Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-27
2117 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. is tudom, hogy kérni könnyű, mert semmibe sem kerül. Mégis indokoltnak tartom a javaslat megfontolását. Javaslom, hogy a MÉM a tanácsok és a területi szövetségek bevonásával tegye pontosabbá, megbízhatóbbá a mezőgazdasági szakmunkásszükséglet felmérését. Csak azokat a valóságos igényeket vegyék figyelembe, amelyek megfelelnek a technikai fejlődés ütemének. Szükségesnek tartom és javaslom, hogy a MÉM dolgoztassa ki és széles körben ismertesse az egyes mezőgazdasági szakmákra vonatkozó meghatározott követelményeket és igényeket tartalmazó szakmai szinteket. Helyesnek tartanám, ha a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a növényvédelemhez hasonlóan más területeken is előírná — ahol ezt a körülmények indokolják és lehetővé teszik — a mezőgazdasági szakmunkások kötelező alkalmazását. Végül szükségesnek tartom, rendezze a minisztérium a bázis gazdaságok és az iskolák közötti kapcsolatot abból a szempontból, hogy, az iskolai gyakorlat célját szolgáló üzemek, berendezések, eszközök használata, illetve a gyakorlati képzést szolgáló termelő tevékenység valamilyen formában határolódjék el a gazdaság egészétől. Szükséges,, hogy a gyakorlás közben elkerülhetetlenül előforduló veszteségek, termés- és állati termékkiesések ne befolyásolhassák a bázisgazdaságok jövedelmének alakulását. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban — felszámolásuk érdekében — a problémákat állítottam előtérbe. A nehézségek mellett azonban tényként kell megállapítani azt is, hogy a magyar mezőgazdaságban dolgozó szakmunkások száma az 1960. évinek több mint százszorosára emelkedett. Emellett az is igaz, hogy az említett gondok azért léteznek, sőt egyáltalán azért létezhetnek, mert a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek sikerrel „vették" az első akadályt, és ma egy új fejlődési szakasz, a nagy eszközigénnyel járó iparosodás szakaszának kezdetén állnak. A törvényjavaslatot előzetesen megismer ők véleményét megyénk egyik szakmunkásképző intézetének igazgatója így határozta meg: „a törvény áttanulmányozása után úgy érezzük, hogy helyére teszik a szakmunkásképzést, kérjük, hogy képviselő elvtárs támogassa a törvényjavaslatot." Hiszem, hogy a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása esetén hatékonyan elő fogja segíteni a népgazdaság, és ezen belül a mezőgazdaság fejlődési ütemének gyorsítását is. Ezért örömmel és teljes egyetértéssel teszek eleget az idézett kérésnek: a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot támogatom, elfogadom és végrehajtását elősegítem. (Taps.) ELNÖK: Varga Zsigmond képviselőtársunk felszólalása következik. VARGA ZSIGMOND: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat méltatását előttem szólott képviselőtársaim súlyának, jelentőségének megfelelően elvégezték, velük teljes mértékben egyetértek. Egyetértek továbbá az oktató-nevelő munka javítására, az ezt elősegítő tárgyi feltételek sürgető megteremtésére .vonatkozó elképzelésekkel és javaslatokkal, •94 szeptember 25-én, csütörtökön 2118 s ezeket támogatom. Igen helyes a miniszteri expozéban elhangzott gondolat a leány szakmunkástanulók fokozottabb képzési lehetőségének biztosítására. A nők az élet számos munkaterületén bizonyították teljes értékű egyenjogúságukat, több, bővebb lehetőséget kell tehát nyújtani számukra a szakmunkásképzésben is. Békés megyei képviselőcsoportunk megtárgyalta a törvényjavaslatot és körvonalazta az ezzel kapcsolatos megyei feladatokat. Igen hátrányos helyzetből indulunk. Országos vonatkozásban az ipari munkásság 42 százaléka szakmunkás, nálunk 25,8 százalék. Tanulólétszámunk több mint ötszörösére emelkedett, ennek következtében tantermi leterheltségünk az országos 140 fővel szemben 170 fő. Tanműhelyi képzési lehetőségünk csak 20 százalékos, otthonférőhely öt százalék. Az iparilag elmaradt megyék iparfejlesztésére vonatkozó párt- és kormányhatározatok fokozatos megvalósulása és a Munkaügyi Minisztérium segítőkészsége nyomán történtek ugyan hasznos intézkedések, amelyért köszönetet mondunk,' de közös erőfeszítéseinket a jövőben fokoznunk kell. Tisztelt Országgyűlés! Csoportülésünk egyöntetű véleménye szerint a szakmunkásképzés szervezete nagyon széttagolt. Helyes lenne egy megyei középszervet létrehozni a szakmunkásképző iskolák és a különböző minisztériumok között a tartalmi és tárgyi feladatok megfelelő koordinálására, az oktató-nevelő munka színvonalának emelésére, egységesebbé tételére. Egy ilyen koordináló szerv munkája nyomán megjavulna például megyénkben a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóknak a többiekhez viszonyított 'mostohább helyzete. Vagy jó koordináló tevékenységgel az út-, híd- és vízügyi szakközépiskolából kiváló, megszűnő vízügyi középkáderképzés helyébe léphetne egy önálló vízügyi szakközép- és szakmunkásképző iskola. Az Országos Vízügyi Hivatal eddig is igen hatékonyan támogatta Békés megye vízügyi problémáinak megoldását, feltehetően a jövőben is szívesen segít terveink megvalósításában. Ez az intézkedés eredményesen segítené a megye egyre növekvő öntözéses gazdálkodását, de jól egészítené ki a szarvasi felsőfokú vízügyi képzést is. Egyetértek végül a mezőgazdasági szakmunkásképzés hatékonyságának növelésével. Fokozatosan általánossá kell tenni a mezőgazdaságban is, hogy a munkakörök legyenek szakmai képzéshez kötve, mint ahogy például a növényvédelem terén már megvan. Ugyanezt segítené, ha a szakosított telepekhez nyújtott állami támogatást megfelelő szakmunkáslétszámhoz kötnénk. Tudom, máról holnapra nem valósítható meg a szakmunkásképzés igényeinek minden irányú optimális kielégítése. A törvényjavaslat, mint alapdokumentum, jó, előremutató, a haladást szolgálja. Az eredményes szakmunkásképzés kulcsa most már a jól összehangolt tárcaközi munka mind 'költségvetési, mind szervezési vonatkozásban. Kulcsa továbbá az oktatógárda, a pedagógusok lelkes munkája, és nem utolsósorban a szakmunkás-tanuló ifjúság öntudatos, felelősségteljes, hazafiságtól fűtött, becsületes munkája. Űj törvényünk végrehajtását, valamint vá-