Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

119 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütörtökön 120 csökkentették. A minisztériumból olyan embe­rek kerültek ki, akik kiváló, jó szakemberek, mezőgazdászok, tehát mindenki úgy gondolhat­ja, hogy az emberek többsége vidékre kerül, és ezzel segíti a mezőgazdaság szakember-ellátott­ságának megoldását. Ez a népgazdasági érdek. A 600 főből azonban csak néhány került vidék­re, a döntő többséget Budapesten helyezték el. Rögtön hozzáteszem, elvtársak, emberileg ez teljesen érthető, mert aki már jó néhány esz­tendeje Budapesten lakik, nem szívesen megy vidékre. Mégis felmerül a kérdés, hogy a nép­gazdasági és az egyéni érdekkel összhangban ol­dották-e ezt meg? Ezzel kapcsolatban egy másik kérdést sze­retnék felvetni, a mozgatott emberek megítélé­sét. Különböző irányító szervektől, vezető funk­ciókból más területekre, üzemekbe, a termelő­munkába kerülnek az elvtársak. Nagyon lénye­ges, hogyan ítéli meg a közvélemény ezeket a cseréket. Nagyon egyértelműen kell leszögez­nünk, hogy ezek az emberek nem bukott embe­rek, nem azért kerültek ki a vezető, irányító szervekből, mert rossz munkát végeztek vagy nem jó szakemberek. Ezeket a kádereket a szo­cialista állam emelte ki jó munkájuk alapján, és néhány kivételtől eltekintve, becsülettel haj­tották végre a megbízatást. Mozgatásukra azért került sor, mert új helyzet alakult ki. Űj fel­adatokat kell végrehajtani, új megbízást kaptak. Kedves Elvtársak ! Nagy az* érdeklődés az emberekben az életszínvonal, az árak és a bé­rek alakulásával kapcsolatban. Elsősorban vá­rakozás, de félelem is tapasztalható. Miért? Mert az emberek megszokták, hogy az árak — kivéve a mezőgazdasági termékek, cikkek árait —, nem mozognak, általában stabilak. Az irá­nyítási rendszer reformjával az árak bizonyos kategóriája a kereslet és a kínálat következté­ben mozogni fog. Mi az, ami az emberekben fel­merül? Az, hogy milyen biztosítékok vannak arra, hogy egyes vállalatok, kereskedelmi intéz­mények nem hárítanak-e át a fogyasztókra olyan összegeket is, amelyek sújtják a dolgo­zókat és veszélyeztetik az életszínvonalat? Fook elvtárs erre a kérdésre — szerintem nagyon helyesen — beszámolójában kitért, és magam is tudom, hogy az állam kezében olyan piacszabályozó eszközök vannak, amelyekkel biztosítani és védeni tudja a fogyasztót. Helyes lenne ismertetni a közvélemény előtt, hogy a kormány milyen szankciókat alkalmaz majd azokkal szemben, akik rosszul értelmezik a mechanizmust, és saját hasznukra, még ha az vállalati érdek is, a népgazdasági érdekek fi­gyelmen kívül hagyásával akarják alkalmazni. Mivel ez az egész lakosságot, a társadalom min­den rétegét érintő kérdés, javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy október—november kö­rül, amikor már rendelkezésre áll a fogyasztói és az ipari árkonstrukció, vitassa meg a parla­ment ezt a fontos témát. Mégegyszer: Fock elvtárs beszámolójával, a kormány tevékenységével, az elképzelésekkel egyetértek, helyesnek tartom és a magam részé­ről is elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Nóvák Pálné képviselőtársun­kat illeti a szó. DR. NOVÁK PÁLNÉ: Tisztelt Országgyű­lés! A kormány programja lényegében azt tar­talmazza, hogyan tehetjük szebbé, boldogabbá életünket. Ehhez ad utat, módot, eszközöket. Azt viszont világosan kell látnunk" mindany­nyiunknak, hogy a boldogabb és szebb élet alapja a jobb és eredményesebb munka. Ne­künk, nőknek és anyáknak ez a program már jelenti a meghoszabbodott szülési szabadságot és a gyermekgondozási segélyt. Mélyen átérez­zük ennek a jelentőségét, mert az anya élvezheti az első szó, az első lépések nagyszerűségét, mert gyermekét maga gondozza, de a gyermek szem­pontjából sem mindegy, hogy az első években az anya szerető gondoskodása van körülötte. Az eddig nyújtott sok kedvezmény mellett sem könnyű azonban ma még a nők helyzete, az egyenjogúság. Ezért a gyermekes anyák szíve­sen vennék a négyórás foglalkoztatási lehetősé­get. Sokszor találkozik ez a vállalati' érdekek­kel is, például a kereskedelemben vagy üzem­szervezési szempontokból egyes iparágakban. Megfontolandó a részidős foglalkoztatás meg­oldása, ami sokat jelentene a ma asszonyának, aki az anyaság mellett szeretne részt vállalni a közösségi munkából, társadalmunk életéből és építéséből. A másik ilyen, a nők számára előnyös mun­katerület a bedolgozás. Itt kizárólag olyan ter­mékek előállítására gondolok, amelyeknek nagyipari gyártása nem jövedelmező, mert munkaigényes, nincs kellő kapacitáskihaszná­lás, sok a gépállás vagy átállás. Egyrészt tehát javasolnám ilyen cikkeknél a bedolgozás bővíté­sét, másrészt azonban az otthon dolgozók mun­kaügyi problémáinak megoldását. Megfelelő feltételek és kellő támogatás mellett jó szervezéssel sok segítséget nyújtanak mind a gyermekes anyák, mind a csökkent munkaképességű dolgozók részére a szociális foglalkoztatók. Jó lenne, ha a vállalatok fel­ajánlanának olyan munkafolyamatokat, ame­lyeknek végzése nem kifizetődő. Számítunk ar­ra, hogy a kormányhatározat alapján kiadásra kerülő rendelet segítséget nyújt majd egyrészt e szociális foglalkoztatók helyiség-gondjainak megoldásához, másrészt már az egyik felszóla­lásban említett rehabilitáció kapcsán felmerülő összevont üzemhelyek vagy célüzemek létesíté­séhez. Gondolok itt például hitelnyújtásra a se­gítségadásban. Tisztelt Képviselőtársaim! A lakosság kor­összetételének változása, az idős emberek szá­mának növekedése miatt előtérbe kerül, hogyan tudnánk egyre jobban gondoskodni róluk. Jók a tapasztalataink az öregek napközi otthonával kapcsolatban. A gondozottak szeretik és szíve­sen veszik igénybe. Ezért a hálózat bővítése hasznos és célravezető. A házi gondozás tekinte­tében egyelőre még nem alakult ki egységes gyakorlat. Általában társadalmi aktívák végzik nagyon nagy lelkiismeretességgel, de éppen eb­ből következően az ellátás nem folyamatos. Szükséges lenne főfoglalkozású gondozónők al­kalmazása, akik a társadalmi és tömegszerveze-

Next

/
Thumbnails
Contents