Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-17
1387 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1388 ség, mint ez ideig, és az áruk darabszámlálásával biztosítsák a társadalmi tulajdon fokozottabb megvédésének lehetőségét. A vágány-hídmérlegek számának növelésével fokozottabban kellene biztosítani a küldemények mérlegelését, ami az árukárok előfordulá r sát csökkentené, a küldemények biztonságát növelné. A szállítások során felmerülő károk megállapítása ma még igen egyoldalú a vasút részéről, és vitás esetekben nem ad lehetőséget a fuvaroztatóknak a reklamációra. Ily módon a keletkezett károknak csak egy részét vállalja a vasút magára, és a fuvaroztatók így hátrányos helyzetben vannak. Az említett követelmények sorában hangsúlyozottan kívánok szólni a vasúti áruszállítás színvonalasabb ellátásának szükségességéről. A vasúti rekonstrukcióval el kell érni, hogy a jelenleginél kulturáltabb szállítási módozatok bevezetésével az árutovábbítás sebességét növeljék. Jelenleg mind a kocsirakományú, mind a darabáru-fuvarozások egy része az előírt fuvarozási időnél tovább tart. Az egyre növekvő áruszállítási feladatok hatékonyabb teljesítését szolgálja a darabárufuvarozás körzetesítésének új rendszere, amelynek során az elmúlt időszakban több száz állomáson megszűnt a forgalom az AKÖV fuvarozási rendszerre történő áttereléssel. A vasút vonatkozásában több ízben felvetett, eddig alkalmazott merev üzletpolitika reformját jelenti ezen intézkedés. A vasúti forgalom fejlesztése programjának súlyponti feladataként ítéljük meg a lakosságnak és a gazdasági életnek korszerű, biztonságos és teljesítőképes vasúti közlekedés iránti jogos igényének kielégítését. A kombinált vasúti—közúti szállítások fokozásával a közlekedési ágazatok közötti együttműködés javítását, a vasúti rendezőállomások átbocsátóképességének növelését szükségesnek tartjuk a pénzügyi lehetőségek keretén belül, továbbá a forgalmi sebesség növelését, ami biztosítja a hazai feladatokon kívül az átmenő nemzetközi forgalom egyre fokozódó feladatainak ellátását is. Ügy ítéljük meg, hogy ez nemcsak a vasút feladata. A vállalatok a maguk területén is segítséget kell adjanak e probléma megoldásához. Vállalatunk delegációja körülbelül két héttel ezelőtt tért vissza a Szovjetunióból. Ott megállapodást kötött több koromgyárral, hogy az igen szennyező koromszállítás gumikonténerekben történjék. Ezek megtöltését is elvállalják. Kérjük a MÁV illetékes dolgozóit, hogy a szovjet széles nyomtávú vasúti kocsikban Csapra érkező gumikonténereket MÁV-kocsikba rakják át, s azokat mielőbb vállalatunk részére juttassák el. Ez annál is fontosabb, mert igen sok bosszúságot, szennyeződést okozott már a korom úgy a MÄV-nak, mint a gyár környékén lakóknak. A gazdaságosság érdekében nagy szállítótartályok iránti érdeklődés is egyre jobban előtérbe kerül a fuvaroztatók részéről. Nagyon helyesnek tartom a koncepcióban azt az elképzelést, ami a technikai berendezések tökéletesítését célozza. Éppen ezért fokozni kell megfelelő technikai berendezések előkészítésével, próbaszállítások biztosításával, megfelelő gépi berendezésekkel, továbbá kedvező fuvardíjtételek megállapításával ennek nagyobb ütemű bevezetését. Javaslom, hogy e technikai berendezések megrendelése előtt a fuvaroztatókkal konzultáció történjék, igényeikkel ismerkedjenek meg az illetékesek. Közismert az a torlódás is, ami Csap—Záhony forgalomban újólag és újólag jelentkezik. Ennek egyik előidézője, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok nem fordítanak kellő gondot a szovjet elvtársakkal személyes tárgyalások létrehozására, ahol mód nyílna megfelelő ütemezés érvényesítésére. A már előzőleg említett delegációnk sikeres személyes tárgyaláson el tudta érni, hogy a szovjet elvtársak figyelembe veszik vállalatunk szállításra vonatkozó ütemezési igényét. Gyáraink — a budapesti, a váci, a szegedi, a nyíregyházi gyárak — közvetlen anyagellátását a Szovjetunióból érkező importanyagok szállítása esetében úgy oldottuk meg, hogy Záhony állomáson egy áruirányítót állítottunk be, aki közvetlenül a szállítási és raktározási diszpécsertől naponta kapott diszpozíciók alapján, közvetlenül irányítja a felhasználó gyárakba a küldeményeket. A záhonyi megbízott beállításával nagy mennyiségű, többszöri árumozgatást, új raf eladást sikerült kiküszöbölni, ami lényeges szállítási költségmegtakarítást eredményez. Ennek a gyakorlatban jól bevált rendszernek előfeltétele, hogy a külkereskedelmi vállalat a szovjet elvtársakkal olyan szállítási szerződést kössön, amelynek értelmében küldeményeink nevünkre, de Záhony állomásra címezve kerülnek feladásra a Szovjetunióban. E rendszer bevezetését más vállalatok és kereskedelmi szervek számára is javasolom. Az áruáramlás növekvő igényeinek figyelembevételével felül kell vizsgálni az iparvágányokat. A régi iparvágányokat korszerűsíteni, a kellően ki nem használt iparvágányokat megszüntetni és nagyforgalmú rakodóhelyeken új iparvágányokat kell létesíteni. Vállalatunk részére ezen a téren is hathatós segítséget nyújtott a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. Egy, körülbelül százezer légköbméteres raktár létesítésével kívánjuk megoldani nagy tömegű, főleg export—import-anyagaink, illetve készáruink raktározását. Ehhez a raktárhoz kért iparvágány engedélyezésével komoly segítséget nyújtott a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, amiért a gumiipar nevében ezúton is köszönetet mondok. Az Országos Gumiipari Vállalat ma már évenként csaknem 8000 vagonos szállítást bonyolít vasúton. A vízi úton történő szállítást ál elmúlt évhez viszonyítva csaknem kétszeresére növeltük. Szükségesnek tartjuk a vasút és vízi úton történő szállítás átrakásos forgalmának bővítését és a MÁV, valamint a MAHART szorosabb és kereskedelmi szempontok érvényesítése melletti jobb együttműködést. Nagyon helyesnek tartjuk azt a törekvést,
