Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1393 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1394 ELNÖK: Kerkay Andorné képviselőtársun­kat illeti a szó. KERKAY ANDORNÉ: Tisztelt Országgyű­lés ! Az elmúlt hetekben ünnepeltük Fejérben az 1848-as idők történelmi eseménye, a pákozdi csata 120. évfordulóját, és most itt ezen a mai Országgyűlésen hallottuk, hogy többen kegye­lettel emlékeztek meg a Széchenyi fogalmazta „Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről" címmel benyújtott elaborátumról és az ennek nyomán elfogadott XXX. te. ugyancsak 120 éves jubileumáról. Míg az 1848-as nagyszabású első közlekedési program a magyar nép megújhodását és az ön­álló gazdaságpolitika megalapozását szolgálta, addig ez a második, 1968-as elgondolás, vélemé­nyem szerint, a fejlődésben már nagy utat meg­tett ország felvirágzásának záloga, s egyben a nemzetközileg diktált gazdasági vérkeringés elő­feltétele. Ha a magyar kormány közlekedéspolitikai koncepcióját tudatos elmélyültséggel taglaljuk, akkor általánosságban megállapíthatjuk, hogy a közlekedés ügyét egységes szemléletbe fogó, gon­dosan mérlegelt és feltétlenül a társadalmi-gaz­dasági haladást előrevivő javaslatok soráról van szó. Az is örömmel és jogos büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat, hogy korszerűségében, a „technika századá"-tól megkövetelt gyorsabb, ru­galmasabb, de egyben gazdaságosabb és olcsóbb közlekedésre való törekvés legalább annyira célja ennek a magyar elgondolásnak, mint akár a tu­dományos megállapítások sorozatát összegező és magábasűrítő szovjet javaslatoknak, avagy ép­pen a német Leber-, a francia Lacarriere-, vagy az angol Beeching-javaslatoknak. Ilyen vonatkozásban tehát örömmel tölthet el bennünket, hogy a koncepció ökonómiai elő­nyét tekintve és tudományos megalapozottságát nézve is egyirányba mutat a nemzetközi ten­denciákkal. A világhelyzettel való összemérhető­ség eme megnyugtató tudata mellett azonban nekünk, a választóink gondolat- és érzésvilágát jól ismerni köteles képviselőknek nem mindegy az, hogyan vélekednek a koncepcióról a mi szű­kebb hazánkban, megyénkben, városainkban és — ami talán még ennél is fontosabb és ami na­gyon sokhelyütt elhangzott az előttem felszólalt képviselő elvtársak szavaiból — vajon hogyan fognak tevékenykedni ennek a precíz alaposság­gal kidolgozott vázú koncepciónak életrekelté­sén és a megvalósításán. A törvényjavaslat és a koncepció elbírálásá­hoz, mint ugyancsak nem szakértő, de a törvény­hozásban és választóim érdekképviseletében fe­lelősséget érző képviselő, tallóztam a nemzetközi vonatkozású cikkek között. Az idő későre járása miatt is, engedjék meg kedves elvtársak, hogy idézzem a „Transport" című francia lapnak egy 1967 októberi számát, amely a következőket mondja: „A süketek vitája folyik a „technokra­ták" és a közvélemény között. Az előbbieknek egyedül a globális hatékonyság számít. Az utób­biak, vagyis az egyszerű emberek számára en­nek nincs túl nagy jelentősége. És a beálló álla­potot a közszolgáltatás jogi fogalmán keresztül szemlélve, a hangsúlyt csakis az egyének hely­zetére fektetik. És mindez úgy tűnik, hogy a közlekedést két, egymástól idegen kultúra szem­szögéből nézik, és minden javaslat, amelyet az egyik szemszögből fogalmaztak, a másik kultúra szemszögéből elfogadhatatlan lenne és viszont." Nos, tehát ez a francia lap és a citált idézet is utal arra, hogy a közlekedési koncepciók tár­gyalásánál viták merültek fel. A napirend végén szólalok fel: nem kell mondanom, hogy itt is nagyon sokrétű vita volt, és véleményem szerint éppen e viták sokrétűsé­gében és az ellenkező nézetű, aspektusú megál­lapításokban lehet az előkészítés pontosságát is lemérni. A képviselőknek, véleményem szerint — ahogy előttem már többen utaltak rá — az a feladata, hogy helyes tájékozottsággal és a loká­lis kérdések tüzetes ismeretében a hibák esetle­ges feltárásával igyekezzenek közelíteni ezeket a különböző nézeteket. Fejér megyére megállapíthatom, hogy nagy­jából ugyanaz a helyzet, ami országos szinten. Nálunk is a megye vasútvonalainak 50 százalé­kán bonyolódik a forgalom 92 százaléka, s a hátramaradó rész a másik felén. Következéskép­pen ezeket a „száraz gallyakat" fel kell számolni, hiszen például a bicskei vonalon előfordult, hogy több volt a kiszolgáló vasutasok száma, mint ép­pen az arra utazóké. Az is nyilvánvaló, hogy körzetesítéssel kell koncentrálni a gyér'forgalmú állomások forgalmát. Szinte „meseszerű" az a hármas kívánság, amely nagyon sok képviselő elvtársam részéről elhangzott, hogy legyen a bevezetés fokozatos, de következetes, legyenek az előfeltételek bizto­sítottak és a harmadik, talán a legfontosabb, hogy se az utazók, se a fuvaroztatók ne legye­nek károsítva. Azt mindenki megérti, hogy főleg az új me­chanizmusban szükség van a meggyorsított és korszerű közlekedésre, de azt is meg kellene ér­tenünk — a francia lapra utalnék —, hogy az egyszerű emberek, akik a képletekhez nem érte­nek, bizony a saját problémájukon keresztül né­zik a dolgot és nagyon aláhúzom, hogy még hát­ra van a türelmes, a meggyőző felvilágosítás. Azt is szeretném bejelenteni, hogy Fejér megye a koncepció megvalósítását lelkesen tá­mogatja és a megyék közül az elsők között sze­retné bevezetését javasolni és megvalósítani. Ter­mészetesen, mi vállaljuk az ezzel járó esetleges kockázatokat és nehézségeket is azért, hogy ép­pen tranzitjellegünkre való tekintettel minél előbb élvezhessük a koncepció áldásos kihatásait is. Természetesen, mutatkoznak aggodalmak és aggályok. Véleményem szerint helytelen volna ezeket az aggodalmakat és aggályokat elhesse­getni vagy éppen lehurrogni, hiszen egyrészt se­gítik a koncepció további csiszolását, másrészt pedig az a tapasztalatom, ahogy a választóimmal beszéltem, hogy ezeknek nem annyira valami­lyen „harangfélreverés" jellegük van, hanem in­59*

Next

/
Thumbnails
Contents