Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2091 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2092 nye, helyesebben ennek is volt sok köze ahhoz, hogy a nagyipar az elmúlt négy-öt évben szakmunkáshiánnyal küzdött és ez így van ma is. Ezért javaslom a kormány illetékes szerveinek, hogy a negyedik ötéves tervvel egyidoben a szakmunkásigény országos, munkaerő jellegű és egyéb jellegű, majd ezen kívül és belül, megfelelő helyi, konkrét igények felmérésével, meghatározásával egyidejűleg a nyolc általános iskola elvégzése után megfelelő arányú MŰM intézeti beiskolázást biztosítson és ennek teremtsék meg az anyagi, műszaki, fejlesztési stb. konkrét feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a fizikai szakmunkás-utánpótlás biztosítását korszerűbb színvonalon a javaslat szerint biztosítottnak látom és majd az új törvény szerint intelligensebb, képzettebb szakmunkásokkal fogunk rendelkezni, egyben a középvezetés utánpótlását is biztosítja a javaslat, ezért a törvényjavaslatot általában és részleteiben jónak tartom, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) , ELNÖK: Következő felszólaló Szurgyi 1st-, vánné képviselőtársunk. SZURGYI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottak sokoldalúan alátámasztották és bizonyították, hogy nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik előttünk. Napjainkban már nincs olyan munkaterület, ahol a szaktudás, a szakmai hozzáértés ne lenne fontos, alapvető követelmény. A hozzáértés, a szakmaismeret nemcsak az íróasztal mellett, az irányító munkában szükséges, hanem az üzemek munkapadjai egyre korszerűbb gépei, automatikus berendezései mellett is éppen úgy, mint a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezeti munkaeszközök használatánál, a fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazásánál. Szakmai tudás nélkül nem lehet a termelőmunkában helytállni és a továbbfejlődést elősegítő magas termelési színvonalat biztosítani. Minderre csak. a technika fejlődésével lépést tartó szakmunkás képes. A magyar szakmunkásképzés két évtizedes fejlődésének ismeretében tudjuk, hogy a jelenlegi körülmények között folyó szakmunkásképzés e követelménynek már nem tud megfelelni. A szakmunkásképzés reformja, korszerűsítése és új törvénnyel való szabályozása a fejlődésből szükségszerűen következik. Az új törvényjavaslat jelentősége elsősorban abban van, hogy szocialista társadalmunk és népgazdaságunk technikai és műszaki fejlődését tükrözi s arra épül. Az új törvényjavaslat a jövő szakmunkásképzésének biztosítékát jelenti, mert elősegíti a továbbfejlődést és a jövő szakmunkásainak magas színvonalú képzését és nevelését. Mindez a törvényjavaslat politikai jelentőségét is kihangsúlyozza. ; Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzés Szolnok megyén belüli helyzetének felvetésével nemcsak azt kívánom érzékeltetni, hogy a szakmunkásképzés reformja időszerű, hanem azt is, hogy az új törvényjavaslat mennyire a jelenlegi helyzet reális ismeretében szabályozza a jövő szakmunkásképzését és jelöli ki ennek feladatait. Megyénkben a szakmunkástanulók száma az országos adatokhoz hasonlóan, évről évre emelkedett, ugyanakkor a tárgyi és személyi feltételek nem ennek megfelelő ütemben fejlődtek. Az elmúlt tíz esztendő alatt a tanulók létszáma több mint másfélszeresére nőtt, jelenleg 9000. A tanulók képzése 19 iskolában és 92 tanteremben folyik, ezek közül csak 60 saját tanteremben, a többi bérelt. Ilyen tárgyi feltételek mellett 108 szakmában történik a tanulóképzés, négy minisztérium felügyelete alatt. Megyénk szakmunkásainak száma a főbb népgazdasági ágakban a szakmunkásképzés eredményeként emelkedik ugyan, de a kívánt szintet még nem érte el. Legalacsonyabb a szakképzettségi arány — a fokozatos emelkedés ellenére is — a mezőgazdaságban, illetve a termelőszövetkezetekben, ahol 1968. december 31-én a dolgozóknak csupán 9,4 százaléka volt szakképzett. A szakmunkásképző intézetekben folyó oktató-nevelő munkát nehezíti, hogy a tanulóknak körülbelül 60 százaléka naponta utazik, be

7 járó vagy albérletben lakik. A 9000 tanuló közül csupán 904 tanuló számára biztosít férőhelyet a tíz tanulóotthon. A nevelők és szakoktatók körülbelül 30 százaléka is állandóan változik, ami részben a túlterhelésre, részben pedig az alacsony bérezésre vezethető vissza. A heti kétnapos elméleti és négynapos gyakorlati oktatásból és a két műszakban folyó tanításból eredően hatékony nevelőmunkára, a tanulók személyiségének megismerésére és formálására sajnos kevés alkalom és idő van. A gyakorlati oktatás zömmel az üzemekben történik. Itt azonban csak részben tudják a tantervben előírt feltételeket és munkákat biztosítani, ami sajnos a tanulóképzés egyoldalúságát eredményezi«. Tanulóintézeti tanműhely mindössze öt van a megyében, így viszonylag kevés azoknak a tanulóknak a száma, akik a követelményeknek megfelelő gyakorlati képzésben részesülnek. Általánossá vált a szórványképzés. Mindez hangsúlyozottan jelentkezik a mezőgazdasági szakmunkások képzésénél, ahol kizárólag szórványképzésben folyik a gyakorlati oktatás. Megyénkben a mezőgazdaságban dolgozók száma jelenleg több mint 80 ezer. Ha ezen belül csak a termelőszövetkezetekben dolgozók 9,4 százalékos szakképzettségét vesszük figyelembe, akkor is kitűnik, hogy a mezőgazdaságban a szakmunkáslétszám rendkívül alacsony. A mezőgazdasági tanulóképzés beiskolázási adatai azt mutatják, hogy ez az arány a későbbiekben sem emelkedik a kívánt ütemben. Az első évfolyamra beiskolázott tanulólétszám az utóbbi években fokozatosan csökkent: az 1966— 1967-es tanévben 466 volt, a következő tanévben már 333, ezt követően pedig 317. Ezek az adatok még akkor is nyugtalanítók, ha a szakközépiskolában végzők mellett a szakmunkástanfolyamokon képesítést szerzőket is figyelembe vesszük a mezőgazdasági szakmunkáslétszám alakulásánál. Nem lehetne megnyugtatók ezek a számok, hiszen termelőszövetkezeteink több-