Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-16

1289 Az Országgyűlés 16. ülése, 1968. október 16-án, szerdán 1290 ok, amely a mezőgazdaságban a termelőn kívül áll: az időjárás. Egy gyár termelését kevésbé tudja befolyásolni a szárazság vagy a jégverés, a mezőgazdaságot viszont nap mint nap érik meglepetések, noha a modern technika vívmányaival igyekszünk megtenni mindent az időjárás okozta károsodások csökkentésére. A másik minőségi különbség, hogy ma a mezőgazdasági nagyüzemek zömében egy új társadalmi réteg, a termelőszövetkezeti parasztság dolgozik. Azok az emberek, akik néhány évvel ezelőtt az egyéni termelők életét élték, csak most kóstolgatják, most érzik a kollektív munka, a kollektív termelés, a közös eredmények ízét. Egyszóval most kovácsolódik termelőszövetkezeti parasztságunk egységes, szocialista osztállyá. Ezért különbözik a mezőgazdasági munka más munkaterületeken végzett munkától, ezért megkapó az a hallatlan erőfeszítés és akarás, az egységes cselekvés, a célokba vetett megingathatatlan hit, amely ma jellemzi termelőszövetkezeteink parasztságát. Ahhoz, hogy idáig eljutottunk, elsősorban járult hozzá pártunk és kormányunk anyagi és erkölcsi segítsége, amit a mezőgazdaság átszervezése óta élvezünk, és ezennel őszinte szívvel megköszönünk. Azt hiszem, parasztságunk az eddig elért eredményekkel hűen igazolja, hogy politikánkkal egyetért, jónak tartja és minden erejével támogatja azt. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Az elmúlt hetek, hónapok nemcsak gazdasági, de politikai vonatkozásban is szolgáltak meglepetésekkel. Minthogy mindennapi életünktől a nemzetközi események el nem választhatók, a mezőgazdaságban dolgozók is sok gondjuk és bajuk mellett nem egy esetben aggódva figyelték a nemzetközi események alakulását. Őszinte együttérzésünket és támogatásunkat nyilvánítjuk nap mint nap Vietnamban harcoló testvéreink iránt. Aggódva figyeljük a KözelKeleten fel-felvillanó provokációkat. Legközelebb azonban Európa biztonságának kérdése áll hozzánk, hiszen népünk a történelem során nagyon sokszor, ebben az évszázadban pedig két alkalommal érezte a háború által okozott fájdalmakat, borzalmakat, s természetesen azt, hogy a józanul gondolkodó ember kétségbeesve gondol egy újabb háborúra, egy újabb pusztulásra. Éppen ezért érthető, hogy az egyszerű emberek is a tisztelet hangján nyilatkoznak a pártunk és kormányunk által folytatott politikáról, mert érzik, tudják, hogy minden törekvés arra irányul, hogy békében és biztonságban építhessük a boldogabb jövőnket. Az elmúlt hetekben aggódva és néha megrendülten figyeltük a szomszédos szocialista államban, Csehszlovákiában lezajló eseményeket. Figyeltük minden kis mozzanatát azért, mert népünk átélte 1956-ot és tisztában van annak minden következményével. Az események láncolata során mindannyiunkat foglalkoztatott a hogyan lesz holnap, és ezt mérlegelni próbáltuk. Foglalkoztatott nem utolsósorban azért, mert a hírekben tájékoztatást kaptunk arról, hogy a nyugati kardcsörtető, revansista politika egyre inkább hallatja hangját a cseh kérdésekben is. S mi ezt is ismerjük 1956-ból. Választókerületemet járva, igen sokszor nyílt alkalmam meghallgatni dolgozó emberek véleményét. Azt tapasztaltam, hogy a legkritikusabb napokban is bizakodás töltötte el az embereket, becsületesen végezték mindennapi munkájukat, nem volt felvásárlási láz, nem csökkentek a betétállományok sem. Az emberek a munka frontján talán még pontosabban, talán még becsületesebben dolgoztak, s bizakodóan adtak kifejezést annak a reményüknek, hogy rendeződni fognak a csehszlovák események. Ma sem hallani más véleményt, mint azt, hogy pártunk és kormányunk elhatározott és tett intézkedései, a többi szocialista állammal együtt, helyesek voltak, s ha az egyszerű ember nem is lát mélyebben az összefüggésekben, de az alapgondolatokat ismeri, s ebből azt szűrte ki, hogy a tett intézkedések, cselekvések helyesek voltak, mert az igazságot szolgálták. A mindennapi hírszolgálatból értesültünk, hogy ezekben a hetekben a nyugati világ politikusai nagy helyet szentelnek a csehszlovák eseményeknek, s mindent elkövetnek, hogy az események kapcsán politikai sikert kovácsoljanak maguknak. Azzal vádolnak bennünket, hogy megszálltuk Csehszlovákiát. Erről beszélgettem az egyik termelőszövet-, kezeti gyűlésen néhány termelőszövetkezeti taggal, s az egyik nagyon józanul és logikusan a következőket mondotta: „Én is tanultam történelmet, s tudom azt, hogy a világ fennállása óta minden megszállás területi követelésekkel és anyagi javak megszerzésével járt együtt. Mi nem akarunk Csehszlovákiától területeket, nem kérünk ellenszolgáltatás nélkül anyagi javakat, milyen címen mondják akkor ránk, hogy megszállók vagyunk?" Egy másik beszélgetés kapcsán egy idősebb termelőszövetkezeti tag a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban így nyilatkozott: Ha nekem a testvérem bajba kerülne, vagy valaki bántani akarná, az életemet is képes volnék feláldozni érte. Mi hát akkor a kivetnivaló abban, hogy csehszlovák testvéreinknek a kritikus pillanatokban segítséget nyújtottunk? Hosszan lehetne sorolni az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokat, amelyek az elmúlt hetek eseményei kapcsán hangzottak el egyszerű emberektől. Nem egy helyen kérték, hogy adandó alkalommal, mint képviselőjük, mondjam el, tolmácsoljam pártunknak és kormányunknak, hogy őszinte szívvel támogatják bel- és külpolitikai irányvonalunkat, és azt azzal kívánják igazolni, hogy mindennapi életünkben, a termelésben helytállnak, s az elért eredményeket fokozzák, és ezzel gazdaságilag és politikailag is erősítik hazánkban a szocializmus építését. Azt kérik, hogy pártunk és kormányunk töretlenül vezessen bennünket ezen az úton, biztosítson nyugodt belső légkört, s bízunk abban, hogy ilyen körülmények között a közösen megszervezett úton végighaladunk a megjelölt célkitűzések irányában, a boldogabb jövő érdekében. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a kormány beszámolójával egyetértek, azt elfogass ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ