Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

97- Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án, csütöHölcon 9$ főként az, hogy miképpen lehet az adott vállalatban vagy hivatalban a legjobban érvényesíteni az elveket. Nem lehet vitás, hogy a mi viszonyaink között a gazdasági reformot csak egyszerre az egész népgazdaságban egyidejűleg helyes bevezetni, mert à vállalati és ágazati kapcsolatok, a kooperációk nagyon erősek, és súlyos gazdasági diszharmóniára vezethetne, ha a különböző ágazatok és vállalatok más-más feltételek közepette lennének kénytelenek működni. A bevezetésben tehát nem helyes sem a részlegesség, sem a fokozatosság. De nagyonis szükség van a fokozatosságra. az állam gazdaságpolitikai irányító munkájában. A termelési struktúra módosulása elkerülhetetlen, de egyik napról a másikra nem valósítható meg. Ugyanez a helyzet a termelőberendezések korszerűsítésével, a gazdaságtalan termelés kiszorításával, a külkereskedelmi struktúra javításával, a nagyobb jövedelmezőség megkövetelésével. Ezek mindegyike szinte létérdeke a népnek, a társadalomnak, de hirtelen ugrásokkal mégsem juthatnánk előre, mert ha mindent azonnal akarnánk, csak nehézségeket okoznánk magunknak. Ezzel szemben az a helyes, ha az állam kezdetben minden vállalat számára biztosítja a folyamatos működés lehetőségeit, ugyanakkor a gazdaságirányítás eszközeivel fokozódóan növekvő nyomást gyakorol a vállalatokra a gazdaságosság érdekében azért, hogy jól sáfárkodjanak a rájuk bízott népvagyonnal. Ez a módszer talán lassúbbnak tűnhet, mégis, így előbb cél-~ hoz érhetünk. Éppen ezért csak helyeselhetjük a kormány errevonatkozó szándékait. Az ötéves terv sikere, a gazdasági reform jó megvalósítása döntően a vállalatokon és a szövetkezeteken múlik. A hatáskörök decentralizálásával elkerülhetetlenül együtt jár a felelősség bizonyosfokú decentralizálása. De nem lenne helyes azt képzelni, hogy az állam a jövőben áthárítja a maga felelősségét a vállalatokra. Az állam felelőssége úgy mint eddig, ezután is meglesz a nemzeti jövedelem növeléséért és elosztásáért. A vállalati vezetők és dolgozók felelőssége azonban eddig csak formálisan és szükségképpen eltorzítva érvényesülhetett a vállalati jövedelmezőséggel kapcsolatban. Eddig az állam személyében egyetlen igazi felelőse volt a vállalatok jövedelmezőségének is. Most a vállalatok érdekeltsége révén sok felelőse lesz a jövedelmezőségnek és több lehetőség lesz realizálható a nemzeti jövedelem emelésére, a népjólét érdekében. Érdemibb ellenőrzésnek kell viszont vigyáznia arra, hogy a jövedelmezőség ne tisztességtelen úton, a törvények kijátszásával növekedjen. Az ilyesfajta széles körű vállalati érdekeltség és felelősség a jelenleginél sokkalta jobban összekapcsolódhat majd az állam általános felelősségével. Annál is inkább, mert a mi szocialista vállalataink elvi konstrukciója párosítja az egyszemélyi vállalatvezetés és a dolgozók demokratikus beleszólásának, ellenőrzésének rendszerét. Az állami szervek eddig is segítették a vállalatokat és szövetkezeteket, ezután is segíteniük kell. A gazdasági munka megszervezése azonban igazában vállalati tennivaló, az állam sohasem láthat bele úgy a vállalati belső dolgokba, a termelési és forgalmi €©lyairnatba, riiiitt ahogy a vállalati vezetők megtehetik. Éppen ezért csakis a vállalati emberek -képesek igazáéban felkutatni és kiaknázni a meglevő tartalékokat, jobban megszervezni a termelést, jobban felhasználni az álló- és forgóeszközöket. Ehhez pedig nagyon kívánatos módszeresen hozzáfogni mindenütt és nem ráhagyni a megszokott rating munkára. Minden vállalatnál szükségesnek lá1> szik elvégezni a vállalat egész munkájának és' helyzetének mélyebb elemzését, számbavéve azt is, ami a kapukon belül történik és azt is, ami á kapukon kívül zajlik. Kétségtelen, hogy az új mechanizmusban a vállalati vezetés figyelmét jobban lekötik majd a kapun kívüli problémák, a megrendelőkkel és szállítókkal való kapcsolat, a bankokkal való együttműködés, a piaci helyzet kötelességszerű vizsgálata. Hasznos lesz ez, vagy* káros a termelés szempontjából? Életképes, jó vállalkozások esetében — és a magyar vállalkozásoknak legalább 90 százaléka ilyen — a kapun kívüli helyzet és probléma jobb ismereté segíti majd a kapun belüli rend és szervezettség fokozását, a termelés időbeni és jobb programozását, az állami, vagy szövetkezeti eszközök hatékonyabb működtetését. !í Nagyon fontos annak felismerése minden vállalatnál, hogy a reform nemcsak új jogszabályok és gazdasági feltételek gyűjteménye, hanem igazában csak a helyes emberi cselekvés révén valósulhat meg. A pártnak és a kormánynak, amikor számba vette az új szisztéma előnyeit, feltételeznie kellett, hogy a vállalati ve1 zetés döntő zöme képes lesz együttfejlődni á követelményekkel, hogy fokozódik a vezetők és a dolgozók egymásrautaltsága, de egyúttal fokozódik majd az egymást segítés is. Számos jó példa arra utal, hogy általában indokolt, reális volt ez a számítás. Dehát persze ebberí a tekintetben minden egyes kivétel nagy súlylyal esik a latba, ezért minden egyes esetberí időben, jól is, meg emberségesen is meg kell oldaniok az ilyenfajta problémákat az állami szerveknek, pártszervezeteknek, szakszervezeteknek. A kormánybeszámolóból kitűnik, hogy az' állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével. Kommunista kormány számára ez persze természetes, magatartás, mégsem felesleges hangsúlyozni, mert jócskán akadnak, akik nem pontosan értik, hogy mit is akarunk és hogy mit miért akarunk. Ezért azután vannak/ akik nem tudják, vajon bizakodásra, vagy ag-í gódásra van-e okuk és egyszerre gyakorolják mindkettőt. De hát ezen nincs semmi csodál

J ni való, lassanként, ahogy közeledünk az 1968-a's évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkoztatottság tervszerű szintje biztosított, hogy a személyi jövedelmek' a- termeléssel és a forgalommal arányosan növekednek, annak megfelelően, ahogy ezt a harmadik ötéves tervtörvény előírja. ' . ötéves tervünk törvényben szabályozta, hogy a nemzeti jövedelem 24 százalékát felhalmozásra, 76 százalékát pedig fogyasztásra kell elosztani. Eszerint tehát minden 100 forintnyi többletjövedelemből 24 forintot felhalmó5*