ebből is látható, hogy az ily módon megta,„-^4.1. ^„„^ s~oei»Tista énítésünk más fontos területein jelentős fejlesztéseket tesz lehetővé. Azt, hogy a gázenergia szerepe a gazdasági életben milyen jelentős, már a régebbi időben is hamar felismerték az illetékes gazdasági és politikai szervek és igyekeztek is azt az ásványolaj félékről és a földgázról szóló 1911. évi VI. törvényben érdekeiknek megfelelően érvényre juttatni. Az egész országban, de elsősorban budapesti vonatkozásban voltak kirívóak a tőkések ama törekvései és gyakran manipulációi, amelyek a lakosság és a nép érdekével szemben a gázenergia értékesítéséből származó előnyöket a saját maguk céljára kívánták hasznosítani. Már az 1900-as évek körül jó lehetőséget, üzletet láttak a városatyák a gázszolgáltatásban és ezért a szerződéskötéseknél erre rendkívül ügyeltek.

N 1902-ben a főváros a gáztársulattal új szerződést kötött, amely a társulat részére nagy hasznot biztosított. Ebben az időben Bécs városa már házi kezelésbe vette a gázgyárat. A tőkések viszont a községesítéstől félve a szerződésben olyan kikötéseket tettek, amelyekkel a városi kezelésbe vételt komoly anyagi feltételekhez kötötték. Hogy milyen nagy jelentősége volt ennek a küzdelemnek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1909-es községi választásokon ismételten polgármesterré választott Bárczy István programjának egyik fő tézise a közszolgáltató üzemek községi kezelésbe vétele volt. Büszkén hivatkozott arra, hogy mint legidőszerűbb és legfontosabb, a gázgyár községesítése megtörtént. Nagy port vert fel a gázgyár megváltási árának megállapítása és ezen keresztül a gázgyári tőkések megvesztegető tevékenysége. Jellemzésül Sándor Pál országgyűlési képviselő tanúvallomását idézem, aki bizottsági tag volt ebben az ügyben: ,,Sok gazdag ember van Budapesten, aki ilyen módon jutott vagyonhoz. Most is járnak a gázgyár részéről nem egyhez és nagyobb összegeket kínálnak fel egyes bizottsági tagoknak azért, hogy a gázgyár meg ne váltassék." Persze a lakosság szempontjából nem sokat változott a helyzet azzal, hogy a gáztársulatok kezéből a városatyák kezébe került 1910-ben a lakosság gázellátása. A gázgyár megváltási összege meghaladta a 20 millió koronát és az átvétel utáni évekre négy millió korona hasznot terveztek, viszont nem lett olcsóbb a gáz ára, nem lett jobb a gázgyári munkások helyzete, sőt míg a magánvállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy 1913. január elsejével felállítja a munkás nyugdíjintézetet, a főváros ezt a kötelezettséget nem tette magáévá. Említésre méltó, hogy elsősorban saját érdekeik biztosítására és monopol helyzetük rögzítésére már