Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1681 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1682 rünkben. Ez a megállapítás nemcsak vállalataink életére vonatkozik, hanem azokat a változásokat is tükrözi, amelyek kutató intézeteink egy részében, mindenekelőtt az ipari kutatásokkal foglalkozó intézetekben végbementek és ma már gyümölcsözően működnek. Ügy gondolom, hogy a változtatást, az új törvény alkotását indokolja az is, hogy hazánk •egyre intenzívebben bekapcsolódik a nemzetközi együttműködésbe. Tekintettel kell lennünk e törvény alkotásakor arra is, hogy ez a nemzetközi együttműködés növekedhessek, zavartalan legyen. Alkalmazkodjunk a nemzetközi szokásokhoz és ennek eredményeként, a kölcsönös előnyök alapján segítsük tudományunk, gazdaságunk, országunk fejlődését. Nemzeti jövedelmünk olyan hányadát fordítjuk kutatási, fejlesztési tevékenységre, amely nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét, de országunk méretei követelik és sürgetik a nemzetközi műszaki tudományos életbe való egyre nagyobb mérvű bekapcsolódásunkat. Ügy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat mindezeknek a követelményeknek megfelel és — a részletkérdéseket most nem elemezve — alkalmas arra, hogy segítse szocialista fejlődésünket mind a találmányok belföldi szabályozásának kérdésében, mind pedig a nemzetközi együttműködésben. A törvény benyújtásakor, tárgyalásakor két kérdésre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy tudományirányítási és kutatási rendünk az új mechanizmus kapcsán részlegesen, de alapvetően megváltozott; a másik pedig az, hogy e kérdésben intenzív, széles körű, a szakemberek nagy körére kiterjedő munka folyik új irányelvek, új irányítási rend kidolgozása céljából. Hogyan érinti az új gazdasági mechanizmus bevezetése kutatási életünket? Alapvető változás tulajdonképpen az ipari kutatások területén következett be, ahol — mint ismeretes — áttértünk a kutatási megrendelések rendjére, arra, hogy az ipari gyakorlat szükségletei közvetlenül rendelések formájában irányítsák az ipari kutató intézetek alkalmazott kutatási tevékenységét. Az eddigi jelek szerint a változás — kezdeti nehézségeitől eltekintve — bevált, és a kutató intézetek munkája közelebb került az üzemek szükségleteihez, vagy úgy is mondhatjuk, a társadalmi szükségletekhez. A gazdasági mechanizmus reformja arról is gondoskodott, hogy a kutató intézetek rendelések formájában történő irányítása ne váljék egyoldalú, prakticista, rövid lejáratú tevékenységgé, és ezért a vállalati rendelések mellett az ágazati minisztériumok rendelései és országos méretekben — távlati feladatokban — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság rendelései is befolyásolják az ipari kutató intézetek munkáját. Jelenleg becslésszerűen úgy alakult a helyzet, hogy az iparban folyó összes kutatási és fejlesztési munka pénzügyi fedezetének kereken kétharmadát közvetlenül a vállalatok fedezik, a többi egyharmad rész népgazdaságilag átfogóbb és távlatibb jellegű feladatok biztosítására a tárcák és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság rendelkezésére áll. Nehéz elbírálni, hogy ez az arány helyes, vagy helytelen. Ügy gondoljuk, hogy több év tapasztalatai alapján lehet majd az arányokon megfelelően módosítani. A mezőgazdasági kutatásokban a mezőgazdaság más jellege miatt ezt a rendszert nem vezettük be, üzemi rendelések e téren nincsenek, a kutatások irányítója a minisztérium, és részben — országos átfogó kérdésekben — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. A változás lényege a mezőgazdasági kutatásban az, hogy míg korábban az intézetek anyagi ellátása általánosságban történt, most egyre inkább uralkodóvá válnak a minisztérium témánkénti megrendelései, tehát a munka tartalmi irányítása a pénzügyi eszközök juttatásával egyidejűleg. Az úgynevezett alapkutatások kérdésében, ami mindenekelőtt az akadémiai intézményekre vonatkozik, olyan gyökeres változás, mint az előbb elmondottakban, nem következett be. Egyszerűsítéseket, nagyobb mozgékonyságra alkalmas rendelkezéseket vezettünk be, de a munka irányítását a pénzügyi ellátás és a szerződéses rendszer közvetlen módszereivel e téren nem alkalmaztuk. Valószínűnek látszik, hogy ezen intézményeknél ez a módszer, tehát a szerződéskötés, az igénylők közvetlen pénzügyi ráhatása az alapkutatással foglalkozó intézményekre nem is volna célravezető, hiszen az ott folyó munkák hosszabb időre szólnak, nem járnak közvetlen, a termelésben azonnal hasznosítható eredményekkel, hanem egész műszaki és kutatási életünk hátterét, tudományos alapját, alátámasztását jelentik. Az eddigi elemzések alapján úgy gondoljuk, hogy az úgynevezett alapvető kutatások területén nem helyes hasonló rendszert bevezetnünk, mint az alkalmazott kutatásoknál, tehát nem helyes a szerződések rendszerét uralkodóvá tennünk. Mindez persze nem akadályozza ezen intézményeknél, hogy kapacitásuk egy részét konkrét rendelésekkel terheljék le, de ezt inkább mellékterméknek, helyes kivételnek minősíthetjük, a munka alapvető része, nagyobb hányada nem azonnali, közvetlen szükségletek kielégítésére, hanem egész műszaki, fejlesztési és tudományos életünk elméleti alátámasztására kell, hogy rendelkezésre álljon. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága úgy vélte helyesnek, hogy bár a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán létrejött változtatások tudományos és kutatási életünkben helyes irányban hatottak, de tudományos életünk egészének sok más kérdését is meg kell oldani és ezért úgy határozott, hogy az ezzel kapcsolatos tennivalók is kidolgozásra kerüljenek. Az elhatározás időben történt. Tudománypolitikánk, tudományirányítási rendszerünk, tudományos terveink rendje és sok más, e kérdéssel kapcsolatos kialakult módszerünk e nélkül elmaradna a gyors fejlődés üteme, korunk műszaki, tudományos forradalma mögött. Szükségszerű felülvizsgálni munkánkat, módszereinket, hogy helytálljunk és megfeleljünk napjaink követelményeinek. 73 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ