Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1879 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1880 jelentősége. Ezeket a kérdéseket tegnap a pénzügyminiszter elvtárs a maga expozéjában, majd több képviselőtársam a felszólalásában szintén érintette. Ezek a megállapítások, amelyek országos szintre vonatkoztak, a mi megyénkre, Somogy megyére éppen úgy vonatkoznak. Ennek érzékeltetésére elmondom, hogy megyénkben 1965-ben az építőipar össztermelése a kisipar nélkül 721 millió forint volt, amiből 194 millió forintot tett ki az állami építőipar, 147 millió forintot a tanácsi építőipar termelési volumene, de már akkor 27 millió forintot tettek ki a tsz közös vállalkozások. Ahhoz, hogy feladatainkat végre tudjuk hajtani, szükség volt építőiparunk nagymértékű, tehát az országos átlagnál nagyobb arányú fejlesztésére. Célul tűztük ki, hogy a fejlesztést a rendelkezésre álló valamennyi módon, tehát extenzív módon, vagyis a létszám növelésével és intenzív módon, vagyis műszaki fejlesztéssel, a műszaki színvonal emelésével, a szakmai színvonal erősítésével, és végül a tsz közös vállalkozások kialakításával és további erősítésével kell megvalósítani. A gyors ütemben végrehajtott hatékony intézkedések következtében 1967 végéig megyénk építőiparának összvolumene 1037 millió forintra, vagyis két év alatt 43,8 százalékkal nőtt, amiből 32,5 százalékkal nőtt az állami építőipar, 38,8 százalékkal a tanácsi építőipar és 92 millió forintra, vagyis a 27 millió forintról 240,7 százalékkal nőtt a termelőszövetkezeti közös vállalkozások volumene. Ez a gyorsütemű fejlődés 1968-ban megtorpant. Az évenkénti 20—22 százalékos volumennövekedés 11,5 százalékra csökkent annak ellenére, hogy a tsz közös vállalkozások növekedése továbbra is rendkívül nagy volt. A tervezettnél kisebb mértékű termelésnövekedés kedvezőtlen hatására megyei szinten körülbelül 80 millió forint nagyságú termelésvisszaesés állt be a tervezetthez viszonyítva és már most lehet látni, hogy ez a visszaesés 1969-ben folytatódni fog. Lényegében az következett be, hogy megyénk építőiparának össztermelése a harmadik ötéves terv végére körülbelül ugyanolyan mértékben növekedett csak, mint a megelőző években. Mai felméréseink alapján már láthatjuk, hogy teljes beruházási összegben 200 millió forintot tesz ki az építőipar kapacitáshiánya miatt elmaradó beruházási volumen. Az alapvető megyei érdekeket képviselő ipari beruházások megvalósítását is csak átsorolásokkal lehetett biztosítani folyamatos koordináció mellett. Nyilvánvaló, hogy az átsorolások a sorrendben alacsonyabbra sorolt munkáknál időrendi elcsúszásokat eredményeztek, aminek következtében a problémák áthidalása rendkívül nagy gondokat okozott az érdekelteknél, és megyénk építőipara egyre fokozottabb mértékben kritika tárgyává lett. Az előterjesztett jelentés ugyanezeket állapítja meg országos viszonylatban is, vagyis azt, hogy ez évben nagyon sok a visszautasított munkák száma, a szerződéssel lekötött munkák aránya 8 százalékkal alacsonyabb, mint 1968 azonos időszakában volt. Megyei szintre vonatkozóan megvizsgáltuk a megtorpanás okait, amelyeket a következőkben terjesztek a tisztelt Országgyűlés elé. Építőiparunk állóeszköz ellátottsága rendkívül alacsony. A termelési értékre vonatkoztatott állóeszköz-állomány a legfejlettebb építőipari üzemünkben, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál az országos átlagnak csak 78,3 százaléka, a tanácsi építőiparban pedig 64,4 százaléka. Az ezer munkásra jutó állóeszköz állomány ugyanilyen sorrendben 72,4, illetve 70,4 százaléka az országos átlagnak. Megyénk építőipara műszakilag fejletlen. Ez az állapot annak ellenére fennáll, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium állami építőiparunk poligon üzemeiben az elmúlt évben 9,6 millió forint állami segítséget adott és ebben az évben újabb 17 millió forint segítséggel járult hozzá a csurgói nyílászáró szerkezet-készítő üzemünk létesítéséhez. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak ezen a területen nyújtott segítségét ezúton is megköszönöm. E segítség ellenére a fentiekben elmondottakból látható, hogy műszaki színvonalban milyen messze vagyunk mi az országos átlagtól. A kérdés fontosságára való tekintettel felmértük saját erőforrásainkat is, és 1968-ban 1,3, 1969-ben 8,7 millió forintot tudtunk biztosítani a tanácsi építőipar fejlesztéséhez. Saját erőből létrehoztuk a tanácsi poligon üzemet. Ugyancsak létrejöttek a tsz közös vállalkozások is, amelyeknek termelési volumene az imént már említett szintről több mint négyszeresére nőtt és a 243 fős létszám 1088 főre növekedett. A megtorpanás másik oka az, hogy megyénk mezőgazdasági és ipari ágazataiban is rendkívül alacsony az állóeszköz-állomány, és ez az építőiparra is káros hatással van. Ugyanez áll a kommunális ágazatra is, és itt megemlítem, hogy 1968-ban és 1969-ben csak a vízépítési munkáknál 30 millió forintnyi tervezett beruházást nem tudtunk megvalósítani. A fentiekben ismertetett elégtelen építőipari kapacitás számottevő része a balatonparti fejlesztésnél került felhasználásra. Az egyéb megyei érdekeket szolgáló megyei beruházások, tehát iskolák, kórházak, gyógyszertárak és hasonló létesítmények levonásával a Somogy megyei állami és tanácsi építőipar össztermelésének több mint 20 százaléka került beépítésre a. Balaton-parton és ez a szám 1969-ben 1—2 százalékkal növekszik. Az állami építőipar siófoki poligon üzeme csaknem teljes egészében olyan létesítményeknél köti le kapacitását, amelyek ugyan Somogy megyében vannak, de csak kis százalékban érintik közvetlen módon megyénk dolgozóinak érdekeit. A fejlesztés megtorpanásának további oka az építőipari dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének jelenlegi szintje is. A többségükben vidéki munkahelyen dolgozó építőipari munkások a telepített iparnál rosszabb körülmények között dolgoznak, családjuktól távol élnek, így a szakma vonzóereje erősen csökkent. A továbbfejlődésünk alapjait képező ipari tanulóképzést csak meglevő munkásszállásaink egy részének ipari tanulóotthonná való átalakításával