Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1053 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1054 gyénkben esetleg szakember-felesleg lehet, a szomszédos megyékben ugyanabban a szakmában hiány. Ezen a helyzeten pénzügyileg olyan módon lehetne segíteni, ha a jövőben a középiskolai kollégiumok célcsoportos beruházásoknak minősülnének. Legyen szabad még egy kérést tolmácsolnom. A Pécsett működő kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző elhelyezése megoldatlan. Csaknem ezer tanulót képeznek, és mintegy 400 felnőtt oktatását is végzik. A tanulólétszámnak majdnem a fele vidéki. Elengedhetetlenül szükséges volna ilyen nagy intézmény számára a saját iskolaépület, ahol délelőtt is lehetne oktatás és a vidékiek számára kollégium. Ennek az intézménynek a problémáit a közös tanterem-gazdálkodás keretében megoldani nem lehet. Feltétlenül állami beruházásra volna szükség. A megyei tanács ilyen mértékű beruházást nem tud vállalni. Szükséges lenne, ha a Belkereskedelmi Minisztérium, mint ennek a szakmunkásképzőnek a főhatósága, magáévá tenné az intézmény teremproblémáinak megoldását. összegezném, amit további eredményes munkánk segítségéhez gazdasági erőnktől függően kérni szeretnénk: Az iskolai felszerelésekre fordított költségvetési összeg növekedjék. A hátrányos helyzetű tanulók segítésére a demográfiai hullám elvonulása után a felszabadult erőket — tanterem, tanulócsoport, pedagógus — hagyjuk meg, és az igényeknek megfelelően kisebb létszámú tanulócsoport-bontást engedélyezzünk. A középiskolai kollégiumok a jövőben célcsoportos beruházásnak minősüljenek. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző intézmény tanterem-problémáinak megoldását a Belkereskedelmi Minisztérium szíveskedjék magáévá tenni. Tisztelt Országgyűlés! Az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Péti János képviselőtársunk. PÉTI JÁNOS: Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslathoz én is, mint termelőszövetkezeti elnök, mint termelőszövetkezeti vezető szeretnék hozzászólni, mégpedig főként a termelőszövetkezetek jelenlegi problémáiról. Kedves Elvtársak! Mindnyájunk számára megnyugtató és jóleső érzés, hogy a. termelőszövetkezeti mozgalom jelenleg jól halad. Az átszervezés időszakától jelentős mennyiségű és jó programot hajtott végre a mezőgazdaság. Kettős feladatát nagyszerűen oldotta meg, mert az átszervezéssel egyidejűleg jelentősen növekedett a mezőgazdaság termelékenysége, állattenyésztési és növénytermelési szinten egyaránt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy jelenlegi állapotában magasan felette áll az átszervezés előtti mezőgazdaságnak. A mezőgazdaság olyan nagyszerű programot hajtott végre, mint a kenyérgabona-kérdés megoldása saját termelésből, vagy pedig a baromfi-, hús-, tojás-, tej ellátás megoldása saját termelésből. Megoldotta a mezőgazdaság általános műszaki fejlesztésének problémáját, amely most, jelenlegi helyzetünkben előtérbe kerülhetett. Mezőgazdaságunk több esetben hozta már zavarba felvásárló szerveinket, hiszen a mostani burgonyaproblémának is az az eredete, hogy annyi burgonyát termeltünk, amennyivel a kereskedelem nem tudott mit kezdeni. Ugyanez a helyzet állt be adott esetekben egyes zöldségféléknél vagy éppen a jonatánalma vonatkozásában. Több hozzászóló képviselőtársam említette meg a tej, a sertéshús problematikáját. Egy nagyszerű programot kapott a mezőgazdaság, hogy meg kell oldani a sertéshús-ellátást hazánkban. Érdekessége a dolognak, hogy megint egy olyan kellemetlen, zavaros helyzetbe került mezőgazdaságunk, hogy immár a sertéshús, vagy a hízó sertés átadásával, vagy annak feldolgozásával jelentkezik probléma. Kedves Elvtársak! Nagyon jóleső erzes az, hogy dolgozó parasztságunk, a termelőszövetkezeti parasztság megértette pártunk és kormányunk célkitűzéseit akkor, amikor az ország gondjairól, problémáiról, a közellátás kérdéséről, a dolgozók asztalára kerülő élelmezési cikkekről volt szó. Most pedig mi fordulunk, a mezőgazdaság dolgozói szövetségesünkhöz, a munkásosztályhoz, hogy azokat a nagyszerű célkitűzéseket, amelyeket jövő céljaink megvalósítása érdekében kívánunk tovább vinni, szintén a közös érdek, a szocializmus építése vonatkozásában, meg tudjuk oldani. A munkás-paraszt szövetség jegyében, de ugyanakkor az egységes paraszti osztály, mint a szocializmus építésének egyik alapvető osztálya, fejlődésének és továbbfejlődésének érdekében. Történelmi felelősségét a mezőgazdaság ilyen vonatkozásban minden vonatkozásban magáévá teszi. Kedves Elvtársak! Jelenleg, azt hiszem semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek milyen nagyszerűen helyt álltak, mint ez az egyéves aszály, ami most már szinte krónikussá vált, ősztől kezdve télen, tavaszon, nyáron át. Kedves Elvtársak! Mezőgazdasági szakemberek százai, ezrei aggodalommal figyeltük, mi lesz a kenyérgabonával, a takarmánygabonával, és elvtársak, megmondhatom, örömmel számolhatok be, de azt hiszem, mindannyian örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kenyérgabona, a takarmánygabona vonatkozásában, legalábbis ebben az időszakban, jelenleg úgy néz ki, hogy nagyon nagy, katasztrofális probléma nincs is, mert amikor 17—18, 25—29 mázsás átlagtermések jelentkeznek olyan területeken, amilyen területeken gazdálkodnak a termelőszövetkezetek, ez szinte csodálatos dolog. Felvetődik a kérdés: honnan, hogyan, miképp? Elsősorban ez minden körülmények között a fejlett nagyüzemi gazdálkodásnak tudható be, és annak a fejlett agrotechnikának, és annak a nagyszerű hozzáállásnak, amit dolgozó parasztságunk, a termelőszövetkezeti parasztságunk tanúsított. Úgy gondolom, hogy történelmünkben soha még ilyenre példa nem volt Magyarországon. És mély tisztelettel kelL adóznom akkor, amikor gondolok azokra a kombáj-