Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-15

1185 Az Országgyűlés 15. ülése, 1968. július 13-án, szombaton 1186 szagnak belügye. Ezért hivatalosan erről a kérdésről nem szólunk. Mindez azonban nem jelenti, hogy erről az emberek nem beszélnek, vagy ezt az emberek nem kommentálják, hogy ezzel kapcsolatos véleményüket és tapasztalatukat nem cserélik ki. Szerintem bármilyen bonyolult is a nemzetiségi kérdés, megoldásának csak egy útja és módja van, s ez népeink további közelítése. Nincs és nem is lehet más módja, mint hogy túllépjünk a ma meglevő együttműködési formákon, hogy szövetségi rendszerünket úgy fejlesztjük tovább, hogy ez néhány területen, elsősorban gazdasági vonatkozásban az integrálódás egyre több elemét is magában foglalja. Nincs más mód az én megítélésem szerint, mint az, hogy tegyük még szabadabbá határainkat, ismerjük meg még jobban egymás kultúráját és teremtsünk még több közvetlen személyes kapcsolatot állampolgáraink között. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretnék szólni egy bennünket ma különösképpen foglalkoztató témáról, a velünk szomszédos baráti Csehszlovákia helyzetéről. Sokan kérdik ma, mi történik Csehszlovákiában, mi lesz ott az események további menete. Sok helyütt felmerül, lehet-e vajon párhuzamot vonni a Csehszlovákiában történő események és a magyarországi 1956-os események között. Szerintem abban az értelemben semmi esetre sem, hogy ma Csehszlovákiában ellenforradalom lenne. Ott ma bonyolult és nehéz harc folyik a szocialista megújhodásért. Korábban harc a konzervatív, visszahúzó erőkkel és az utolsó időben különösképpen harc az olyan jobboldali, antiszocialista, ellenséges törekvésekkel szemben, amelyek a szocialista megújhodás ürügyén az ország külpolitikáját és társadalmi rendjét kívánják tulajdonképpen más vágányra vinni. Bizonyos analógia azonban mégis van aközött, ami nálunk 1956-ban történt, vagy kezdődött, illetve aközött, ami ma ott van. Nevezetesen az, hogy a helyzet kialakulásáért elsősorban a korábbi szektás, dogmatikus hibák, a korábbi szubjektív személyi vezetés a hibás. Amikor a mi pártunk elemezte az ellenforradalom okait, nem véletlenül tette az okok sorában első helyre a Rákosi-féle vezetés hibáit és bűneit. Ha Csehszlovákiában ma vannak gondok és netán a sors úgy hozná, hogy a jövőben még súlyosabb problémák adódnak, ennek eredendő oka is hasonló. És hasonlatos természetesen az is, hogy ezen az alapon terebélyesedtek azután el, szemtelenedtek azután el a legkülönbözőbb típusú elemek, nyílt, burkolt ellenforradalmárok s mások, amilyeneket saját történelmi tapasztalataink alapján gondolom, valamennyien bőségesen ismerünk. Sajnos, az utóbbi időben Csehszlovákiában a jobboldali, antiszocialista erők tevékenysége és támadása jelentősen felélénkült, s ez a mi aggodalmunkat is okkal fokozza. ,A csehszlovák párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása idején, amely pedig barátságunknak és a Csehszlovákiában zajló pozitív folyamatok iránti szolidaritásunknak nagyszerű megnyilvánulása volt, jelent meg a csehszlovák írószövetség lapjában, a Literarnya Listy-ben a „Szintén egy évforduló" című cikk, amely nemcsak csehszlovák belügyekre, sőt elsősorban nem azokra vonatkozott, hanem tulajdonképpen támadást jelentett a mi pártunk 12 éve folytatott politikája ellen is. De mivel mindez időzítve volt, nyilvánvaló, hogy ez támadás volt a Csehszlovák Kommunista Párt vonala ellen is és a csehszlovák—magyar barátság ellen is. A közelmúltban jelent meg négy csehszlovák lapban, azután a televízióban és a rádióban a „Kétezer szó" című felhívás. A mi történelmi tapasztalataink alapján •— minősítsék azt egyesek így vagy úgy —, mi úgy látjuk és úgy értékeljük és azt hisszük joggal, ez előkészített fellépés és tulajdonképpen konkrét programot ad minden szocialistaellenes erő fellépésének. Mindezt, tisztelt Országgyűlés, hiba lenne nem látni. Ezzel együtt azonban a mi álláspontunk Csehszlovákia és az ott folyó folyamatok megítélését illetően nem változott. Nem változott szolidaritásunk sem, nem változott hitünk sem. Nem változott az a hitünk, amit a közelmúltban az emlékezetes budapesti csehszlovák—magyar barátsági nagygyűlésen Kádár elvtárs úgy. fejezett ki: meggyőződésünk, hogy csehszlovák testvérpártunk a szocialistaellenes ellenséges erőkkel vívott következetes harcban, az e harc során összekovácsolódott egységben, a munkásosztály, a dolgozó nép támogatásával teljes győzelemre viszi a szocializmus ügyét hazájában. Tisztelt Országgyűlés! Mivel népköztársaságunk külpolitikai tevékenysége — az én megítélésem szerint is — jól szolgálja a magyar nép javát, a külügyminiszter elvtárs beszámolóját elfogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Miklós elvtárs. NAGY MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszter elvtárs tájékoztatásának a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységével foglalkozó része ismételten bizonyítja, hogy szilárd alapelveken nyugvó külpolitikánk semmiféle korrekciót nem igényel. A bevált gyakorlat által igazolt alapelvek alkalmasak arra, hogy a rájuk felépített következetes külpolitika erősítse hazánk nemzetközi tekintélyét, lehetővé tegye a bonyolult nemzetközi kérdésekben a helyes állásfoglalást, szolgálja népünk, a szocialista országok népeinek, az egész emberiségnek az érdekeit. A külügyminiszter elvtárs tájékoztatója biztosíték arra is, hogy a helyes alapelvek nyújtotta biztonság külügyi apparátusunk aktivitását nem csökkenti, hanem növeli. Meg vagyok győződve arról is, hogy az egyre nagyobb szakértelemmel, tapasztalatokkal rendelkező apparátus tevékenysége a lehetőségek gondos elemzése és mérlegelése alapján a szocialista országokkal fennálló barátság elmélyítésében, a különböző társadalmi rendszerben élő országokkal meglevő politikai és nem utolsósorban gazdasági kapcsolataink további szélesítésében gyümölcsöző eredményeket fog hozni. Ez utóbbit azért említeném, mert kormányunk több ízben kinyilvánította azon készségét, hogy hajlandó gazdasági kapcsolatait nö-