Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1835 Az Országgyűlés 23. ülése, hetően negatív hatással van a bérből és fizetésből élő dolgozók hangulatára. Erről tanúskodnak a munkásosztály helyzetével foglalkozó legutóbbi vizsgálati tapasztalatok is. Az üzemi dolgozók többségénél csaknem egybehangzó vélemény, hogy a bérek fejlesztése elmarad az árak emelkedésétől. Különösen a kiskeresetű vagy több eltartottal rendelkező családok esetében. A dolgozók ezen utóbbi csoportjai úgy ítélik meg a helyzetet — és a mi tapasztalataink ezt bizonyítják —, hogy az elmúlt két-három évben életszínvonaluk nem emelkedett. A nagycsaládos dolgozóknál,, ahol igen alacsony az egy főre jutó jövedelem, komoly gondot okoz a megélhetés. Az kétségtelen, hogy az életszínvonal fejlesztésében a reálbérek mellett több más tényezőnek is szerepe van, mint például a jelentésben és Vályi elvtárs expozéjában szereplő szociális, kulturális és egészségügyi fejlesztés. Nem téveszthetjük azonban szem elől pártunk IX. kongresszusa által meghatározott azon célt, hogy a harmadik ötéves terv időszakában az életszínvonal emelkedésében nagyobb szerepet kell biztosítani a reálbérek növekedésének. Az első három év számszerű tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a célkitűzést eddig még nem sikerült megvalósítani, ugyanis a reáljövedelmek növekedésének csak kisebb hányada származott a reálbérek emelkedéséből. Mindebből következik; a jövőben az átlagbérek dinamikusabb fejlesztése kívánatos. Ehhez azonban az egyes gazdálkodó egységek saját erőforrásai ez idő szerint kevésnek bizonyulnak, és éppen ezért központi intézkedések nélkül kielégítő mértékben javítani a helyzeten nem lehet. Természetesen mindezeket csak szólamokkal megoldani nem lehet. Az eddig elmondottak azt igénylik, hogy az állami, gazdasági, politikai és társadalmi szervek összehangoltan törekedjenek a termelékenység erőteljesebb növelésére, a korszerű technológiák széles körű elterjesztésére, a készletek csökkentésére, a munka jobb megszervezésére, valamint az álhumanizmus felszámolása útján a kooperációs fegyelem és a munkafegyelem megszilárdítására. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Befejezve hozzászólásomat, szeretném hangsúlyozni, hogy a szakszervezetek részéről, főként a vállalatokon és az intézményeken belül arra törekszünk, hogy a helyi erőfórások és lehetőségek jobb kihasználását elősegítsük és a magunk eszközeivel is befolyásoljuk, ösztönözzünk a termelékenység belső tartalékainak felhasználására, hasznosítására, köztük a bátrabb és célirányosabb bérfejlesztésre. Figyelembe véve a SZOT és a kormány szervei között legutóbb tárgyalt problémák megoldásának fontosságát is, úgy véljük, mindenképpen szükséges megfelelő intézkedéseket tenni a reálbérek terén tapasztalható elmaradások csökkentésére. Ezen megjegyzésekkel magam részéről az előterjesztést, a törvénytervezetet elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps!) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. 1969. július 2-án, szerdán 1836 (Szünet: 16.44—17.05 , Elnök: DR. BERESZTÖCZY MIKLÖS) ' ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterünk kíván szólni. DR. DIMÉNY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1968. évi gazdálkodásról előterjesztett írásos jelentés, valamint Vályi Péter elvtárs szóbeli kiegészítése átfogó képet adott népgazdaságunk múlt évben elért eredményeiről. A mezőgazdaság, élelmiszeripar, erdőgazdaság és az elsődleges faipar is eredményes évet zárt. Valamennyi területen a termelés gazdaságos növekedéséről számolhatunk be a tisztelt Országgyűlésnek. Ez figyelemre méltó, hiszen a múlt esztendő során néhány olyan nehézséggel kellett megküzdenünk, amely főként a mezőgazdasági termelés eredményeire hatott kedvezőtlenül, így elsősorban az aszály és a járványos állatbetegségek okoztak komoly problémákat. A nehézségeken azonban úrrá lettünk. Szocialista mezőgazdaságunk bebizonyítottál életerejét és ilyen kedvezőtlen körülmények között is képes volt a termelést gazdaságosan bővíteni. Az anyagi-műszaki ellátás javuló színvonala, az új gazdaságirányítás kedvező közgazdasági környezete, a dolgozók és a vezetők odaadó, lelkiismeretes munkája voltak azok a legfőbb tényezők, amelyek nyomán a viszonylag jó eredmények megszülethettek. Az 1968. évi fejlődést a mezőgazdasági termelés 1,3 százalékos, az áruforgalom 6,4 százalékos, az élelmiszeripari termelés 4 százaié^ kos és az elsődleges faipar termelésének 1 százalékos növekedése tükrözi. Mindezek eredményeképpen az élelmiszerek belföldi fogyasztása 2 százalékkal meghaladta az előző évit. Az élelmiszerek kivitelében kedvező szerkezeti változás történt, nőtt a feldolgozott élelmiszerek kivitele, s csökkent a feldolgozás nélkül exportált termékek volumene, összességében azonban a mezőgazdasági és élelemiszeripari export meghaladta az 1967. évit. így élelmiszergazdaságunk 1968-ban az előző évinél magasabb szinten elégítette ki a lakosság, az ipar, valamint a külkereskedelem igényeit. Különösen örvendetes, hogy a mezőgazdaság szocialista nagyüzemei: a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok az átlagot meghaladó mértékben fejlődtek. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék rámutatni arra is, hogy a tárca területén az elmúlt esztendőben a tervszerűség kedvezőbben alakult, mint a korábbi években. A termelés tervezett növekedése és a tényleges növekedés közötti eltérés az élei emiszergazdaság terén nem éri el az 1 százalékot. Ez azt bizonyítja, hogy éves tervünkben helyesen mértük fel a népgazdasági igényeket, s ezek kielégítéséhez megtaláltuk azokat az ösztönzőket, amelyek a vállalatok termelését a népgazdasági igényekkel összehangolt fejlesztésre ösztönözték. Meggyőzően bizonyítja továbbá azt is, hogy kötelező tervmutatók nélkül is eredményesen le-