Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1453 Az Országgyűlés 18. ülése, úgy munkásőröknek érzik magukat, mint a fegyveres munkásőrség. Nagyon jólesett a népi ellenőröknek Kádár elvtárs levele a tízéves jubileum alkalmából. Kedves Képviselőtársaim ! Választókerüle­temben több ipari és mezőgazdasági nagyüzem működik, amelyben már többször végeztek el­lenőrzést. E részről elmondották, hogy az újabb és újabb ellenőrzésnél érezhető a népi ellenőr­zés munkastílusának javulása. Ma már az ellen­őrzés módszeréből érezhető a segítőkészség, s a segítőkészség kialakította az ellenőrzésnek azt a módszerét, hogy ha az ellenőrzés során hibát találnak, annak kijavításán már az ellenőrzés folyamatában együttműködik vizsgáló és vizs­gált. Mindenki egyetértett azzal, hogy az ellen­őrzésnek ez a formája a helyes, szemben az esetleges mindenáron hibakereső módszerrel, mert a mindenáron hibakereső módszer nem­csak taszít, ellenszenvet vált ki, hanem hibás eredményre is vezet. Az ellenőrzés fogalmilag nem más, mint a célkitűzések és a feladatok összehasonlítása a vizsgált, az ellenőrzött terület eredményével. Ha az ilyen természetű összehasonlítás során min­denáron hibát keresnének, akkor ez azt jelent­hetné, hogy eltorzítják az eredményt, az eltor­zított eredmény közlése pedig szükségképpen torz intézkedésekre vezethet és a hibás útra irá­nyíthatja az ellenőrzés eredményét felhasználó vezetést is. Elmondották természetesen, hogy ugyanúgy helytelen a másik véglet. Helytelen a másik véglet, amely az ellenőrzés során elkeni a hi­bát. A hibák elkenése eleve a célkitűzések, fel­adatok megvalósulásáról való lemondást jelen­tené s ez is összeegyeztethetetlen a népi ellen­őrzéssel. Az ellenőrzés sohasem öncélú. A népi el­lenőrzés is vagy konkrét közérdekű bejelentést vizsgál, vagy a vezető szerveket kell kiszolgál­nia ellenőrzési tevékenységével, alapot adnia az irányításra. Kezdetben a népi ellenőrzés mun­kájában a szabad kapacitás kihasználása a terü­leten úgy történt, hogy á népi ellenőrző bizott­ság maga törte a fejét, vajon mit kellene ellen­őrizni. Kevésbé volt jellemző, hogy a vezető -szervek támasztotak igényt, s ezt az igényt dol­gozták be a tervükbe. Ma már változott a helyzet s a területi né­pi ellenőrzési bizottságaink szabad kapacitását a vezető, irányító szervek igényei alapján állít­ják többségében össze. Tíz év tapasztalata alakította ki azt a véle­ményt, hogy a népi ellenőrzés munkája akkor igazán hatékony, ha eleve szükségletre történik. Ha a vezető szervek, amelyek ismerik az úgy­nevezett következő láncszemet, ők tudják, hogy napirenden van, akkor az erre a célra végzett ellenőrzés eredményeit várják és feltétlenül ha­tékonyan intézkednek benne. Míg ha nem így történik, előfordulhat az, hogy az ellenőrzés olyan „eredményeket" tár fel, amelyeket a ve­zető szervek már jól ismertek, tehát nem mon­dott újat számunkra az ellenőrzés. Előfordulhat ilyen esetben, hogy a vezető szerveknek vagy nem volt elég erejük, vagy éppen akkor idejük i 1968. október 18-án, pénteken 1454 az ismert problémák kiküszöbölésére, mert más kérdések voltak napirenden, más kérdések hát­térbe szorították. Éppen ezért figyelemre méltó az a tapasz­talat, hogy az ellenőrzés hatékonysága érdeké­ben az ellenőrzés nagyon hasznos és hasznosít­ható erejét elsősorban a vezető szervek igényei­nek kiszolgálására kell fordítani. A szükségletre történő ellenőrzésnek per­sze, van egy másik oldala is, és ez bizonyos fokig kapcsolódik az Orosz elvtárs által felve­tett kérdéshez. Ugyanis a szükségletre történő ellenőrzésnek van egy véglete. Az állami ellen­őrzésnek ez a társadalmi bázisra épített formája azt a látszatot kelti, mintha ennek a népi ellen­őrzésnek a mérete, az ellenőrzés mennyisége a népi ellenőrök számához képest korlátlanul fo­kozható lenne, egész az utolsó népi ellenőr be­vonásáig. Ez pedig a gyakorlatban nem így van. Nem így van, mert a népi ellenőrzés által végzett vizsgálatok számának határt szab a NEB-irodák áteresztő képessége. Ugyanis a NEB-irodának kell előkészíteni, programozni, vizsgálati szempontokat összeállítani, majd fel­dolgozni a vizsgálat eredményét adminisztrációs módszerekkel, realizálni stb., tehát a túlzsúfolt igény az ellenőrzésre, az ellenőrzés minőségének rovására megy. Mint elmondották az ankéton az elvtársak, sokszor előfordul, hogy ilyen al­kalmakkor úgy érzik, hogy jobb lett volna azt az ellenőrzést nem lefolytatni. Érdemes ezt az igénylőknek figyelembe venni. Tisztelt Országgyűlés! A helyi tanácsok és a területi NEB között a kapcsolat jó. Egyetértek Gonda elvtárssal, aki a szünetben tartott tele­víziós ankéton is erről beszélt. Az általam em­lített választókkal folytatott beszélgetés során azonban kiderült, hogy van azért zavaró körül­mény, amely bizonyos kérdés tisztázatlanságá­ból fakad. Éspedig az ankéton a megyei tanács igazgatási állandó bizottságának az elnöke el-' mondotta, hogy a közelmúltban volt előttük na­pirenden a megyei NEB második féléves mun­katerve. A munkaterv tárgyalása során felve­tődött, hogy vajon a tanácsnak joga van-e a munkatervet módosítani, így az állandó bizott­ságnak módosítási javaslatot tenni. Az igazga­tási bizottság tagjai, úgy látszik r forgatták az egyetemi tankönyvet, amely a 465. oldalon azt mondja, hogy a tanácsokat a területi népi ellen­őrzési bizottságok irányában megillető jogok az irányítás jogáig nem terjednek. Ez az álláspont téves, és szükségessé teszi, hogy itt, az ország nyilvánosságának szintjén ezzel az állásponttal felvegyem a vitát. Miért nem jó ez a felfogás? Nem jó azért, mert bár a jelenlegi törvényjavaslat és a régi törvény is csak a KNEB irányítási jogát emeli ki,, de ez azért van, mert erre más egyéb terü­leten a törvényből következtetni sem lehet. Ez­zel szemben a tanács irányítási jogára számta­lan támpontot ad maga a törvényjavaslat, ami­kor azt mondja, hogy a választó tanácsnak a népi ellenőrzési bizottság beszámolni köteles, a népi ellenőrzési bizottságot a tanács választja és hívja vissza, a tanács hagyja jóvá a munka­tervet, vagy nem hagyja jóvá. Ezek mind. mind irányító funkciók és természetesen követ-

Next

/
Thumbnails
Contents