Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1845 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1846 A termelékenység fokozását illetően úgy látom, hogy egyrészről a meglevő élőmunkával való racionálisabb gazdálkodással, másrészt az üzemek termelésének fokozottabb korszerűsítésével, a nagyobb ütemű műszaki fejlesztéssel javítani lehet a jelenlegi helyzetet. Tisztelt Országgyűlés ! Amikor a költségvetés bevételeinek biztosítása szempontjából a termelés fontosságát elismerem, szükségesnek tartom, hogy a teljesség igénye nélkül a kulturális ágazatról szóljak, amit nagyon sokszor szeretünk nem termelő ágazatként emlegetni. A kulturális ágazat az összes óvodáskorúakat, az általános, a középiskolai és a szakmunkás-tanulókat, valamint az egyetemistákat, a tanárokat és a nevelőket számítva, 2,3 millió személyt érint közvetlenül, közvetve pedig egyrészt a fiatalok szüleit, másrészt a népművelés és főleg a tömegkommunikációs eszközök révén társadalmunk egészét is érinti. Véleményem szerint a kulturális ágazatnak az egyén és a társadalom fejlődése, a jövő generációja, valamint és nem utolsósorban a termelés szempontjából is nagy jelentősége van. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre és évekre, megállapítható, hogy kulturális életünk fejlesztésében jelentős eredményeket értünk el. Népgazdasági terveink és éves költségvetéseink rendszeresen irányoznak elő fejlesztéseket és e fejlesztések megvalósításához, valamint a meglevő intézmények működéséhez jelentős pénzügyi fedezeteket. 1968-ban is — amint Vályi elvtárstól is hallottuk — 10,9 milliárd forintot, az előző évinél 6,3 százalékkal többet használtunk fel. Ez az öszszeg a költségvetés egészének 7,7 százalékát tette ki és magában foglalt 384 millió forint évközi többletkiadási átcsoportosítást is. Ügy vélem, ennek az átcsoportosításnak a ténye és összege is mutatja egyrészről a kormány nelyes álláspontját a kulturális ágazat megítélésében, de mutatja másrészt azt is — különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ez az összeg az összes évi többletkiadás 22,4 százaléka —, hogy e területen olyan gondok és feladatok vannak, amelyek indokolják ezt a megkülönböztetett figyelmet. Az egész kulturális ágazaton belül mind az elért eredményekben, mind pedig feladataink között a legfontosabbnak tartom a 8 osztályos általános iskola létrehozását, illetve ennek teljeskörűvé tételét és megfelelő szintre emelését. Ezt az iskolát, mivel minden felnövekvő fiatalt, évente 1 255 000 tanulót érint, joggal nevezhetjük és tekinthetjük az egész nemzet alapiskolájának. Ebből a széleskörűségből, az ország minden városára, községére és településére ható jelentőségből és hálózati nagyságból fakad, hogy még mindig vannak fenntartási és fejlesztési gondok. Ezek megoldásának segítését kívánta célozni a már említett évközi többletjuttatásból az általános iskoláknál felhasznált 41,3 millió forint is. Vannak még tennivalók a személyi feltételek javításában, az eszközellátottság fejlesztésében, de véleményem szerint legfontosabb a szükséges mennyiségű tanterem megépítése. Országosan az a helyzet, hogy a 31 652 általános iskolai osztályteremből 15,7 szazalék a szükségtanterem, és váltakozó tanítással használják az összes tanterem 33,6 százalékát. Ez, a nagy mennyiségű tanterem meg nem felelő volta, valamint nagymérvű tanteremhiány nem teszi lehetővé a megfelelő oktatási színvonal biztosítását sem országos átlagban, de különösen nem az egyes, e területen erősen lemaradt megyék viszonylatában. Vitatom a Pénzügyminisztérium előttünk fekvő előterjesztését, amelyet mellékletnek szántak, s az abban foglaltakat, hogy — idézem — „a kulturális ágazatra jellemző, hogy az ipari és mezőgazdasági megyék költségvetési ellátottságszínvonalában számottevő eltérés nincs". Eddig az idézet. Lehetséges, hogy a meglevő egységek és a tanulócsoportok alapján ilyen vagy megközelítőleg ilyen a helyzet, de véleményem szerint baj van és erős differenciálódás van az alapellátottság tekintetében. Ugyanis — véleményem szerint — az idézett megállapítás nem tükrözi azt a helyzetet, amelyet a tantermi ellátottság, a tantermek állapota, a körzeti iskolák és a bejáró tanulók helyzete mutatott. Engedje még a tisztelt Országgyűlés, hogy a mi megyénk, Somogy megye példáját és számait hozzam fel. Az 1276 tanteremnek 25,5 százaléka szükségtanterem, szemben az országos 15,7 százalékkal. Nagyon rossz az épületek állaga. Az iskolák többsége régi épületben van elhelyezve. Néhány számot ehhez: 239 osztályterem régi kastélyépületben van, 84 osztályterem 1868 előtt, 380 pedig 1868—1920 között épült. Ezekben a korszerű oktatás feltételéit biztosítani már nem lehet, karbaritartásuk és felújításuk pedig nagy összegű ráfordításokat tenne szükségessé, amelyek nem állnak rendelkezésre megfelelő mennyiségben. Egyetértek ezért Barta János képviselőtársam idevonatkozó megjegyzésével és javaslatával. Megyénkben a felsőtagozatos gyerekek 89,5 százaléka részesül szakrendszerű oktatásban, de az összes felsőtagozati óráknak csak 65,6 százalékát adja le szaktanár. Bejáró tanuló a felsőtagozatösok 21 százaléka, 5000 fő, akik gyakran rosszabb tárgyi körülmények között tanulnak a felsőtagozaton, mint tanultak alsós korukban. Általános iskolai diákotthonunk tanácsi szervezésben hat működik, 360 férőhellyel. Ez nagyon kevés, és így a megyénkben levő több mint 1000 külterületi lakott hely felsőtagozatos gyermekeinek elhelyezését nem tudjuk megoldani. A hátrányos helyzet: a bejárás, a napközi és a kollégium hiánya, a, szaktanárhiány következtében 14 éves korig nem végzi el a nyolc osztályt a tanulók 30 százaléka és 16 éves korig sem 12 százalék. Megjegyzem, hogy a középiskolákban is gondjaink vannak. Az 5684 tanulónak csak alig több mint ötödét, 21,6 százalékát tudjuk kollégiumban elhelyezni és a naponta bejárók száma, 2022 fő, az összes tanulók — középiskolai tanulók 35,6 százaléka. Mindezek következtében vagy ilyenek mellett áll elő olyan helyzet, hogy megyénkben a középiskolai tanulóknak csak egyharmada — engedjék meg, hogy két másik megyei példát is felhozzak —, Szabolcsban 21,6 százaléka, Za30*