Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1659 Az Országgyűlés 21. ülése, 59. április 11-én, csütörtökön 1660 írt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést megvitatta. Ügy véljük, a szerződés hozzájárul ahhoz a küzdelemhez, amelyet országaink a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt kontinensünk biztonságáért, a földkerekség békéjéért vívnak. Mindezek alapján a külügyi bizottság nevében kérem tisztelt képviselőtársaimat, szavazzák meg a szerződés törvénybeiktatásáról szóló javaslatot. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz két képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Először Ortutay Gyula képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. ORTUTAY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A kormányunk által beterjesztett törvényjavaslat hazánk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság újabb húszéves Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződéséről azok közé a két- és többoldalú, hosszú távlatú szerződések közé tartozik, amelyek népünk biztonságát, társadalmi, gazdasági fejlődését és európai, világpolitikai helyét meghatározzák. Mindazzal, amit a törvényjavaslat indokolása tartalmaz, és amit a beterjesztés során Apró Antal, a kormány elnökhelyettese kifejtett, egyetértünk. Hadd mondom ezt nemcsak a Hazafias Népfront mozgalmának nevében, ismerve népünk közhangulatát, hanem úgy is, mint annak az 1949-es kormánynak egyik tagja, amely az első húszéves szerződést, mai törvényjavaslatunk elődjét benyújtotta. Akkoriban még nem mindenki értette meg ezeknek a messzire látó, történeti jelentőségű szerződéseknek nemzeti és nemzetközi jelentőségét. Ezek a szerződések és köztük nem utolsósorban a csehszlovák—magyar szerződés a kelet—európai népi demokráciák és hazánk új helyzetét határozták meg, a kibontakozni kezdő szocialista országépítés lehetőségeit biztosították. Ezeknek a szerződéseknek birtokában a korábban elzárkózott, soviniszta, irredenta gőgben és kétségbeesett elszigeteltségben élő magyar nép részese lett a nagyobb nemzetközi összefogásból származó politikai, gazdasági és kulturális előnyöknek, partnere és szövetségestársa lett egy sor rokon célokat követő országnak. A második világháború után a kelet-európai népi demokratikus országok a társadalmi előrehaladás azonos útját választották, a szocializmusét. Nem véletlenül, hiszen mindegyikük felszabadulásában a döntő a Szovjetunió felszabadító harca és szocialista társadalmának példamutatása volt. így következett a felszabadulás nagy történeti élményéből a szocializmus építésének forradalmi gyorsasággal, alig néhány év alatt kibontakozó közös céljaiból az együttműködés szervezeti formáinak kimunkálása, de szükségszerűen következett az imperialista, hidegháborús stratégia elleni közös arcvonal, egységes fellépés politikai, katonai igénye is. Jó, ha ezt is világosan megmondjuk. Ha ebbe a történeti távlatba helyezzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és közben kimondva-kimondatlanul a mai csehszlovákiai helyzet bonyolult, nehéz gondjaira figyelünk, bizonyult közös testület léte és működése, mint a Magyar—Csehszlovák Kulturális Munkabizottság. Tisztelt Országgyűlés! A most megújított, illetve tovább fejlesztett szerződés a két ország vezetőinek nemcsak lehetővé, hanem kötelességévé is tette a rendszeres konzultációt, a személyes találkozók egész sorát. Ez jó dolog. De talán még ennél is fontosabb, hogy a magyar—csehszlovák barátság, amelyet mi híven ápolunk, már régen nemcsak a vezetők ügye, hanem valóban a népek barátságává is vált. Ennek egyik jele a turisták, rokonok nagy arányú látogatásai országaink között. Az 1964. január 1-től érvényes utasforgalmi egyezmény nyomán minimális, formaságok közbeiktatásával áramlik határainkon át a barátságnak ez a vizuálisan is megfogható hulláma. Ezzel az egyezménnyel először vált a két nép millióinak életében szinte fikcióvá az országhatár. Az új szerződés az 1949. évi megállapodás megújítása és egyben hozzáigazítása azokhoz a változásokhoz, amelyek országainkban és a világon azóta történtek. Ezt már a nagy fontosságú okmány terminológiája is tükrözi. Az első cikk például szocialista internacionalizmusról, a második cikk pedig szocialista munkamegosztásról szól. Tisztelt Országgyűlés ! A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között most hatályba lépett Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés betűjéből és szelleméből hangsúlyosan kiderül egy alapvető fontosságú tény. Az, hogy a szerződő felek a Varsói Szerződés tagállamai. Az ebből következő közös erőfeszítésekre és törekvésekre jellemző a szervezet legutóbbi magas szintű tanácskozása is, amelynek a Magyar Népköztársaság volt a házigazdája, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára pedig az elnöki tisztet töltötte be. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának gazdasági, politikai és katonai potenciálja mind a magyar, mind a csehszlovák függetlenség első számú garanciája. Csehszlovákia nyugati határain túl terül el az a nyugatnémet állam, amely a müncheni egyezményt Csehszlovákiára erőszakoló Harmadik Birodalom politikai Örököseként az egyetlen nyíltan területeket, nem utolsósorban csehszlovák területeket követelő európai ország. Êz az ország az Észak-atlanti Szövetség, a NATO tagja, és ennek az államnak néhány nyugati fővárosban most is, mint a müncheni egyezmény idején, a Kelet felé irányítható páncélököl szerepét szánják. A most hatályba lépett szerződés 7. cikkében a magas szerződő felek ezért jelentik ki, hogy „az európai biztonság egyik fontos előfeltétele a jelenlegi európai államhatárok sérthetetlensége", és hogy a Varsói Szerződéssel összhangban „minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy megakadályozzák a militarizmus és revansizmus bármely erőinek agresszióját". Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1968. június 14-én alá-