Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-26

2003 Az Országgyűlés 26. ülése, 1969. szeptember 24-én, szerdán 2004 hullámzások között, időnkénti visszaesések és nagy fellendülések mellett ment végbe. Most is változásokban élünk. Még pedig milyenekben? Nemcsak ezért a szerződésért, hanem időszerű külpolitikai feladatainkért is indokolt egy szempillantásra áttekinteni ezeket a mai változásokat. A változások kedvezőknek mondhatók, annak ellenére, hogy egyes vonatkozásokban növekedtek a feszültségek és veszélyek. Melyek a változások kedvező jelei, tisztelt Országgyűlés? összefoglalóan így határozhatóak meg: egyfelől újra kezd előtérbe kerülni a tárgyalásos módszer -a. vitás kérdések rendezésénél, másfelől a legégetőbb és legveszélyesebb kérdésekben kezdenek kialakulni a békés megoldások megközelítésére alkalmas utak. Ezek a változások természetesen csak viszonylagosan kedvezőek. Értékük csak azzal mérhető, ha összehasonlítjuk a mai helyzetet az egy-két évvel ezelőtti helyzettel. Viszont illúziót keltenének bennünk, ha a kedvező jelek mellett nem látnók a részben nyílt, részben lappangó veszélyeket, amelyek olyan mélyek és nagyarányúak, hogy termonukleáris háború veszélyévé is fokozódhatnak. A kedvező jelek az erőviszonyok újabb tisztázódásából és sokféle más tényező közre játszásából erednek. A fegyveres konfliktusokat tekintve, tisztelt Országgyűlés, a változások legelsőrendű tényezője a vietnami nép hősi védelmi harcainak sikere mind ellenállásban, mind ellentámadásban az Egyesült Államok haderőivel szemben. A felszabadító vietnami alakulatok múlt évi nagy ellentámadása fordulatszerű változást idézett elő a vietnami háború menetében. A konzekvenciák levonását az Egyesült Államok halogatni igyekszik ugyan, de ma már szinte minden illetékes előtt nyilvánvaló, az Egyesült Államokban is, hogy az Egyesült Államoknak ki kell vonulnia Vietnamból. A nemzetközi politika frontján, tisztelt Országgyűlés, a moszkvai nagy tanácskozás fejezi ki a legmélyebb hatással az erőviszonyok tisztázódásának és rendeződésének folyamatát. A történelem során a nemzetközi munkásmozgalom egyetlen eseményét sem kísérte lépten-nyomon a nemzetközi közvéleménynek olyan intenzív figyelme, mint most a moszkvai tanácskozást. Ez a tanácskozás segített a nemzetközi erőviszonyok felmérésében, az antiimperialista front szervezésében, a szocialista országok együttműködésének javításában, az imperialista agreszszorok és a nemzetközi reakció aknamunkái elleni fellépésének fokozásában. Ilyen összefüggésben tartozik a pozitív jelenségek közé a nemzetközi viszonyok alakításában különlegesen nagy felelősségtudattal élő Szovjetunió miniszterelnökének, Koszigin elvtársnak a Kínai Népköztársaság miniszterelnökével való találkozása. Sorolva tovább a kedvező jeleket, a következőket lehet megállapítani: a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének budapesti ülése egyfelől megerősítette és javította közös védelmi szervezetünk működését, másrészt új kezdeményezéssel lépett az európai kormányok elé békénk és biztonságunk intézményesítése érdekében. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa reális új megoldásokat talált a tagállamok gazdasági együttműködésének hatékonyabbá tételére, fejlődésünk gyorsítása és a nemzetközi gazdasági tevékenységben való részvételük fokozása érdekében. A csehszlovákiai viszonyok tisztulása, a szocialista konszolidáció erősödése Közép-Európával kapcsolatban nagymértékben oszlatta a nemzetközi reakció mindenféle illúzióit, amelyeket a fellazítás módszerének sikeressége tekintetében álmodozásaiban táplált. A Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jelentőségének pozitív hatásait mutatja, hogy a legutóbbi hónapokban hét afro-ázsiai ország ismerte már el és vette fel vele a diplomáciai kapcsolatokat. Ez nagy jelentőségű európai és világpolitikai esemény egyaránt. A közel-keleti válságban az izraeli kormány agressziós politikájával szemben az arab népek ügyét támogató nemzetközi politikai front a korábbinál lényegesen szélesebbé vált az utóbbi időben. A genfi leszerelési bizottságban növekedett az aktivitás. Mutatja ezt a napirenden levő kérdéseknek, a fegyverkezési verseny korlátozására irányuló javaslatoknak a korábbiaknál konstruktívabb vitája. Mindezek valóban kedvező jelek, tisztelt Országgyűlés, és mivel az erőviszonyok kedvező változását tükrözik, megvan ezeknek a jeleknek a nemzetközi viszonyok további alakulását befolyásoló kedvező hatása is. Illúziókat táplálnánk azonban, ha ezek a kedvező jelek elfeledtetnék velünk, hogy közben eddig még egyetlen probléma sem oldódott meg ténylegesen. Egyetlen probléma sem,, amely körül az agressziók, konfliktusok, viták és feszültségek korábbi eszkalációi kifejlődtek. Annak ellenére, hogy különböző okokból erről mostanában hivatalosan és hivatalos helyeken kevés szó esik, abban a tudatban kell mégis élnünk, hogy a termonukleáris háború veszélye nem szűnt meg, s amíg a Szovjetunió javaslatai nyomán az általános és teljes leszerelés felé jelentős előrehaladás nem történik, a világ állandóan a termonukleáris háború veszélyének árnyéka alatt él. Ebben a helyzetben, a kedvező és kedvezőtlen jelek között, mi külpolitikánkban a következőkkel igyekszünk a kedvező változások folyamatát erősíteni és a veszélyeket enyhíteni. Ugyanazokon a politikai alapelveken, amelyekkel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága részt vett a moszkvai nagy tanácskozás előkészítésében és lefolyásában, keressük minden téren a szocialista országok együttműködésének javítását. Külpolitikai tevékenységünkben ez azt jelenti, hogy külügyminisztériumunk intenzív kapcsolatban áll a baráti szocialista országok külügyminisztériumaival, s mind kétoldalú, mind több oldalú konzultációkkal egyeztetjük közös akciónkat, egymáshoz fűződő kapcsolataink és a más országokkal való terveink tekintetében egyaránt. Most különösen az európai biztonsági konferencia ügyében tartjuk fontosnak a Varsói