Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

151 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 152 rületek iparának fejlesztése, az ipar vidékre telepítése csorbát szenvedhet, mert a vállalatok a gazdaságosság szem előtt tartásával már meglevő üzemeik bővítésére és rekonstrukciójára törekszenek. A tanácsoknak előreláthatólag nem lesznek elégséges anyagi eszközeik arra, hogy anyagi támogatást biztosítsanak a vállalatok részére az e területen kétségkívül gazdaságtalanabb iparfejlesztéshez. A területi szervek rendelkezésére álló eszközök a terület arányos fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek, hiszen az iparszegény megyék, különösen a kommunális ellátás tekintetében az átlagoshoz képest is hátrányban vannak. A mi területünkön az ott élő lakosság foglalkoztatottságát — úgy vélem — csak nagyobb mértékű, ipari jellegű állóeszköz fejlesztéssel lehet megnyugtatóan biztosítani. A gazdasági mechanizmus reformjának végrehajtása érdekében ezután kidolgozandó kormány- és gazdasági bizottsági határozatok elfogadásakor kérem, hogy az iparszegény területek iparának fejlesztése, az ipar vidékre történő telepítése elősegítésének érdekében az alábbi javaslataimat figyelembe venni szíveskedjenek: Az iparszegény megyékben, városokban, kevés várossal rendelkező területeken, egyes járási székhelyeken is, a vállalati döntés körébe tartozó beruházások költségeinek 20—25 százalékát állami dotációból kellene biztosítani. Esetenként — a legkedvezőtlenebb helyzetben levő területeken — a beruházási költségek nagyobb hányadát, egyes esetekben felét az állam magára vállalhatná. Ezt az állami dotációt meg lehetne tervezni a megyei tanácsok középtávú terveiben, vagy a kormány részére kellene e célra megfelelő keretet biztosítani. Az iparszegény területek iparának fejlesztését elősegítené, ha az érdekelt vállalatok részére — erre a célra — a bankszervek hosszúlejáratú — 10, esetleg 20 éves — hitelt biztosítanának. Előmozdítaná az ipar telepítését és fejlesztését e területeken, ha a vállalatok befizetéseik közül például jövedelmi adó, illetve telekadó kedvezményben részesülhetnének. A kormánynak el kellene fogadnia egy elvet, hogy az olyan hitelek elbírálásánál, amelyeket az ipar fejlesztésére, illetve támogatására fordítunk, az iparilag elmaradott területeket kell előnyben részesíteni és e területek igényeit kell elsősorban kielégíteni. A Budapestről vidékre történő ipar-kitelepítés érdekében központi tartalékot kellene képezni, s ezt esetenként az érdekelt területek, illetve vállalatok rendelkezésére bocsátani. A kormány beszámolóját magamévá teszem és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Borbély Jánosné képviselőtársunk. BORBÉLY JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójával, amelyet Fock elvtárs terjesztett elő, teljes mértékben egyetértek, azt reálisnak és megvalósíthatónak tartom. Jóleső érzés volt hallani, hogy azok a problémák, tennivalók, amelyekről egy évvel ezelőtt vitatkoztunk, beszéltünk, s amelyek akkor választóink részéről mint kérések merültek fel a kormány irányában, a párt IX. kongresszusán megfogalmazásra kerültek. A határozatokból ma már sok megvalósult a kormány intézkedéseiben. Mi a véleménye dolgozóinknak a tett és a szó egységéről? Bár már sok képviselőtársam szólt erről, mégsem tartom ismétlésnek, hiszen képviselőtársaim saját megyéjük, saját embereik, választóik véleményét mondták el, s úgy vélem, hogy megyénk dolgozói elvárják, hogy mi is az ő állásfoglalásukat tolmácsoljuk a kormánynak. Megyénk dolgozóiban egyre inkább elmélyül a bizalom a párt és a kormány iránt, s ez megmutatkozik a munkához való viszonyban, az egyre jobb hozzáállásban. Gazdasági eredményeink, amelyek nem rosszak, ennek a politikának a következményei. A közelmúltban is igen jelentősen megmutatkozott ez dolgozóink hozzáállásában olyan értelemben, hogy a közel-keleti agresszió kirobbanása idején nem estek pánikba, becsületesen termeltek és nem volt felvásárlás. Véleményem szerint ez a kölcsönös bizalom, amely — úgy vélem — szinte bázisát képviseli a további eredményeinknek, igen nagy kincsünk, legfőbb kincsünk, s úgy kell rá vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Arra gondolok itt, amit már több képviselőtársam is elmondott és felvetett, hogy az eddig hozott határozatokat gyakran kell ellenőrizni és vadhajtásaikat, amiket esetleg egy rossz végrehajtás okozhat, állandóan nyesegetni. Dolgozóink — szerintem — ismerik, és nemcsak ismerik, hanem értik is pártunk politikáját., Van azonban egy-két olyan terület, ahol nem láttak, vagy még nem látnak tisztán. Nem láttak tisztán az egész gazdaságirányítás új rendszerében, ezen belül az ár kérdésében, annak visszahatásában az életszínvonalra. Nagyon jó dolog, hogy Fock elvtárs ezt itt érthetően elemezte, s úgy gondolom, hogy ezen keresztül most már világossá vált. A határozatból kívánok néhányat megemlíteni, s a dolgozóinkra gyakorolt hatásáról, ami döntő változást jelent dolgozóink további életének alakulásában. Ilyenek a kormány új nyugdíjrendelete, a szülőnők részére anyasági segély biztosítása, a termelőszövetkezetek új társadalombiztosítási rendszere. Mint édesanya, az anyasági segély hatását külön szeretném kiemelni, bár előttem már sokan szóltak erről. Szocializmust építő társadalmunknak az anyák iránti mély humanizmusát, szerető gondoskodását érezzük ebben a kormányhatározatban, s méginkább elmélyíti bennünk ázt a tudatot és azt a meggyőződést, hogy nálunk, Magyarországon nem üres frázis az a jelszó, hogy legfőbb érték az ember. Az emberré válás folyamatában legnagyobb szerepe az édesanyának van: ehhez kapja meg a lehetőséget a határozaton keresztül, hiszen lehetővé válik az anyai gondoskodás, a gyermek ápolása éppen abban az időben, amikor erre a gyermeknek legnagyobb szüksége van, két és fél éves koráig. Engedjék meg tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány számadattal is szemléltessem, hogy ezek a fent megnevezett intézkedések a mezőgazda-