Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1321 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1322 a munkásszállítást igénybe vevők stb. — vehetnek igénybe. A törvényjavaslat nem szól ezekről a kedvezményekről, s ez a tény esetleg nyugtalanságát válthat ki a közvéleményből. Ezért javasoljuk a 11. § (1) bekezdésének módosítását a következő szövegezésben: A közforgalmú vasút személy- és árufuvarozási feltételeit, továbbá a fuvarozásért, valamint az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokért fizetendő díjak és díjkedvezményeik -megállapításának elveit és rendjét a Minisztertanács szabályozza. Ez a módosítás egyezik a jelenleg is hatályban levő rendelkezésekkel, amelyeket célszerű továbbra is fenntartani. A két állandó bizottság együttes ülésén elhangzottak módosító javaslatok a 12. §-sal kapcsolatban is. E szerint a közforgalmú vasútvonalak megszüntetésénél a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak ne csak meghallgatási, hanem egyetértési joga legyen. Ezért a, törvényben a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak a meghallgatása helyett a végrehajtó bizottság egyetértése szerepeljen. Részletes vita után a 12. §-sal kapcsolatos módosító javaslatokat a két állandó bizottság nem fogadta el a következő indokok alapján: A módosítás csökkentené a közlekedés- és postaügyi miniszter felelősségét, de ugyanakkor a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak módjuk és lehetőségük van adott esetben illetékes szervekhez fordulni, esetlegesen eltérő észrevételeikkel. Tisztelt Országgyűlés! Az ismertetett módosításokon túl a két állandó bizottság együttes ülésén több észrevétel és javaslat hangzott el a törvényjavaslat és a közlekedéspolitikai koncepció gyakorlati végrehajtását illetően is. Szükségesnek tartom, hogy az elhangzott észrevételek közül a négy legjelentősebbet ismertessem a tisztelt Országgyűléssel. E négy észrevétel a következő : 1. A vasútokról szóló törvény és a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának elő kell segítenie a különböző érdekek, tehát a szállítók, a szállíttatok és az utazóközönség érdekeinek összehangolását. Ezért minden gyakorlati intézkedést, változtatást a tárca vezetői előzetesen konzultáljanak meg az érdekelt intézményekkel és az érintett gazdasági egységek vezetőivel. 2. A közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása során nagy gondot kell fordítani a közlekedés szolgáltató jellegének erősítésére és hangsúlyozására. Ezért a különböző intézkedéseknél, változtatásoknál ügyelni kell arra, hogy az ne érintse hátrányosan az utazóközönséget, hanem éppen ellenkezőleg, a népgazdasági érdekek mellett messzemenően vegye figyelembe a szállító és az utazóközönség érdekeit is. 3. Az utazóközönség érdekében ügyelni kell arra is, hogy minden közlekedési változtatást úgy szervezzenek meg, és hajtsanak végre, hogy a változtatásokkal párhuzamosan megtörténjen minden intézkedés az utazóközönség igényeinek kielégítésére. Például: egyes vasútvonalak megszüntetésével egy időben gondoskodni kell a szükséges közúti közlekedés 'megszervezéséről. 4. A közlekedéspolitikai koncepció és a vasutakról szóló törvény eredményes végrehajtása megköveteli a rendelkezésre álló anyagi eszközök koncentrált felhasználását. Azonban ügyelni keU arra, hogy ez ne jelentse a meglevő súlyos helyi közlekedési problémák megoldásának elodázását. Például: a még hiányzó bekötőutak megépítését. Tisztelt Országgyűlés! A jogi igazgatási és igazságügyi, valamint az ipari bizottság az ismertetett módosításokkal és a végrehajtással kapcsolatos észrevételékkel együtt egyetért a magyar közlekedéspolitika koncepciójával, valamint a vasutakról szóló törvényjavaslattal, és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek az előterjesztések elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a vitára áttérnénk, bejelentem, hogy a két napirendi ponthoz eddig' 23 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Most szólásra következik Csáki István képviselőtársunk. CSÁKI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett „Közlekedéspolitika Koncepciója" számunkra egész sor olyan elképzelést tartalmaz, ami a közlekedés, személy- és áruszállítás területén új eljárást, új megoldást jelent. Nem vitás, hogy ezek a megoldások gondot — helyenként aggodalmat — is kiváltanak, különösen a megszüntetésre javasolt vasútvonalak által érintett területeken. Szolnok megyében öt rendes nyomtávú, egy keskeny nyomtávú és két gazdasági vasútvonal van érintve. Ezek hossza több mint 300 kilométer, s kétharmad része a megyében van, egyharmad része Pest, Bács és Békés megyét érinti. A rendes nyomtávú vonalak között olyan is van, amit már a felszabadulás után építettünk s mint nagy vívmányt propagáltunk. Nagy vívmány is volt például a lakitelek—kunszentmártoni vonal megépítése, hiszen a Tiszazugban a felszabadulás előtt egyik legelmaradottabb területünk közepébe hatolt be, s gazdasági pezsgést, mozgási lehetőséget, vele együtt sok minden mást vitt oda. Mi fontosnak tartjuk, hogy ezekben a kérdésekben szót értsünk a lakossággal. A lakosság megszokta a kialakult közlekedési, szállítási rendet, s nem szeretné rosszabb körülmények közé kerülni. Ma a jobb közlekedési viszonyokat tudjuk lakosságunknak ígérni, meggyőződéssel valljuk, hogy ez meg is valósítható, azonban idő és konkrét eredmény szükséges ahhoz, hogy a köztudatba átmenjen ennek fontossága. Van kedvezőtlen tapasztalatunk arról, hogy gazdaságtalan kapacitást megszüntettünk, mielőtt a nagyüzem — gazdaságos termelésével — belépett volna, s a kiesőnek éveken keresztül éreztük a hiányát. Ilyen helyzet állt elő a kiskapacitású téglagyárak leállításával. Ügy gondolom azonban, hogy a vasút esetében más körülmények vannak, s nem elég, ha csak a kedvezőtlen tapasztalatokat emlegetjük fel. Itt nem új szállítási kapacitást kell létesíteni, nem új vasútvonalat kell megépíteni ahhoz, hogy a kevésbé forgalmast kikapcsoljuk. Kell viszont építeni közutat. A fő vonalak fejlesztése több év óta folyik s a közutak fejlesztése is napirenden van. Az alapos és beható mérlegelés elvezet bennünket az elképzelés megértéséhez és