Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1903 i&z Országgyűlés 24. ülése, 196$. július 3-án, csütörtökön 1904 nek megállapításánál egyes esetekben mechanikusan érvényesítettek bizonyos általános gazdasági szabályozókat és nem vették figyelembe a kulturális terület sajátosságait. Néhány ilyen rendelkezésnek negatív a hatása és egyes kulturális vállalatokat művelődéspolitikánkkal ellentétes irányú tevékenység felé szorít. Ilyen például a Nemzeti Bank részéről a hitelpolitikára és a készletgazdálkodásra vonatkozó, gazdasági vállalatok esetében általában helyes elvek mechanikus alkalmazása a könyvkiadás területén, amely súlyosan sérti művelődéspolitikai érdekeinket. E rendelkezések a készletek növekedésének megakadályozását célozva abba az irányba hatnak, hogy a könyvkiadás és könyvterjesztés a gyorsan és könnyen eladható krimiket és bestsellereket adja ki és terjessze minél nagyobb számban, ugyanakkor a természetesen nehezebben eladható, kulturális szempontból viszont értékesebb művek kiadásánál legyen tartózkodó. Más a gazdasági vállalatoknál és más a könyvüzletekben elfekvő készlet. Shakespeare vagy József Attila nem megy ki a divatból évenként, nem veszti el értékét és csak anyagi és kulturális kárt, zavart okoz, ha évenként, kis példányszámban kényszerülnek kiadni, vagy ki se adják, nehogy szaporítsa a készletet. Ugyanígy a nyereségrészesedés elveinek mechanikus alkalmazása is problémát okoz a kulturális vállalatok területén. Egy ilyen vállalat adott esetben igen magas bevételre tehet szert, kiváló gazdasági eredményt érhet el művelődéspolitikai céljainkkal ellentétes tevékenységgel. Ugyanakkor értékes kulturális alkotások, például mai magyar irodalom vagy komolyzenei lemezek kiadása anyagilag erősen ráfizetéses és így a vállalat gazdasági eredményét rontja. Félreértés ne essék: e vállalatok is felelősek a rájuk bízott anyagi eszközök eredményes felhasználásáért, nekik is minél nagyobb bevételre kell törekedni, de mindezt osak művelődéspolitikánk célkitűzéseivel összhangban, és nem annak rovására! Itt tehát a nyereségrészesedés meghatározásánál olyan sajátos kritériumokat kell bevezetni, amelyek a bevételt, a nyereséget és a művelődéspolitikai célok végrehajtásában folytatott tevékenységet együtt veszik alapul. Fontos és sürgős, közös feladata különböző gazdasági, pénzügyi szerveinknek és a Művelődésügyi Minisztériumnak, hogy e rendelkezéseket megváltoztatva kidolgozzák a kulturális terület sajátosságainak jobban megfelelő gazdálkodási feltételeket. Ezek a megoldatlan, vagy nem jól megoldott problémák is közrejátszanak abban, hogy némileg erősödtek bizonyos, már korábban is létező kommercializálódási tendenciák. A kulturális vállalatok működésében is nagyobb szerepet kapott az anyagi érdekeltség, és ez helyenként a kulturálisan elmaradottabb rétegek igényeinek az eddiginél határozottabb jelentkezéséhez, illetve kielégítéséhez vezetett. így ennek nyomán például a könyvkiadás területén — habár lényegében nem változtak a kortárs magyar irodalom kiadásának méretei — a kiadott krimik példányszáma elég jelentősen megnőtt. Még élesebben jelentkezett a kommercializálódási tendencia a filmforgalmazásban. 1968 első felében az előadások számát csökkentették, egyes moziüzemeket indokolatlanul megszüntettek, a nyugati kommersz filmek forgalmazását erősen növelték. Tegyük hozzá: az előző év utolsó negyedében és ebben az évben tett hatékony intézkedések és nem utolsósorban a Kulturális Alap erőteljesebb működtetése nyomán ezek a tendenciák megszűntek, és például a magyar filmek nézőinek aránya magasabbra emelkedett, mint bármikor az elmúlt évek során. Persze, a fogalmakat nem árt tisztázni, mert a kommercializálódással kapcsolatosan találkozunk helytelen nézetekkel és téves információkkal is. Ha például egyes nagyobb múzeumok belépőjegyárát valamivel megemelték, fenntartva továbbra is a fiataloknak a kedvezményes belépőjegyet, ettől még a múzeum nem lett „jó üzlet", szolgáltatása nem lett közönséges árucikk, mert 1968-ban az összes belépődíjak bevétele 7 300 00 forintot tett ki, miközben 140 millió forinttal dotálta az állam a múzeumok fenntartását és fejlesztését. A színházak és az opera sem kommercializálódik attól, hogy ha egy-egy indokolt esetben felemelik a jegyárakat, mert az állam a színházakat több mint 130 millió forinttal, egyedül a budapesti Operát közel 37 millió forinttal támogatja, és egy színházjegyre 22,88 forint, egy budapesti operaházi belépőjegyre pedig 53,09 forint állami támogatás esik. Az sem áll, hogy általában emelkedett a könyvek ára az elmúlt évben, mert csak a krimik árát emelték — nagyon helyesen — és olyan könyvekét, ahol a drágább kiállítás azt indokolttá teszi. És hogy mennyire nem vált egyszerű, idézőjel nélküli árucikké a könyv, azt bizonyítja a könyvkiadás 71 millió forintnyi állami dotációja s azon belül az új magyar irodalom nagy szubvenciója. Például egy 6700 példányszámban kiadott, 23,50 forintért eladott prózai mű 112 000 forint veszteséget jelentett a kiadó számára és mégis természetszerűleg kiadásra került. Nem fogadjuk el azt az arisztokratikus, sznob nézetet sem, amely az emberek egészséges szórakozási igényét lebecsüli, kielégítését nem tartja méltó kulturális feladatnak, hanem ezt a szórakoztatóipar körébe utalja. Nem fogadjuk el azt az elvet sem, amely szerint kétféle kultúra van: egy szűk réteg igényeit kielégítő „magas" kultúra és a széles néprétegeknek szóló tömegkultúra. Azért sem fogadjuk el, mert ez a szembeállítás mellőzi azt, ami a leglényegesebb : a világnézeti, politikai tényezőt, és azért sem, mert nálunk nincs áthidalhatatlan szakadék az értékes kultúra és a tömegek között. A szocialista kulturális átalakulás egyik leglényegesebb vonása éppen az, hogy ezt a polgári világ létrehozta szakadékot áthidalhatóvá teszi. Persze nem máról holnapra, mert itt egy hosszú történelmi folyamatról van szó, amelynek a kulturális politika nem passzív szemlélője, hanem cselekvő részese és formálója a nép műveltségének és ízlésének állandó emelésével. Azon a nézeten vagyunk, hogy ki kell elégíteni a kevésbé művelt rétegek szórakozási igényeit is. Ugyanakkor határozottan elítéljük azo-