Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2097 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969 '. szeptember 25-én, csütörtökön 2098 szakmunkásképzés megyei és iskolai gazdáinak néhány véleményét. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy előbb röviden tájékoztassam Zala megye szakmunkásképzésének helyzetéről. Megyénk a felszabadulás előtti elmaradottságból kiemelkedett. Sok segítséget kaptunk a kormánytól, egyes minisztériumoktól, ezért itt is köszönetet mondok. Tanácsi, szövetkezeti iparunk a magunk erejéből és a felsőbb szervek segítségével szintén jelentősen fejlődött. Ezzel együtt jár, hogy fokozódik a munkaerő-szükséglet és a szakmunkásképzés emelésének igénye. A megyei tanács, a városi tanácsok és az oktatási tanács az igények kielégítését sürgetve, a fejlesztést anyagilag is támogatva több ízben tárgyalta a szakmunkásképzés helyzetét. A tanulólétszám rohamos emelkedését ugyanis nem követte a képzés tárgyi feltételeinek megfelelő biztosítása. Zala megyében az általános iskolát végző fiatalok száma az elmúlt évben 4200 volt. A fiatalok emelkedő száma miatt a megyében levő tantermek, a munkahelyi és a kollé.giumi ellátás rendkívül gyengének bizonyult. A különféle főhatóságok felügyelete alatt működő szakmunkásképző iskolákban összesen 4799 tanulót képeztek. A fiatalok 80 százaléka a Munkaügyi Minisztérium iskoláiban tanult. Az elmúlt oktatási évben a tanulók 10,9 százaléka volt lány. A megyében MÜM-irányítással két önálló szakmunkásképző iskola van: a 407. számú zalaegerszegi és a 406. számú nagykanizsai. A zalaegerszegi intézet „C" típusú, 70-féle, főleg építő- és vasipari szakmákban biztosítja az utánpótlást. Az iskola tanulólétszáma a múlt évben 1930 volt, közülük 9.3 százalék lány. Az iskolának ez év szeptember 1-től kezdve 16 tanterme van, amely kielégíti az igényeket. Az otthon 260 főt fogad be. Tanműhelye nincs, a csoportos oktatás kialakítására kedvezőtlenek a lehetőségek. Az intézethez tartozik öt kis létszámú iskola, ezek járásszékhelyeken és olajtelepeken vannak. Irányításuk, ellenőrzésük, a megyeszékhelytől különböző irányban való elhelyezkedésük és távolságuk miatt is nehézségbe ütközik. A nagykanizsai 406-os számú szakmunkásképző intézet D típusú, több mint 60 szakma tanulóit oktatta két saját és három bérelt tanteremben zsúfoltan, mostoha körülmények között. Ezekben a napokban költözik az iskola új épületbe, ahol 16 tanterem várja a tanulókat. Köszönet érte a minisztériumnak. A tanulólétszám évente 3—4 osztállyal emelkedik. Az elmúlt évben 44 osztály működött 1414 tanulóval, 13,4 százalékuk leány. A fiatalok 50 százaléka beiáró. A tantermi zsúfoltság, az otthon- és tanműhely-hiány nehezítette a hatékony oktatónevelő munkát. A most már elégséges számú tanterem könnyebbséget hozott, de minden gondot nem oldott meg. Az 1969—70. tanévre még nincsenek végleges statisztikai adatok, azt azonban meg lehetett állapítani, hogy csak az állami iparban a felvételi tervekhez képest 140 tanulóval kevesebbet lehetett beiskolázni. Ennek nemcsak az az oka, hogy bizonyos szakmákra — építőipar, öntő, hegesztő — a szükségesnél kevesebb a jelentkező, hanem az is, hogy az* iskolától távol lakó és e szakmák közül életpályát választó fiatalok tanulóotthonban nem kaphatnak helyet, mert ilyen nincs Nagykanizsán. Az 1968-as statisztika szerint az intézetben tanult 1414 fiatal közül 39,5 százalék lakott szüleinél Nagykanizsán, 10 százalék albérletben és munkásszálláson, 50 százalék volt a bejáró és még ágyrajáró is volt fél százalékban. Az olyan tanulóknak, akiknek albérleti díját a szülők nem tudták vállalni és naponta utaztak be a városba, a következő időkben kellett felkelniük: hajnali három és négy óra között 3 százaléknak, négy és öt között 26,5 százaléknak, öt és hat között 46,5 százaléknak, hat és hét óra között 24 százaléknak. Ezek a tanulók 21 és 22 óra között érkeztek haza 64,5 százalékban, 22 és 23 között 28,5 százalékban, 23 és 24 óra között 6,5 százalékban és éjfél után fél százalékuk. Elképzelhető, hogy a városiakkal ritkán egyenlő feltételekkel induló falusi fiatal a fizikai munka után minimális pihenéssel milyen aktivitással tud részt venni a gyakorlatokon és milyen figyelmet tud tanúsítani az elméleti oktatáson. A közlekedési eszközre való várakozás ideje alatt némelyikük nem kívánatos társaságba kerül, s ennek rossz hatása esetleg életútját is rossz irányba tereli. Megyénk két szakmunkásképző iskolájában a tanterem most már biztosítva van és ez a körülmény feltétlenül növeli az eredményeket. Ahhoz azonban, hogy a kívánt szintre kerüljenek, elengedhetetlenül szükséges Nagykanizsán egy 250 személyes otthon megépítése. Zalaegerszegen 1970. szeptember elsejei indulással körülbelül 360 vasipari tanuló B-tagozaton való képzését lehet majd megoldani egy 120—130 munkahelyes tanműhelyben. Ugyanilyen létszámra méretezett tanműhely Nagykanizsán is szükséges. Nagyon bízunk abban, hogy a negyedik Ötéves terv fejlesztési előirányzatában szerepel majd ennek megépítése. A korszerűen felszerelt iskola és tanműhely, valamint az iskolai és tanműhelyi foglalkozás után a kulturált elhelyezést, a szabad idő okos kihasználását nyújtó otthon a színvonalas oktató-nevelő munka bázisa lehet. Ahhoz, hogy ezekből az intézményekből politikailag tisztán látó, szakmailag jól képzett és művelt szakmunkások kerüljenek ki, a tárgyi feltételek biztosítása még nem elegendő. A személyi feltételeket az iskolának kell megteremtenie. Szerepe nő a vállalat keretében folyó gyakorlati oktatásban is, ahogyan ezt a törvényjavaslat indokolásában olvastuk. A törvényjavaslat második részében, a 10. § (2) bekezdése szerint a gyakorlati képzést, ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az iskola biztosítja. Természetesen törekszik arra, hogy szakmai, politikai, pedagógiai téren egyaránt megfelelő oktatót kapjon, aki tanít, nevel és példakép is tud lenni a fiatalok előtt. El tudja-e érni ezt a célját az iskola? Nehezen. A felsőfokú technikumot végzett fiatal szakoktatók kezdő fizetése például 1200 forint, amihez 200—300 forint pótlék járul. Ez kezdésnek nem éppen rossz, de a jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint ez a fizetés nagyon lassan emelkedik. Az iskola megkívánja a mű-