Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1667 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1668 vében a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslatot megvitatás és elfogadás céljából tisztelettel az Országgyűlés elé terjesztem. Korunk a tudományos-technikai forradalom korszaka, amelyben a tudomány gyors ütemben termelőerővé alakul át és megalapozza a termelés rohamos fejlődését. Ez a folyamat jelentős mértékben a találmányokon és az azokhoz kapcsolódó műszaki-termelési ismereteken keresztül valósul meg, amelyek az emberi szükségletek kielégítését nagyobb bőségben, jobb minőségben teszik lehetővé. A tudományos-technikai forradalom az egész világon alapvető változást hozott a kutatási-fejlesztési munka, a feltalálói tevékenység jellegében és a találmányok gyakorlati alkalmazásának a módszereiben. Az egyéni feltalálói munka helyébe világszerte egyre inkább a tudományos kutató intézetek és vállalatok kutatócsoportjainak tervszerű, komplex kutató és kísérletező munkája alakul ki. A találmányok kidolgozása és megvalósítása társadalmi méretűvé vált, nagy összegű ráfordításokat igényel, kutatóintézetek és vállalatok rendszeres, tervszerű együttműködését kívánja meg. A tudományos-műszaki és ipari fejlődés mai fokán egyetlen ország sem támaszkodhatik kizárólag saját erejére. Az együttműködés ezért nem korlátozódhat egy ország területére, hanem a szó szoros értelmében az egész világra kiterjed. Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi munkamegosztás növekedésénél és a gazdasági kapcsolatok kiteljesedésénél jóval nagyobb mértékben fokozódott a műszaki vívmányok nemzetközi forgalma. Minden országnak érdekévé vált, hogy az együttműködésben rejlő előnyöket ezen a területen is a lehető legnagyobb mértékben kiaknázza. Hazánkban a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében, különösen az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése kapcsán, a vállalati tevékenység adminisztratív védettsége csökkent, előtérbe kerültek a piaci kapcsolatok. A gazdálkodó szervek önállóságának növekedése azzal is együtt jár, hogy nagyobb mértékben élvezik jó gazdálkodásuk eredményeit, így érdekeltek a találmányok létrehozásában és hasznosításában. A találmányok ugyanis nyilvánvalóan növelik a termékek piacképességét, előnyösen befolyásolják a termelési költségszintet. E körülmények hatására a szabadalmi bejelentések száma évről évre emelkedik. Számos kutató és fejlesztő intézet, tervezőiroda, vállalat és szövetkezet már eddig is növelte szabadalmi bejelentéseinek számát, s növekedett a bejelentések minőségi színvonala is. Ugrásszerűen emel-, kedik a mintegy 30 országból Magyarországra beérkező bejelentések száma is. A találmányok bejelentése, elbírálása és hasznosítása történelmileg kialakult és részben nemzetközileg szabályozott jogi keretek között történik. Szocialista társadalmunknak érdeke, hogy ezeket a kereteket, amelyekben a találmányok kifejlesztése és hasznosítása végbemegy, állandóan tökéletesítse és korszerűsítse, biztosítsa a feltalálók erkölcsi és anyagi elismerését, ösztönözze az intézeteket és vállalatokat a találmányok hasznosításával járó nagyobb kockázat vállalásában. Meg kell állapítanunk, hogy a találmányokra vonatkozó jogszabályaink a korszerű követelményeknek nem felelnek meg, szabadalmi jogunk nagy része elavult, még a felszabadulás előtti időkből származik. A hatályos jogi szabályozás alapja jelenleg is az 1895. évi XXXVII. törvény, amelyet közel 75 éves érvénye idején sokszor módosítottak és tovább fejlesztettek. A sokirányú módosítás következtében a szabadalmi jog egyre áttekinthetetlenebbé vált. Több tervezet készült a szabadalmi jog átfogó reformjáról, de eddig egyik sem vált törvénnyé. Különös ellentmondást jelent ugyanakkor az, hogy hazánk az ipari tulajdon oltalmára létesült párizsi uniós egyezmény legkorszerűbb szövegeit az elmúlt években már elfogadta. Időszerű tehát egy új, átfogó, a megváltozott viszonyoknak meg- . felelő és a fejlődés irányába mutató jogszabály törvénybeiktatása. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános jellemzéseként mindenekelőtt arra kívánok rámutatni, hogy az a találmányok jogi oltalmának formájaként a szabadalom jogintézményét tartja fenn. A szabadalom nemzetközileg elterjedt és jogrendszerünkben is hagyományos intézmény. A törvényjavaslat előkészítése során elsődleges elvi kérdésként merült fel, hogy a szabadalom mint jogi szerkezet mennyiben felel meg szocialista társadalmi-gazdasági viszonyainknak, az új gazaságirányítási rendszerből fakadó követelményeknek. Az elmúlt években a kizárólagos jogokkal szemben általában gyanakvást és ellenszenvet tapasztaltunk társadalmunk egyes rétegeiben. A szabadalmat ellenzők legfőbb érve is az volt, hogy a szabadalom kizárólagos jog, amely az egyén számára monopolhelyzetet biztosít a szocialista társadalommal szemben és mint ilyen, idegen társadalmunktól. A mi társadalmi-gazdasági viszonyaink között a találmányok jelentős része már eleve társadalmilag szervezett tevékenységként, szocialista gazdálkodó szervek keretében jön létre. Azok a szabadalmi jogosultak pedig, akik nem rendelkeznek a találmányok hasznosításához szükséges termelő berendezésekkel — mint például kutatóintézetek, külföldiek, magánfeltalálók — csak úgy juthatnak a szabadalomból folyó előnyökhöz, ha engedélyt adnak szocialista gazdálkodó szerveinknek a találmány hasznosítására, vagy átruházzák szabadalmukat. A találmány hasznosítási engedélyéért vagy a szabadalom átruházásáért természetesen díjazás jár, amiben kifejezésre jut az értékhordozó szellemi alkotásban megtestesült munka. A szabadalom kizárólagos jogának megadása a termelőerővé vált tudomány eredményeinek hasznosítását a gépek és más munkaeszközök használatához hasonló védelemben részesíti. Az előkészítés során azt is tisztázni kellett, mennyiben tekinthető társadalmilag reálisnak a szabadalommal való visszaélés veszélye. A viszszaélés egyik fő formája az lehet, hogy a szabadalmas nem valósítja meg a találmány tárgyát és erre másnak sem ad engedélyt. E veszély inkább csak elméleti jellegű. Az anyagi érdekeltség ugyanis szorosan összefügg a megvalósítás-