Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

147 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 148 ELNÖK: Szólásra következik Orbán József képviselőtársunk. ORBÁN JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Figyelemmel hallgattuk a kormány referátumát az elmúlt időszakról. Magam is, mint munkásember, jóleső érzéssel hallgattam, hogy a kormány az építőmunka sikereit összegezte a tisztelt Országgyűlés előtt. Miközben büszkék vagyunk az elért sikerekre, az én figyelmemet sem kerülték el a megoldatlan feladatok és problémák. Ezek sorában vannak olyanok, amelyeket csak részben oldottunk meg, mert az erőnkből többre nem telt, vagy megoldásuk most van folyamatban, örömmel tölt el bennünket, hogy hazánkban a szocializmus teljes felépítésének időszakában élünk és azon fáradozunk, hogy minél előbb megteremtsük népünk jólétét, teljes boldogságát. Népi államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, amely a mezőgazdaság szocialista átszerveződésével, azzal, hogy dolgozó parasztságunk a nagyüzemi termelés útjára lépett, minőségileg erősödött. Dolgozó parasztságunk megtalálta helyét a közös gazdaságokban, becsületesen dolgozik és mondhatjuk, jobban él, mint korábban. A szocializmusban parasztságunk is munkája révén boldogul, érvényesül. A munkásosztály vezető szerepe mindjobban kidomborodik, hatékonyabban érvényesül. A munkásosztály a párt irányításával, útmutatásával kormányoz, gyakorolja a hatalmat, igyekszik a társadalom nagy többségét megnyerni forradalmi céljainak megvalósításához. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1958-ban átfogóan megvizsgálta a munkásosztály helyzetét, és az egész társadalom érdekében mindenkor elsőrendű feladatának tekinti a munkások és a dolgozó parasztok helyzetének, életkörülményeinek a lehetőségek szerint való javítását. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusán a Központi Bizottság többek között javasolta a csökkentett munkahét bevezetését a fizetés meghagyásával, ugyanakkor az egészségre ártalmas munkahelyeken a 36—42 órás munkahét bevezetését, a termelőszövetkezetekben dolgozó nőknek gyermekgondozási segély folyósítását, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának és betegellátásának emelését, úgy, hogy a harmadik ötéves terv végére egyenlő legyen a bérből és fizetésből élőkével. Hogy mindezek, amiket felsoroltam, megvalósulhassanak, ahhoz mindnyájunknak becsületesen ki kell vennünk a részünket a munkából, hogy minél többet tehessünk a közös asztalra, hogy vehessünk is el róla. Anya- és gyermekvédelmi vonatkozásban is igen fontos kormányrendeletek jelentek meg az utóbbi években, amelyek a dolgozó nők, az anyák, illetőleg a családok helyzetének javítását szolgálják. Emelte kormányzatunk a terhességi és gyermekágyi segélyek összegét. Számottevő kedvezményt jelentett, hogy az anyák szülési szabadsagát 12 hétről 20 hétre emelték fel. További fejlődést hozott a szociális juttatások vonatkozásában, hogy a családi pótlékot lényegesen emelte kormányzatunk, kiterjesztette a termelőszövetkezetekben dolgozó tagokra is és bővítette az igényjogosultságot. Pártunk IX. kongresszusának határozata indokoltnak tartja, hogy a családi pótlék emelését, ahogyan erőnk és lehetőségeink engedik,. az elkövetkező években további lépések kövessék, kibővítve a termelőszövetkezeti tagokra is. Ügy érzem, hogy ez reális és szükségszerű, főleg a nagyobb létszámú munkáscsaládoknál, ahol az egy főre eső jövedelem még elég alacsony. Ebben az is közrejátszik, hogy több gyermek mellett az anya nem tud zavartalanul munkát vállalni. Fokozni kell a nagyobb létszámú családok társadalmi megbecsülését is. Sok esetben lenézik azt, akinek több gyermeke van. Nem sokan gondolnak arra, hogy a szocializmus felépítéséhez szükség van a felnövekvő generációra. Sokan nem gondolnak arra, hogy egyszer meg is öregednek és gyámolítókra is szükségük lesz. Kívánatos lenne, hogy a társadalmi szervek, az ott vezető állást betöltő elvtársak nagyobb figyelmet fordítsanak e problémák megoldására, gondolok itt elsősorban a gyermeküdültetésekre, a különböző segélyezési bizottságok munkájára, az óvodai, bölcsődei, napközi otthoni elhelyezésekre. Nagy jelentőségű a pártnak és a kormánynak az a rendelkezése, amely a dolgozó anyának gyermekgondozási segélyt biztosít

f Ez a segély a társadalmi juttatás fejlettebb formája. Nemcsak anya- és gyermekvédelmi vonatkozása van, hanem szélesebb társadalmi és gazdasági érdekeket is szolgál. Ennek a rendeletnek komoly létjogosultsága van szociálpolitikai, népe^ sedési, foglalkoztatottsági és bölcsődei beruházási vonatkozásban. Első és legfontosabb előnye, hogy az anya személyesen otthon gondozhatja két és fél évig újszülött gyermekét. Mindezt megteheti anélkül, hogy emiatt munkaviszonya megszűnnék és a munkaviszonyból származó jogait tekintve hátrányt szenvedne. Gyakorlatból tudjuk, hogy egy csecsemő gondozása nagyon nagy gondosságot igényel. Bölcsődéinkben, óvodáinkban közismerten gondos egészségügyi felügyelet alatt vannak gyermekeink. A csecsemő korban csoportosan együtt levő gyermekeknél mégis sokkal nagyobb az átmeneti gyermekbetegségek veszélye, mint egy-egy családon belül. Bár a bölcsődei hálózat és a férőhelyek száma évről évre növekszik, ennek ellenére az igényeknek csak egy részét tudjuk kielégíteni. Jelenleg a bölcsődés korú gyermekeknek csak nagyon kis százalékát lehet elhelyezni bölcsődében. Az igények kielégítése csak fokozatosan történhetik, anyagi feltételeink javulásának arányában. A gyermekgondozási segély — úgy érzem —ezt a problémát lényegesen enyhíti. Meg kell mondanom őszintén azt is, hogy a kisgyermekes, különösen az egy éven aluli csecsemőt gondozó dolgozó anyák gyakran kerülnek gyermekápolási táppénzbe. Emiatt a termelésben sok a bizonytalan, előre nem látható munkakiesés*. De az időkedvezmények, főleg a szoptatás miatt csecsemőjüket gondozó anyák munkájának hatékonysága is értelemszerűen alacsonyabb az átlagosnál, mert gyakran vannak távol munkahelyüktől. Mindez anyagilag és fizikailag is nagy teher a számukra. A gyermekgondozási segély mindezeket a